A két ünnep közötti dagadó zsírpárnákba ágyazott napokat nem akarjuk holmi racionális használt autók bemutatásával tönkretenni. Nem gondolunk a válságra, a világbajnok áfára, sem a nyeletlen baltaként süllyedő gazdasági mutatókra, csak fantáziálunk, mint a mezei magyar politikus. 
Most mi vagyunk a világ urai, akik rajonganak a raliért, és ezt szeretnék megélni a mindennapokban. A cél tehát venni egy raligéneket örökölt közúti fenevadat, és engedni a murvás mellékutak csábításának. 
A hatszoros bajnok
Ebben a kategóriában más szemmel keresgél a szerelmi láztól remegő elme, a normál esetben első helyen trónoló megbízhatóság sokadlagos szemponttá zsugorodik. Így lehet, hogy első ajánlatunk egy makrancos olasz, a Lancia Delta HF Integrale. 
A tisztelet kijár, az olasz vas hat világbajnoki címet hozott a márkának, és örök kamrát birtokol az autórajongó szívekben.  
A maga módján tökéletes kocka a nyolcvanas évekből. Agresszív, erőt sugároz, Giugiaro tervei telibe találták az autó karakterét. Írásban lehetetlen ömlengeni róla, élőben kell látni, lehetőleg mozgás közben. 

Hat világbajnoki cím elég jó ajánlólevél...

Hat világbajnoki cím elég jó ajánlólevél…


Az Integrale száguldásra termett, a négyhengeres turbómotor és az összkerékhajtás házassága a kezünk alá varázsolja a nyolcvanas évek végi ralisport DNS-ét. Az 1987-es 185 lóerős verziók 6,6 másodperc alatt lőttek ki százra, a későbbi 16 szelepes modellek jobb napokon elvileg 5,7 alatt futották a sprintet. 
Nem egyszerű autó az, ahol maga a gép produkál ingadozó gyorsulási értéket, a Lancia pedig ilyen. A HF Delta Integrale született, nem tervezték, valahol a gépháztető alatt, a motorelektronika kusza bitjei között, a turbó préselte levegőt lélegezve él benne a lélek, és ha ebben nem hiszünk, inkább nézzünk magunknak másik álmot. 
Mert a tengernyi hibát, és küszködést, amivel a birtoklás jár, egy géptől nehezen lehet elviselni. A fenntartás költségeire nem találunk konkrét számokat, minden tulajdonos mélyen hallgat, vagy milliós tételeket mormol félszegen a bajsza alatt.  Alkatrészeket szinte lehetetlen beszerezni, a legjobb forrás az e-bay, hiába gyártottak 1994 végéig közel 45000 darabot a különböző típusokból, minden egyes csavart aranyáron mérnek.
A hozzáértők szerint a maximális törődés kifizetődik, a gyakran, megfelelő olajjal elvégzett olajcsere, csak üzemi hőfokon hajtott motorral több ezerre növelhető a problémamentes kilométerek száma. 

A HF Integrale kihegyezett versenyautó, ennek ellenére sokan tuningolják tovább, ezzel is növelve a megbízhatatlansági tényezők számát

Lehetetlen küldetés elfogadható állapotút találni a magyar használtautó piacon, az árak vegyes szórást mutatnak. 
Már egymillió forintért akadnak találatok, de ezeknél kézpénznek vehető, hogy körülbelül még ugyanennyit rá kell költeni, ha nem csak a bosszúságra vágyunk. Az erősebb, fiatalabb Evo modellek két és hárommillió között bukkannak fel, ha valaki működőképes gyerekkori álmot szeretne a garázsba, ennyit mindenképp rá kell szánni. 

A legdurvább ralivadállat közútra a Subaru Impreza WRX STi, abból is az előző generáció

A legdurvább ralivadállat közútra a Subaru Impreza WRX STi, abból is az előző generáció


Megbízható japán szeretők
Praktikus okokból jobban járunk, ha a Subaru féle bokszerhörgés áll közelebb a szívünkhöz. Modernebb keretek között hozza a versenypályák illatát, ez pedig sokakat csábított vásárlásra. Az eladó Imprezák zöme ennek köszönhetően a turbófeltöltéses WRX, STi kivitelek közül kerül ki. A Lanciához képest bő kínálatból válogathatunk, az árat természetesen az évjárat és a futásteljesítmény határozza meg.  
Kétmillióért már ebben az évezredben gyártott Imprezák sorakoznak, jellemzően százezer kilométer felett futottak, vezetett szervizkönyvvel. 
Akinek nem jön be a ?rovarlámpás? rút képű verzió, négymillió körül már a 2003 utáni csinosabb és erősebb verziók közül válogathat.  A fiastyúkos liga legkívánatosabb tagja nem a legújabb, hanem a 2006-ban bemutatott 2,5 literes motorral szerelt generáció. 
Mosdatlan brutalitás, ráadásul japánoktól szokatlanul szerethető külsővel ötvözve. Mindent tud, amit egy sebességőrült elvár, 5,5 másodperc alatt lő ki százra, ordít, táncol aszfalton, murván, magyarán lerúgja a vesénket. 
A lóerőgyárakká tuningolt darabokat érdemes kerülni, de ezen kívül komolyabb félnivaló az Imprezákkal kapcsolatban, a pénzt ugyanúgy eszi, mint olasz társa, csak sokkal könnyebben, és bosszúságoktól mentesen költhetünk rá.
Az Impreza örök ellenfele a Mitsubishi Lancer EVO aktuális generációja. Bármelyik Lancer típust nézzük, kevesebb belőle az eladó darab, azok is borsosabb áron, kínálják magukat, mint a korabeli Imprezák.

A Lancer Evo nevéhez méltóan a technikai fejlődés megtestesülése, mára szinte tökéletesre csiszolták

Késhegyre menő viták alapja, vajon melyik a jobb élményautó? Tipikusan ízlés és pofon kategória, mintha egy ikerpár két tagját hasonlítanánk össze. Az egyik szívhez szóló hanggal kecsegtet, a másik könnyedebb jellem, még szerencse, hogy az autókkal kötött házasság intézménye nem ismeri a bigámia fogalmát.    
Ezek a legnépszerűbb, legismertebb tippek, de a lista szabadon tovább bővíthető,  a kommenteléssel is komoly mennyiségű kalóriát égethetünk el a következő év végi zabálás előtt!