Görögországba repített a BMW, autózni. Az első meghívásból még csak annyit fogtam fel, hogy egy versenypályára megyünk, és lehet vezetni 1M Coupét. Jippiéjj! Aztán a részletes programot olvasva már inkább csak egy ajjajajj maradt az eufóriából.

340 lóerő közútra, a fele pályára

7 kört mentem a 3,3 kilométeres pályán, egyszer sem fékeztem közben

7 kört mentem a 3,3 kilométeres pályán, egyszer sem fékeztem közben


T. S. Eliot Az üresek című versének sokszor idézett utolsó két sora szerint:

“A világ így ér véget
Nem bumm-mal csak nyüszítéssel”

Hát valahogy így ér véget az olajalapú autózás világa is, épp mostanában. A BMW olyan médiaeseményt szervezett, ahol az újságírók egy katalógus szerint 170 lóerős kocsival 60-nal hajthattak körbe egy száguldásra épített pályán, hogy millilitereket spóroljanak a benzinből.

Ugyanakkor a 340 lóerős, pályás száguldásra épített autót megkaptuk, hogy menjünk vele a közúton, traffipaxoktól rettegve, 130 alatt, így érezzük át a kőkemény sportkocsi élményét.

Ez már tényleg egy korszak agóniája.

340 lóerő a hátsó keréken. Ezt az autót nem volt szabad kipróbálnunk a pályán, ki kellett vinnünk közútra

Minél gyorsabban minél takarékosabban

A pályás program az Efficient Dynamics jegyében egy fogyasztási verseny volt, egy darab 170 lóerős 118i-vel, amit szép sorjában, egymás után vezethetett az egy napra leszervezett tíz újságíró. A feladat: úgy menjünk a lehető leggyorsabban, hogy a lehető legkevesebb benzint használjuk fel. Az idő alapján elért helyezés egyszeres, a fogyasztás alapján elért rang kétszeres súllyal esett latba az értékeléskor. Ja, és a kocsi automata váltós volt.

Jelig töltötték a kocsi tankját

Jelig töltötték a kocsi tankját


Technikailag úgy lehetett a legjobb eredményt elérni, ha megnyomtuk az ECO PRO gombot a váltókar mellett, nem gyorsultunk 70 fölé, nem lassultunk 60 alá, és nem fékeztünk soha, nem kormányoztunk agresszívan.

Amíg az egyik újságíró küzdött az elalvással a piros, különben nagyon szép, erős és jó, de nem túl izgalmas 118i kormánya mögött, a többiek féltucat tesztautóval gurulgathattak a pálya környékén a ködben a hegyi utakon, vagy a 2×2 sávos, göröngyös főúton, esetleg Serres zsúfolt belvárosában.

Volt 640i, 335i kupé, Z4, de a legtöbb jelentkező az 1M Coupé kulcsáért taposta egymást. Szerencsénk volt, kollégámmal elsőként ülhettünk a fehér csodába, és másfél órát kaptunk az örömködésre. Legalábbis akkor még azt hittük, az lesz, de erről később.

Életem legunalmasabb autózása előtt egy perccel

Adatlap

118i a pályán, M1 a közúton

Versenypályán és közúton kínlódtunk a BMW-vel 1
Motor1598 cm3, Benzin, S4
Teljesítmény170 LE
Nyomaték250 NM
Gyorsulás (0-100 km/h)7,2 sec
Végsebesség222 km/h
Fogyasztás (vegyes)5,8 l / 100 km

Ásító unalom a piros BMW-ben

Annak a két kollégának volt igaza, aki totálisan letojta a verseny célját, és egyszerűen mentek hét gyors kört a kocsival – közülük is a lengyel srác érezhette magát legjobban, aki képes volt a 23 kilométeres távon, 11 és fél perc alatt 6,74 liter benzint megetetni a 118i-vel. Ez több mint 25 liter százon.

Én a középmezőnyben végeztem (négyen lettünk megosztva másodikak a tíz aznapi versenyzőből), a győztesnél jobb fogyasztással, de sokkal lassabb tempóval. A versenytáv teljesítése számomra a következőkből állt: beindítottam a motort, D-be löktem a váltót, felgyorsítottam 70-re, a szűkebb kanyarok előtt elvettem a gázt, és visszalassítottam 60-ra, közben ide-oda tekergettem a kormányt, amíg le nem intettek a zászlóval. Nesze neked, A Vezetés Élménye.

A győztes 1,255 liter benzint etetett meg a kocsival, 17 és fél perc alatt. Ez 5,38 liter százon, 65 km/ körüli átlagsebességgel, fékezés nélkül. Egy dolog miatt irigylem a nyertest: az ő díja egy müncheni út és egy interjú bármelyik, szabadon választott BMW-vezérrel.

Doktor Reithofer, kérdezném én a helyében: milyen érzés egy olyan korban a BMW első emberének lenni, ahol egy piros, 170 lovas autó kiválóságáról  egyetlen gumicsikkanás nélkül próbálják meggyőzni az újságírókat egy versenypályán?

Ezeket a kocsikat lehetett kipróbálni a közúton. Mindenki az 1M-ért tülekedett, naná

Félelem és rettegés a fehér BMW-ben

Bezzeg a másfél tonnás, 340 lovas, kézi sebességváltós kis fenevad, azzal mekkora élmény lett volna a pálya! De az 1-es M Coupét (vigyázat, nem M1, az a név a ’70-es évek középmotoros sportkocsiját jelenti a bajoroknál) csak a ködös, nyálkás utakon járathattuk meg a legkevésbé vonzó oldalát mutató álmos, taknyos őszi Görögországban.

A hangja fantasztikus, a hathengeres turbómotor dorombol és üvölt és lágyan búg és vérszomjasan hörög, mindezt valahogy egyszerre. A sportülésbe feszülve mintha nem is a kezem, hanem közvetlenül a gerincvelőm irányítaná a 245/35-ös első kerekeket (a kormánnyal), illetve a 265/35-ös hátsókat (a gázzal).

De ehhez a kocsihoz tökéletes út és tökéletes gumi kell, különben azonnal öl. A tapadás elvesztése vizes úton egyáltalán nem úgy történik, mint a hétköznapi autókon (nyomom, nyomom, áhá, most már csúszik, vegyünk csak vissza), hanem binárisan: eddig volt, most nincs. És az “eddig”, az nagyon rövid idő. (Nyomom, ny… ÁÁÁÁ!!!)

Sperrdifi teszi teljessé az élményt

Sperrdifi teszi teljessé az élményt


A turbómotor ereje gázadásra kiszámíthatatlanul hirtelen érkezik, a sperr azonnal összezár, és már indul is a kocsi segge valamerre. Csak három dolog képes ilyenkor megállítani: a Jóisten, egy tűző napon fullra töltődött gyík reflexeivel megáldott versenyautó-pilóta – vagy a menetstabilizáló elektronika.

Nagyon kéne egy próba ezzel a kocsival versenypályán, száraz úton. Ha nem vizes az aszfalt, olyan felelőtlenség kell ugyanis élesben, közúton a határok megközelítéséhez, ami Matolcsy Györgyben talán megvan, amikor az IMF szemébe vágja a magánynyugdíj-pénztárak újabb lekaszálását, de bennem biztos nem volt meg a görög utakon lépten-nyomon áthajtott kecskenyájak és az úttesten élő kóbor kutyák tömkelegében.

1570 kilót nyom, 4,6 kiló jut egy lóerőre

Kérem szépen az i8-at!

Megszállott autóbuziként, gyerekkorom óta tartó lelkesedésemmel mindenért, aminek négy kereke van, ráadásul BMW-rajongóként igen kínos számomra ez az Efficient Dynamics-világ. Tudom, hogy nehéz lesz majd az átmenet, amikor már 1000 forint lesz a benzint, de még nem jut mindenkinek napelemről töltött villanyautó, de bizisten azt kívánom: legyen meg végre a dráma, és legyen meg minél gyorsabban a váltás. Ne húzzuk el a nyüszítést, és jöjjön mihamarabb az új, teremtő Nagy Bumm.

Nem EURO VI-ra felkészített, fogyasztásra optimalizált BMW-kről szeretnék tudósítani, nem szeretnék több fogyasztási versenyen ásítozni és nem érdekel, hány millilitert lehet megspórolni, ha 1450 helyett 1500-as fordulaton tartom a motort.

Olyan izgalmas, új BMW-kről akarok írni, amiknél nem kell kompromisszumot kötni dinamika és hatékonyság között. Egy könnycseppet majd elmorzsolok a benzines BMW-kért (az 1 M Coupéért feltétlenül), de ebből a kínlódásból a belsőégésű motorok meghaladott technikájával, a takarékos körözgetésből egy piros 170 lovas BMW-vel már tényleg elegem van.

 Ezt a BMW-t akarom végre, a benzinesek pedig mehetnek a múzeumba, ne bohóckodjunk már velük versenypályákon 60-nal tovább!