Száguldozhattak a külföldiek keresztül-kasul az országban bírságfizetés nélkül. Hiába fotózták le őket a rendőrök, majd nyomtak a kezükbe súlyos csekket, azt simán kukába vághatták, amikor az egyenruhás már nem látta – képtelenség volt behajtani a jogosan kirótt összeget. Ezen a hosszú évek óta tartó gyakorlaton változtatott tavaly nyáron a jogalkotó, amikor lehetővé tette, hogy ha a gyorshajtó külföldiek nem fizetnek az őket bemérő rendőröknek, a hatóság ott helyben lefoglalja a kocsijukat.

A nagy dérrel-durral beharangozott, és vitathatatlanul szimpatikus változást azonban 2011 júliusa óta mindössze egyetlen olyan országos akció követte, amikor a rendőrök kimondottan erre fókuszáltak – tudtuk meg.

Ezen a tavalyi ellenőrzésen motorosrendőr szedte ki a forgalomból a gyorshajtókat

Közúti ellenőrzéseik során a megyei kapitányságok szerencsére élnek a magyar és külföldi sofőrök közötti diszkriminációt megszüntető lehetőséggel. Információink szerint a bevezetés óta összesen 1097 járművet foglaltak le országszerte.

Felháborodtak – aztán fizettek

Ez a gyakorlatban egészen pontosan úgy néz ki, hogy a letraffizott, majd megállított külföldiekkel közlik a rendőrök, hogy az éppen 155 km/órás autópályás sebessége a magyar jogszabályok szerint 30 ezer forintos bírságot von maga után, és ezt itt és most bizony ki kell fizetni. Ha nincs nála annyi pénz, akkor vagy elkísérik a rendőrök a legközelebbi ATM automatáig, hogy kivehesse a szükséges összeget, vagy elveszik a forgalmiját, és addig nem használhatja a kocsiját, amíg ki nem egyenlíti a számlát.

A mintegy ezerszáz határozott rendőri fellépésből alig másfél év alatt 38 millió forintnyi bírságot tudtak beszedni. Az ORFK tájékoztatása szerint ezt vagy az ellenőrzés helyszínén fizették ki a lebukottak, vagy az ellenőrzés közelében sárga csekken, ezt követően folytathatták útjukat.

Rendőr nem kezelhet készpénzt, ezért rendszerint egy civil pénztárost visznek magukkal

Egy ilyen ellenőrzésen magunk is láttuk a gyorshajtás közben bemért külföldiek egy részének felháborodását, amikor kikérték maguknak, hogy a korábbi évekkel ellentétben nem úszhatják meg fizetés nélkül. Jó páran reflexből odavágták, hogy nincs náluk ennyi pénz, majd leesett az álluk, amikor a rendőrök felajánlották, hogy elkísérik őket a legközelebbi bankig, automatáig, és közben maguknál tartják a forgalmit. Pontosan a bírság befizetéséig, ha ez elhúzódik, akkor akár hetekig, hónapokig.

Amíg ott voltunk az ellenőrzésen, a végén valahogy mindenki meg tudta oldani a fizetést. A fennhangon fenyegetőző osztráktól – aki ügyvédnek mondta magát – az osztrák rendszámos Audit vezető, ámde román vendégmunkásig.

Vétettek – mégis elengedték őket

Előfordulhatnak azonban más helyzetek is. Olyanok például, amikor a szabálytalankodó, ámde pénz nélküli külföldi sofőr körül három gyerek bömböl a kocsiban, várva, hogy hazaérjen a magyar nyaralásból a család. A bankkártyájával persze akkor is el lehetne küldeni a legközelebbi automatáig a családfőt, de a jogszabály adta lehetőséggel élve ilyenkor mégis megteheti a rendőr, hogy mégsem tartja vissza a járművet, hanem a régi rend szerint egy csekkel elengedi a vétkest.

Az ORFK statisztikája szerint 43 alkalommal voltak elnézőek a rendőrök. Hogy ezeknél pontosan miért engedték el a vétkest, nem tudni.

A szerencsés autós adatait persze rögzíti a Központi Bírságnyilvántartó, úgyhogy ha egy következő magyarországi ellenőrzésnél azt mutatja a rendszer, hogy mézes-mázas ígéretei ellenére mégsem fizette be utólag a büntetést, akkor a kocsiját immár a körülmények mérlegelése nélkül visszatartják a rendőrök.