Reggel hat óra van, két igen sűrű nap után mégis érdemes kikászálódni az ágyból. Szűk félóra múlva már egy fagypont körüli hőmérsékletre hűtött csőrős kisbuszban ülök, és egy gigantikus parkoló felé haladunk Irvine-ban. Egész pontosan ide:


View Larger Map

A busz megáll az út szélén, de mielőtt nyithatná az ajtót, a rendezvényt biztosító egyetlen amerikai rendőr még átküldi a buszt az út túloldalára, hogy ne itt botorkáljon át az a harminc ember, aki remegő lábakkal várja a szabadulást a guruló mélyhűtőből. Hiába, ez itt egy olyan ország, ahol mindent agyonszabályoznak, nehogy valami baj legyen. 

Szép sorban vár mindenki a bejutásra. A rendezvény biztosítására egyetlen rendőr is elég, itt nem jellemző a rendetlenkedés. Az ezer lóerős szörnyek ugyanúgy kivárják a sorukat, mint az alig vánszorgó veteránok.

Szép sorban vár mindenki a bejutásra. A rendezvény biztosítására egyetlen rendőr is elég, itt nem jellemző a rendetlenkedés. Az ezer lóerős szörnyek ugyanúgy kivárják a sorukat, mint az alig vánszorgó veteránok.

A Nissan és Amerika

A múlt hét egy részét a Nissan meghívására Amerikában töltöttük, ahol szinte minden létező Nissan modellel valamilyen kapcsolatba kerültünk. Vezettünk elektromos prototípus teherautót, ültünk városban is vezető nélkül közlekedő autóban, kipróbáltuk a New York taxit, illetve GT-R GT3-assal is mentünk egy kört. Amíg a temérdek anyag szépen összerendeződik, addig időrendben visszafelé haladva egy könnyed anyaggal kezdődik az amerikai beszámoló. Pont az utolsó nappal.

Rögtön a bejárat után ért az első sokk, ahol három darab, rendszámmal rendelkező Bugatti Veyron mellé próbált még betolatni a frissen érkezett negyedik. Autószalonon kívül még ennyi Veyront sosem láttam ennyi négyzetméteren. Aztán jött a többi gyomros, bár a kiemelt helyen álló különleges Nissan és Datsun modelleket két napja már a Nissan rendezvény keretében összenyálazhattuk, de itt is jól mutattak. 

Ő a negyedik Veyron a parkolóban

Temérdek régi cucc, igazi amerikai legendák, megfáradt, rozsdás japán kávédarálók és persze olasz szupersportkocsik. Egyedül francia autót nem láttunk. Bár nem kizárt, hogy valamelyik sarokban ott lapult, de reménytelen feladatnak tűnt az összes itt lévő autó körbejárása. A látvány amúgy is felfoghatatlan, az ember hamar túlcsordul, és egy idő után már az ingerküszöbe is magasabbra kúszik, már nem áll meg minden autó mellett. Pedig itthon egy-egy darabból is végtelen tesztet lehetne kanyarítani. Ha találnánk hasonlókat.

Detomaso Pantera

A legvarázslatosabb az volt, hogy gyönyörűen megfért egymás mellett az ezer lóerő fölé szteroidozott amerikai cirkáló, a gyönyörű állapotban lévő brit veterán, a semmire nem hasonlító épített szörnyeteg, valamint a lepukkant, öreg patkányjárgány. Mindenki boldogan beszél a saját gépéről, kávét iszogatnak, majd nem sokkal 8 után kiürül a parkoló, hazamennek a legények a családhoz. A kihajtónál összegyűlt tömeg még kap a saját lábon távozó autóktól egy-egy gyönyörű motorhangot, – guminyom nem marad az úton – hogy legyen mivel kihúzni a következő szombatig. Amikor újra kezdődik az egész, kérészéletű autós összeröffenés. Ami persze résztvevőknek, és nézőknek egyaránt ingyenes.

700 lóerő lendíti előre ezt a rémséget

Megszívlelendő hitvallás

A srácok valami tutit láthattak, bár ami mellett állnak, az sem kutya

Valami nagy csodát láthattak a srácok, bár az sem semmi, ami mellett állnak

Az autók gazdái bárkivel elbeszélgetnek

A csoffadt Golf is elfér a tömegben

BMW, furcsa rangjelzéssel

Mik vannak... Elektromos Porsche

A srácok valami tutit láthattak, bár ami mellett állnak, az sem kutya

Ez a 71-es Land Rover nem az igazi

Furcsa, de nem néz ki rosszul az összepacsmagolt motortér

Saab Sonett narancs színben

Márkatársak, szép sorban. Egyikben sem érintetlen a motor...

Rozsdamarta patkány Datsun

Két kipufogó a lavórban

Háromajtós Isetta. Sosem tudtam, hogy ilyen is van.

Ez már talán megüti a giccs szintjét is

hazafelé még mindenki odalép egy kicsit a gázra, hogy a látvány mellett jusson valami a dobhártyáknak is