Miből él egy vidéki, murvás placcon dolgozó használtautó-kereskedő? Most véletlenül megtudtuk. Egy ismerősünk ismerőse a keleti végeken ebben az üzletágban érdekelt, és elmesélte közös ismerősünknek, hogy is néz ki az üzleti modell. Eddig úgy gondoltuk, hogy egy autókereskedő a kereskedésből él, vagyis olcsón megveszi és drágán eladja a kocsikat. De valahogy nem akart összeállni, mi a biznisz egy 5-600 ezres kocsiban, amikor a külföldi autókereső oldalakon is 1000-1500 euróért kínálják ezeket normális állapotban. Plusz regadó, papírok – hogy jön ez ki? Nos, nézzük egy konkrét példán keresztül, hogyan lesz a kinti olcsó autóból benti olcsó autó egy vevőnek, meg kenyér a nepper családjának.

Kint már nem menő, itthon még menő

Egy E36-os 318tds BMW (az egyik legnépszerűbb magánimport-autótípus mostanság) nálunk felpolírozva még majdnem presztízstárgy, Németországban viszont inkább nyűg, mint érték. Használatban tartani drága a magas biztosítás miatt, Euro II-es autóként jó pár nagyvárosból is ki van tiltva. Eladni nem lehet, csak a Vadkeletre. Általában akkor kerül ki a piacra, amikor valamilyen kisebb sérülés éri, és a kinti tulaj rájön, hogy az alig valamit érő kocsiját igazi európai műhelyben, profi technológiával, nyugati béren dolgozó szerelőkkel a kocsi értékének kétszereséért tudná megcsináltatni. Ilyenkor inkább elkezdi árulni, hogy leadhassa a rendszámot, és pár nap alatt el is viszi a kocsit egy román, bolgár vagy magyar nepper.

Egy olasz kombi 500 euróért. 400-ért biztos el lehet hozni, látható baja nincs, kombi, dízel, kisköbcentis - lesz még ebből nálunk friss vizsgával hatszázezres autó.

Bár a legismertebb európai használtautó-kereső oldalon, a mobile.de-n alig van 1500 euró alatt ilyen kocsi, megfelelő kapcsolatokkal a magyar nepper mindig tudja, melyik lerakat sarkába kerül el pár olyan kocsi, amit kint még hirdetni sem érdemes. Mondjuk ez fenti a BMW, jelképes, 500 eurós áron. (A képeken nem az érintett BMW látható, csak hirdetésképek olyanokról, mint ő.)

Mikor összejön ilyen találatból egy trélerre való mennyiség, indulhat ki a teherautó (jellemzően utánfutós 7,5 tonna alatti kocsi, természetesen tachográf nélkül, így egy sofőr simán megfordul egy nap alatt, nem kell megállnia holmi pihenőidők miatt). A szállított kocsikon semmiféle rendszám nincs, a határon, ha esetleg meg is állítják a szerelvényt, egy kereskedői vagy bontós számla elég ahhoz, hogy a rakomány magyar földre kerüljön.

A neppertől is lopnak

A kocsikban sokszor nincs vonószem, magnó, mire új gazdáikhoz kerülnek. Példabeli BMW-nken még érvényes, osztrák pályamatrica volt. Ehhez képest érdekes, hogy az autó már kiszerelt rádióval érkezett a platón a magyar kereskedőhöz. Egy német autós aligha ülne csendben a sztrádán órákat a kocsijában, inkább a tréleres láthatta meg a Vaterán kereshető párezer forintot az öreg gyári rádióban.

Katalizátor ki, bontott alkatrész be

Amikor a BMW – hasonszőrű társaival egyetemben – megérkezik valamelyik használtautó-paradicsomba, mondjuk a Kecskemét környéki telepekre, azonnal lekerül róla a katalizátor. Az értékes és ritka fémeket (platina, palládium, ródium) tartalmazó alkatrésznek Magyarországon amúgy sincs semmi szerepe az autózásban, hiszen a műszaki vizsgán elvárt, határértékeket megfelelő beállítással anélkül is tudja a motor. Aztán igaz, hogy a CH, CO majd üzem közben kicsit magasabb lesz a gyári értékeknél, de hát kit érdekel ez itt a Vadkeleten?

Lökhárító, sárvédő, kis simítás a gépháztetőn és német orvos megkímélt autója lesz belőle

Innen két út valamelyike áll szegény BMW előtt. Vagy szétbontja, majd hirdetési szájtokon, aukciós oldalakon alkatrészenként váltja adómentes, zsebből zsebbe kerülő forintra a kereskedő, vagy, ha a kint aránytalanul drága javítás itthon elvégezhető töredék áron (például egy másik kocsiról kerül rá új ajtó, lámpa, lemez a megnyomott helyett), a BMW-ből még egy boldog magyar tulaj szeme fénye is lehet.

A mi autónk szerencsés volt, megmaradt. 20 ezer volt a gépháztető, 8 a hűtőmaszk, 20 a kasztnimunka, pár garas egy bontott lámpáért – fuvarral együtt megállt az egész restauráció 70 ezer forintból. Vételárral együtt 280 ezerbe’ volt, meg fogják venni simán 500 ezerért, szép, új M-es rendszámmal, megfelelően beállított km-órával, “megkímélt német autó, első tulajtól”-ként.

Az is megesik, hogy a gazdaságilag nálunk is reménytelen használt autók továbbutaznak egy még lepukkantabb tréleren Románia, Moldávia felé. Működik ez az európai felzárkózás, csak lépcsőzetesen.

Eladó BMW-k négy- és hatszázezer között az Expresszen

Mennyi a haszon?

A regadó ennél a ’95-ös kocsinál úgy 200 ezer forint, a kereskedőnél marad egy százas, plusz a platina ára. Adómentes keresmény ez, persze. Hiszen a neppernek a kocsihoz papíron soha semmi köze nem volt, a forgalomba helyezés már az új tulaj nevére történik, a magyar hatóságok számára Kovács János lesz az első magyarországi tulajdonos, szerintük ő hozta be az autót, magának. Ehhez készül egy kétnyelvű adásvételi a forgalmiból kiolvasott külföldi tulajdonos nevével, persze itthon megírva.

Ha egy nepper már húsz ilyet behozott, felét elbontotta, biztos van a telep sarkában egy színhelyes csomagtérfedél

Ha ügyes a nepper, még 5-10 ezer forintot azért is elkér majd, hogy egy írásos megbízással megkíméli Kovács Jánost az okmányirodába, vizsgaállomásra járástól. Ebből persze csak a fele marad meg neki, a másik felét az ügyintéző kéri el a hivatalos helyeken, hogy akkor se akadjon el az ügymenet, ha a hiányzó katalizátor miatt nem olyan katalógus-szerű a füstgáz, például.

Így csinál a nepper egy 500 eurós kocsiból 130-140 ezer forintot magának, így lesz Kovács Jánosnak olcsón BMW-je. Mindenki jól jár, ugye? Kivéve talán az államot, a cégszerűen, hivatalosan működő kereskedőket, a városokban lélegző embereket meg az európaiságot.

Egy ügyes nepper heti 10-20 autót is elpasszol. Lehet számolni. Mindezt adómentesen, feketén.