Nem tehetek róla, gyermekkorom óta van ez a defektusom, ami az életpályámat is meghatározta, miszerint csak az (legalábbis majdnem csak az) érdekel, aminek kereke van, különösképp, ha még motor is hajtja. Az autóvezetés, még a napi rutinközlekedés sem az élet egyszerű, hétköznapi velejárója számomra, hanem egy picit az értelme is.

Talán ezért érzem egy kicsit szentségtörésnek, amikor valaki láthatóan érdektelenül, nemtörődöm módon vezeti autóját, ezáltal veszélyezteti, de legalábbis idegesíti környezetét a forgalomban. Ha totális figyelmetlenséget, agyatlanságot, beletojást észlelek más autósok részéről a közlekedéssel, mint intézménnyel szemben, úgy érzem magam, mint egy pap érezheti, ha azt látja, hogy Bibliával dúcolnak alá egy megroggyant sezlonyt. Különösképp három, sajnos manapság általam egyre gyakrabban tapasztalt országúti jelenség akaszt ki nagyon. Leírom, mik azok, hátha magára ismer, akit illet, és picit okosabban közlekedünk majd a magyar utakon. Bár persze autós magazint nemigen olvas, aki valójában nincs is igazán ott, amikor autózik.

Előzés akadályozása

A legveszélyesebbet a három ökörség közül a KRESZ is tiltja. Mert hát mi is a kötelessége annak, akit előznek? 34. §, 6. pont: “Az előzés végrehajtását a sebesség fokozásával, balra húzódással vagy más módon akadályozni nem szabad.” Maradjon nyugton, hagyja elmenni a gyorsabbat, magyarul. Ehhez képest egyre többször futok bele abba, hogy ha utolérek valakit és előzni kezdem, ő is elkezdi nyomni a gázt. Ezt próbálom megmutatni ezzel a gyalázatos minőségű, de jellemző videóval. Naponta élek meg ilyet, de ezt most – úgy-ahogy- pár napja rögzíteni is sikerült:

(Naná, hogy nem én fogtam a telefont hanem az utasom, hiszen vezetés közben nem telefonálni, hanem “kézben tartott telefont használni” tilos; vállravevős profi kamerával megcsinálhattam volna ezt a videót, de mobillal nem. Na mindegy, ez csak egy a mai magyar KRESZ furcsaságai közül.)

Ha magányos autóst kezdek előzni, és nem nagy sebességkülönbséggel, lendületből, hanem mögüle kigyorsítva, pláne, ha gyenge kocsival vagyok, szinte biztos, hogy az előzött autó gyorsítani kezd, amint melléérek. Nem tudom, mi ennek az alábbiakban taglalt, szintén egyre jobban terjedő vánszorgással sokszor együtt járó jelenségnek a magyarázata, de van pár tippem.

A valószínűbb, hogy nyálafolyatós, félkómás sofőrt ébresztettem fel azzal, hogy oldalról beértem a perifériás látómezejébe. Ilyenkor a kerekes birka megrázza magát, lenéz a sebességmérőjére: nahát?, csak hetvennel megyek?, és már lép is rá a gázra. Fel se fogja, hogy előzik, és neki kötelessége lenni beengedni az őt előzőt.

A kevésbé valószínű, legalábbis szeretném ezt hinni, hogy szimpla genyóságból gyorsít az őt előzővel együtt a megelőzött sofőr. Mi az, hogy azt képzeled, gyorsabb lehetsz nálam? Hiszen én ÉN vagyok, akkor is, ha eddig csak hetvennel csettegtem; takarodj vissza mögém, kutya!

Üldözöm a fürge Swiftet a vén szívódízel Mazda teherautóval


Az előzés szándékos akadályozásának még veszélyesebb alesete, ha sorban vánszorgókat próbál felszeletelni az ember. Ha hetvennel vonatoznak és én az egyes előzések között a sorba akarok visszatérni, ezt jó eséllyel nem tehetem meg a KRESZ szabályai szerint, vagyis a megelőzött autós zavarása nélkül. No nem azért, mert az előzés megkezdésekor még nem volt elég hely az előttem autózók között, ahova visszatérhetnék – kiszorítósan nem szokásom előzni. Hanem azért, mert szinte biztos, hogy a megelőzött autós belegyorsít, ráhúzódik az előtte gurulóra, hogy ne férjen be az a szemtelen, aki nem akar hetvennel-nyolcvannal mögötte autózni. Ilyenkor egy megoldás van, pláne, ha jönnek szembe: kíméletlenül ráhúzni a kormányt. Aztán megtekinthető a villogás, mutogatás a tükörben, hiába nem én voltam a hülye, pláne az agresszív.

Lassú hajtás

No de már eleve, miért is kell érezhetően többet előznöm manapság országúton, mint pár éve? Hát mert nagyon sokan nem merítik ki a KRESZ-ben engedélyezett sebességhatárt az utakon. Németországban, Ausztriában 100 az országúti maximum, többnyire még a falvak közti, felfestés nélküli utakon is. Mi hiába vagyunk ugyanabban az EU-ban, a legtökéletesebb, nemrég felújított kétsávosokon is csak 90-nel mehetünk. De akkor annyival menjünk legalább, városban meg törekedjünk az 50-re, ha már a Zsigulik, Wartburgok, S100-as Skodák húsz éve még hatvannal is mehettek ugyanott.

Sajnos 60-70 körül fogyaszt a legkevesebbet egy átlagos autó

De nem megyünk. Az országúti 70-et még megértem, ha nem is helyeslem: alighanem a válság okolható érte. Az autók legtöbbike akkor fogyaszt a legjobban, ha a légellenállás még nem jelentős, a motor pedig a legmagasabb sebességfokozatba kapcsolt váltó előtt jó keveset forog. Ez jellemzően 60-80 km/h egy átlagos utcai tömegautónál, ős-Swiftnél, régi Focusnál, ilyesminél. (Egy modern, alacsony alaktényezőjű, kis homlokfelületű, hosszú váltós, német sztrádára tervezett kocsinál ez jóval magasabb tempó is lehet. Egy G Astrából nehéz lehet elhinni, hogy a 160-nál 2500-at forgó Insignia Ecoflex sztrádán is simán hat alatt fogyaszthat.) De ezt a városi 40-et? 2×2 sávoson? Újabb mobilos gagyivideó, megfázott hangszálú károgással aláfestve, péntekről:

Kevés a pénz az embereknél, jobban ügyelnek arra a kevésre, hát nem sietnek, inkább spórolnak – elfogadom. De azért elvárható, hogy a takarékoskodó autósok is legyenek tudatában: nincsenek egyedül az úton. Tessék nézni a tükröt, lehúzódni, jelezni, ha lehet előzni, tessék engedni, aki menne. Biztos nehéz elhinni a fizetésből tankolt családi kocsiban, hogy talán van, aki épp azért siet mondjuk egy céges autóval, mert akkor keres többet, ha gyorsabb.

Kifordul és nem gyorsít

Talán szintén a takarékoskodással függ össze, de még dühítőbb, amikor az alárendelt útról, kapualjból, út melletti parkolóhelyről elindul egy autó, kifordul elénk – és nem gyorsít. Az istennek sem. Már akkor elengedtük a gázt, amikor megláttuk, hogy nem csak indexel, de jön is, de ez nem elég. Előzni nem lehet, mert záróvonal van, vagy szembejövők, visszakapcsolunk harmadikba, már kettesben vagyunk, 30-ról még fékezni kell, és csak nem gyorsít az istenátka. Köti még az övet, neveli a gyereket, vagy mit csinál?

Ha nem sietünk, nézzük a tükröt, engedjük el, akinek dolga van!

Ezek az autósok akkor kezdenek el dinamikusan gyorsítani, ha meg tudnánk előzni őket, mert elfogytak a szembejövők. Ilyenkor felgyorsítanak 45-re, országúton 85-re, hogy még épp fájjon, hogy mögöttük kell menni, és vége – lehet berendezkedni a vánszorgásra, vagy várni az előzési lyukat a forgalomban.

Valószínű, hogy nem rosszindulat van az ilyen viselkedés mögött, csak figyelmetlenség. Biztos belenézett a tükörbe, vagy kinézett oldalra elindulás előtt a kis drága, és látta, hogy befér, csak utána resetelt az agya. Már bent vagyok a forgalomban, besoroltam, haladok az úton – már nem veszélyeztet senki, nem vagyok köteles senkihez alkalmazkodni, megyek, mendegélek, ahogy akarok. Hiszem, hogy ezek a kedves közlekedőtársak, ha elindulás után netán újra belenéznének a tükörbe, és meglátnák a vörös fejemet, rálépnének a gázra, hogy ne tartsanak fel, csak mert ők nem sietnek. Az emberek jók. Ugye?

Kedves Olvasó – most a te véleményed kérdem. Szerinted is egyre több van a normálisan haladni vágyókat szándékosan vagy szándékolatlanul feltartókból, vagy csak túllihegem a dolgot? Netán te is rálépsz a gázra, ha előzni kezd valaki, aki jobban sietne nálad?