Pár napja beszélgettünk az ország legnevesebb igazságügyi szakértőjével, akiről kiderült, hogy nem csak a felismerhetetlen ronccsá tört autókhoz ért, hanem a Mercedes-Benz – egyik – aranykorát is behatóan ismeri. Mégpedig testközelből: gyűjti a sokak szerint valaha készült legjobb Merciket.

24 ezer kilométer egy 124-es dízel Merciben? Kinek ne kéne...

24 ezer kilométer egy 124-es dízel Merciben? Kinek ne kéne…


Dr. Melegh Gábor, a BME Gépjárművek Tanszékének vezetője birtokol többek között muzeális minősítésű, 30 ezer kilométeres futásteljesítményű 250C-t a 70-es évek elejéről, kizárólag gyári állapotú 123-asokat és 124-eseket minden kasztni kivitelben, de akad V8-as SL is a gyűjteményében. A kocsikat hét lakat alatt őrzik valahol Budapest belvárosában, egy harmadik emeleti hangárban – megnéztük őket.

“Még egyetemre jártam, amikor az építőmérnök nagybátyám hazajött Kuvaitból egy 123-as Mercivel. Az a Trabantok kora volt idehaza, gondolhatja, azonnal beleszerettem az autóba” – emlékszik a vonzalom kezdetére, ám a gyűjtemény darabjait jóval később, az ezredforduló után vásárolta zömében németországi hagyatékokból.

Az első példány természetesen egy 123-as limuzin lett, a típus a Mercedes-Benz egyik rekordere: 2,375 millió készült belőle. Gyári állapotú, tehát hangsúlyozottan nem restaurált, mint a gyűjtemény összes darabja, egyet leszámítva.

Természetesen az összes papírja megvan az első tulajdonostól sértetlenül vásárolt benzines, karburátoros autónak. Egy éve volt utoljára beindítva, de előttem egy másodperc alatt beröffent, az eredeti Becker rádió sem serceg benne. 92 ezer km-t futott az 1979-es évjáratú kocsi

“Ez a lányom kedvence” – mutat a tanszékvezető a következő kocsira. Csak, hogy belerázódjunk a 70-es, 80-as évek fordulójának nyugati (és távol-keleti!) úri világába, sorra vesszük a 123-as összes karosszériaváltozatát. Ez a gyönyörű kupé például egészen bizarr sajátosságokkal bír.

Japánban állították forgalomba 1981-ben a 280CE-t, balkormányosként, külön engedéllyel. Furcsa a motortérben távol-keleti írásjeleket látni, és a lepedőnyi szervizkönyv sem hétköznapi: mivel a helyi előírások szerint fél évenként márkaszervizbe vitte a gazdája, a 26 év szigetországi használat 52 bejegyzést jelent

Melegh Gábor egy Japánra szakosodott német kereskedőn keresztül jutott hozzá. “Kincsekhez lehet jutni onnan, ugyanis a németországinál sokkal kevesebb az út, így kevesebbet futnak a kocsik, ráadásul szigorú sebességkorlátozások miatt nem is mennek gyorsan velük.” A 280-as kupéban 100-nál sárgára vált a sebességmérő, és hangjelzést is ad a kocsi, ha eléri a szigetországi szabály adta korlátot a 185 lóerős kupé.

Már az elődjében sem volt B-oszlop 1968-tól

Már az elődjében sem volt B-oszlop 1968-tól


Japánban tökéletes, gyári állapotban került a szállítás előtt a konténerbe a kocsi, amivel azonban történt egy kis baleset útközben. Mivel a 123-as kupé laposabb az átlagos veteránoknál, egy másik autót is ráraktak a barbár szállítók a tetejére. Rá, a fémre! Így befért két kocsi egy konténerbe – gondolták, spórolnak kicsit. Szerencsére az akkori idők Mercedeseit a mai kocsiknál durván erősebb lemez borította, egy kis horpadással átvészelte a Japán és Európa közti több ezer kilométeres utat a stílusos kupé.

Németországból már lábon jött haza vele a tanszékvezető. “Nagy élmény volt” – mosolyog. A tetőt itthon javították.

A körülbelül 1,8 millió limuzin felett gyártott bő 500 ezer 123-as nagyobb része T-Modell volt, nem kupé, mégis a gyári állapotú zöldséges kombi felkutatása különösen nehéz feladatnak bizonyult. A legendásan elnyűhetetlen puttonyost ugyanis munkaeszköznek vette mindenki nem csak Afrikában és a Közel-Keleten, hanem Németországban is. Erre a célra ettől jobb autó egyszerűen nem létezett, egyesek szerint azóta sem gyártott senki hasonlót.

Ezt az 1982-es kocsit egy erősen mozgássérült orvos szállítására használták Németországban évtizedeken át. A férfi hátul, a csomagtartó és a kiszerelt hátsó ülések helyén feküdt, ebből következően kizárólag lassan közlekedtek vele. Mint minden darabnak a gyűjteményben, ennek is megvan a maga sztorija arra, hogy miért gyári állapotú

“Ez meg egy doktornőé volt” – kezdi az újabb történetet a tanszékvezető, amikor az abszolút kedvence, egy 124-es kupé mellé lépünk. Na, jó, az egyik abszolút kedvence mellé. Az egyetlen tulajdonos hölgy 78 évesen adta le egy Mercedes-kereskedésben, beszámíttatta egy vadiúj Mercibe. Úgy érezte, még sokat akar autózni hátralévő életében.

1995-ből származik a 320CE, amelyben az akkor ritka elektronikus menetstabilizáló is működik. 150 ezer kilométer van a hathengeres, 240 lóerős blokkban, mert ezzel sokat közlekedik a baleseteknél igazságügyi szakértőként is dolgozó Melegh

“Nem tudom pontosan, hogy ebben-mennyi kilométer van” – ezzel a kijelentéssel lep meg a 320-as kabrió változata mellett állva a tulajdonos. A kupéval egyidős autót ugyanis – egyedüliként – Magyarországon vásárolta az egyetemi tanár. Veszem a lapot, egyértelmű, hogy mire céloz.

Ez tetszik a legjobban a fiataloknak, mondja a tulaj. Az amerikai importból származó kocsi a tengerentúlon 80 ezer mérföldet ment, a gyűjtemény többi tagjával ellentétben sérülve is volt

A Gépjárművek Tanszék vezetője ezen a kocsin is mutat valami érdekeset: a kabrió speciális lengéscsillapítója nyitott állapotos száguldáskor útját állja mindenféle zavaró rezonanciának.

Melegh Gábor a valaha gyártott legjobb Mercedesnek tartja a 124-est, amiből mind a négy karosszériaváltozat része a kollekciójának. Egy turbódízel 300-as Viermatic kombit használ a mindennapokban, a ránézésre legátlagosabb 200D limuzinja viszont a gyűjtemény talán legjobb állapotú darabja, mindössze 24 ezer kilométert futott.

Gyakorlatilag a Mercedes-múzeumba is be lehetne állni vele, olyan keveset használta az idős tulajdonosa - büszkélkedik a tanszékvezető. Az 1995-ös autó különlegessége még a dízeleknél szokatlan mechanikus váltó

A villámgyors beindulás után Melegh Gábor mutatja a kipufogót, amely mintha sosem forrósodott volna fel, a motorról sem égett még le a gyárban ráragasztott papír matrica. A tulajdonos szerint 4,5-6 liter közötti fogyasztással simán lehet vele közlekedni.

Erre mondják: mint az új

Számomra kissé kilóg a sorból a gyűjtemény legerősebb, egyben legtöbbet futott darabja, egy 328 lóerős AMG-csomagos 500 SL. Ezt is sokat használja a gazdája, de a 200 ezer kilométer a V8-as blokknak meg sem kottyan.

Ez már iszik szépen - meséli az oktató, nyilván a hátul 275-ös gumik sem olcsók

Ami viszont igazán drága lehet, annak valójában nincs is piaci ára, oly’ mértékig ritkaság. A legértékesebb autó mind közül egy 250C, amely 28 ezer kilométerrel került ide, most 30 ezer van benne. “Az OT-nál sokkal komolyabb, muzeális minősítése van a kocsinak. Telet, vagy esőt soha az életben nem látott.

Ebből az autóból két, majdnem tökéletesen azonosat rendelt egy szerelmespár 1971-ben a Mercedes-gyárból. Közel négy évtizeden át használták őket, ám nemrég elhunyt a nő, és özvegy férje úgy döntött, a feleség példányát képtelen megtartani, így került Budapestre

A mechanikus váltós autóra a hölgy kérésére különleges visszapillantókat szereltek a gyárban, ez is egyedivé teszi, habár használni ezeket vezetés közben nemigen lehet a jelenlegi tulajdonosa szerint.

Fontos hangsúlyozni, a 250C nem lett felújítva, ez az eredeti állapota az 1971-es kupénak, amelyet esőben, vagy télen soha, senki nem használt

Ez így nyolc autó, de valójában kilenc sorjázik egymás mellett a garázsban. Az egyikről azonban kérésre nem közölhetünk infókat.