Úgy három éve találtam a neten egy hiányos Toyota TF102-t Mika Salo-val a fedélzetén, s egyből pattant a szikra! Mármint nem a szalagkorláton, hanem a fejemben, hogy kicsúszott versenyautós dioráma lesz belőle.

Hát ez itt meg micsoda?

Kedves Olvasó! Ebben a rovatban Csepreghy Dániel, a modellautók nagy ismerője mesél a gyűjtögető életmód szépségeiről, elárulja, mi tesz igazán érdekessé egy-egy modellt, illetve miből és hogyan építhetünk méltó környezetet kisautónk köré. Mindezt szigorúan 1:18-ban. Kivéve, amikor nem. :)

Telt-múlt a nem erre szánt idő, de közben mindig félreraktam pár percet naponta, kétnaponta. Az így összegyűjtött mintegy két-három órát végül a pillanatkép elkészítésére tudtam szánni. Azért a megspórolt és akkumulált idő mellett alkotóelemekre is szükség volt. Íme, a bizonyíték, hogy elengedhetetlenül hasznos is, ha valaki szereti a csokit, bonbont! Sőt, ha valaki elteszi a papírját meg dobozát is, jó dolgok születhetnek!

Gumiszivacslap és vasútmodellhez használatos műfű

Gumiszivacslap és vasútmodellhez használatos műfű


Nos, a dioráma történése helyszínéül egy direkt erre a célra gyártott üvegvitrin szolgál, amely mellesleg a Ferrero Rocher bonbon dobozaként is kereskedelmi forgalomban volt egy ideig. Az enyhén ívelt szakasz a Montreal-i Gilles Villeneuve versenypályáról mintázódott.
Kartonlapocskából készült a betonfal-részlet, a szalagkorlátot hullámpapír reklámtáskákból vágtam ki. A korlát tartóoszlopai és a hálótartó oszlopok modellházak öntőkereteiből készültek. Milyen jó, ha eltesz ilyen vackokat is az ember! Méretre vágás után a tűzhely lángja fölött hajtottam az íveket, majd lefestettem. A védőhálót szúnyoghálóból vágtam ki; sajnos ennek nincs nagy tartása, így előfordulhat, hogy idővel kicserélem másra.

Az aszfaltozáshoz – tesztelési céllal – itt használtam először a gumiszivacslapot, amely a már bemutatott parkolóházas fotóhelyszínünknél is jó szolgálatot tett. A meg nem valósított terepasztal kellékei közt akadt modellvasúthoz való fű is. Beméreteztem hát az alaplapot, felragasztottam rá a pályát és a füvet, majd letűztem az oszlopokat. Ezek után a szalagkorlát és a betonlapok is a helyükre kerülhettek. Fölerősítettem a védőhálót és amennyire tudtam, kifeszítettem.

Jöhet a Toyota! Jött is. Illetve száguldott és túl nagy lendülettel érkezett, mert fölkenődött a kanyarban. Még szerencse, hogy nem volt szükség tökéletes modellre, mert tudtam, hogy ilyen

A guminyomok még nem tökéletesek

A guminyomok még nem tökéletesek


sebességgel a szalagkorláton fog landolni. A kis Minichamps TF102-ről hiányoztak a vezetőszárnyak, tehát gyártanom kellett másikat. Nyomtattam pár szponzori matricát, kivágtam némi légterelőformát, amit az autóhoz illően pirosra pingáltam. Ahogy sejtettem, a leamortizált gép egész élethűen odasimult a pályát szegélyező korláthoz. A felfüggesztések elgörbültek, versenypiszok is került a kasztni burkolatára, valamint ütközésnyomok a szalagkorlátra. Rögzítettem a helyzetet, s ennek egyenes következménye, hogy Mika nem szállhatott ki a kocsiból! Egyébként is úgy megijedt a csattanástól, hogy kővé dermedt. Azóta ott ül…

Végezetül némi guminyomot próbáltam pingálni az aszfaltra, de nem igazán sikerült. Ezt még gyakorolni kell! Jelenleg inkább hasonlít egy elgázolt festékesdoboz szétkent tartalmára, mint a csúszó kerekek által hagyott nyomokra. Tán, majd egyszer újra megpróbáljuk ezt a részt, akkorra már talán lesz szebb ötlet a hálóra is.

A korábbi modellautós cikkekért nem kell messzire menni, elég erre a linkre kattintani.