“Magyarországon a jogosulatlanul igényelt kifizetések több tízmilliárd forintot tesznek ki évente” – állítja Horváth László, a Generali biztosításvizsgálati csoportjának vezetője. Ezeknek a biztosítási csalásoknak a legnagyobb részét járművekkel követik el a bűnözők.

A leggyakoribb trükkök

Két nagy csoportra oszthatjuk a csalásokat. A biztosítós szleng szerint egyrészt jellemző a “káresemény szándékos előidézése”, másrészt a már megtörtént kisebb-nagyobb sérülések felhasználása a minél magasabb biztosítási díj kicsikarására.

Gyakori, hogy egy meglévő típusból külföldön bagóért vásárolnak törött autót, majd a casco megkötésénél az ép autóra rakják a sérült kocsi azonosítóját, erre a rendszámra szerződnek. Aztán visszamegy a legális, biztosított rendszám a törött kocsira, ami után kárigényt jelentenek be. Olcsón vettek egy törött kocsit, amire reményeik szerint megkapják a tetemes javítási költséget.

Erre az Astrára két év alatt hat álbaleset után akartak pénzt felvenni

Nem ritka, hogy egy törött kocsira több biztosítónál jelentenek be kárigényt más-más károkozóval, vagy több casco-t kötnek rá. “Sokszor ‘öltöztetik’ a károkhoz a kocsikat, ami úgy történik, hogy az ép elemek helyére korábban sérülteket szerelnek fel, majd minimális ütköztetés után bejelentik hozzánk. Úgy tervezik, hogy felveszik a pénzt, amit nem kell új karosszériaelemekre költeni, hiszen azok megvannak, leszerelve” – válaszolta írásban a Vezess.hu kérdésére az Aegon szakértője.

Próbálkoznak még a csalók fiktív járműjavítási számlákkal, jogtalanul magas kárigénnyel vagy épp eljátszott kocsilopásokkal, aminek a bejelentése után szétszerelik és alkatrészként értékesítik a kocsit, ami után reményeik szerint teljes piaci árat fizet a biztosító. Előfordul a részlopásos csalás is, amikor a vezérlő elektronikát vagy a légzsákot kiszereli a tulajdonos a kocsijából, majd a realizált kárigény után visszarakja az eredeti alkatrészt.

Amatőrök és profik

Vannak, akik sokáig képesek trükközni a különböző bonyolultságú fenti csalásokkal, és akadnak, akik gyorsan lebuknak. Utóbbiak jellemzően azok az amatőrök, akiket alkalmi csalóknak hívnak a biztosítósok. Olyanok például, akiknek tényleg összetörik az autójukat, ám ezután felcsillan előttük a remény, hogy egy kis “játékkal” ki lehet abból talán több pénzt is hozni.

Munkában a kárszakértő

“A legtöbb biztosított úgy tekint a biztosítási csalásra, mint olyan bűncselekményre, ahol nincsenek áldozatok, hiszen gazdasági veszteség egyedül a biztosítótársaságokat éri. Ez a nézőpont azonban téves. Ha a csalások felderítetlenül maradnának, elkerülhetetlen lenne a biztosítási díjak emelkedése” – mondja Horváth László.

A szervezettebb csalóbandák több tagból állnak, ezeknek a csoportoknak tagjai lehetnek autótolvajok, bontók és szervizek egyaránt. Sajnos előfordul, hogy közéjük lépnek korábban legális üzletet működtetők is. “Az ebből jól megélő bűnözői csoportok mellett találkozunk olyan esetekkel is, amikor a javítóipar gazdasági válsága miatt szándékos ütköztetéssel gyártanak maguknak munkát a vállalkozások” – ezt már az Aegon szakértője állítja.

Ex-rendőröket alkalmaznak

A visszaéléseket a kárbejelentések 5-10 százalékára teszik, ennek ötöde-tizede a megrendezett baleset. Az összes biztosítást nézve, de csak a Generalinál a Horváth által vezetett csoport évente 1000-1500 vizsgálatot indít, és több mint 200 csalást göngyölít fel. A náluk így elutasított jogtalan kárigény évente 800 millió forint körüli összeg, ennek a 70 százaléka autóval kapcsolatos csalási kísérlet.

Ennek az Astrának a gazdája 10 hónap alatt négyszer próbálkozott

De még mielőtt idáig eljutna a történet, már a kárszakértőik százas nagyságrendben észlelik a simliskedést, és elejét veszi a kárigényeknek. Jelentős segítség az úgynevezett “csalási analítika”, amely gyakorlatilag a gyanús elemeket kiszűrő számítógépes rendszer.

Persze nem helyettesítheti az embert, a biztosítók leggyakrabban rendőrségi, vagy igazságügyi nyomozói gyakorlattal rendelkezőket alkalmaznak a bűnözők megfogására. Újabban már maga a rendőrség is képez biztosítási csalások felderítésére szakosodott nyomozókat.

Adatcsere vs. adatvédelem

Amint a fenti fotók is mutatják, nem ritka, hogy ugyanazt az autót többször törik, vagy több alkalommal csak úgy öltöztetik, hogy különböző biztosítóhoz bepróbálkozhassanak vele. Utóbbit ránézésre viszonylag könnyen ki lehetne szűrni, de a Magyar Biztosítók Szövetsége szerint a jogalkotás megnehezíti a cégek dolgát.

“Sajnos, a hazai adatvédelmi szabályok nem kedveznek a biztosítási csalások elleni küzdelemnek. A biztosítási törvény (Bit) első, 1996-os változata ugyan még lehetővé tette, hogy a biztosítók – a kockázatközösség érdekeinek védelme érdekében – egymásnak adatokat szolgáltassanak, ezzel adott esetben  például ellenőrizhető volt a biztosítói szolgáltatás többszöri igénybevétele.

Ez a lehetőség a Bit későbbi változataiból az adatvédelmi biztos kérésére kikerült, és mind a mai napig nem kerülhetett vissza” – panaszkodik a szövetség.

Azok a legendás ’90-es évek

Az autólopásokhoz hasonlóan a járműveket érintő biztosítási csalások is a ’90-es években voltak csúcson, sokszor a két bűncselekmény kéz a kézben járt. Csak a Genaralinál, és csak Suzukiból 500 lopáskárt jelentettek be 1994 vége és 1996 vége között. A biztosító nyomozói a rendőrséggel együttműködve vizsgálták a gyanús eseteket, végül kiderült, hogy a legtöbb alkalommal fiktív lopásokról volt szó. Sokszor a gépjárművet a tulajdonos tudtával, vagy épp az ő megbízásából külföldre vitték, ezt követően jelentették be a lopáskárt. Csak ebben a két évben 60 ember ellen indítottak eljárást, az ügyekben érintett bandák felszámolása után azonnal hatodára esett a suzukis állopások száma.