Dr. Orgoványi Krisztián közlekedési ügyvéd, a Vezess.hu jogi szakértőjének értékelése az elsőfokú ítéletről:

A gondatlan közlekedési bűncselekmények az úgynevezett “eredmény-bűncselekmények” besorolásába tartoznak. Ez azt jelenti, hogy alapesetben kizárólag a bűncselekménnyel okozott személyi sérülés súlyossága, és a sértettek száma dönti el, milyen tárgyi súlyú az ügy.

A bűncselekmény megítélése egészen más, ha az okozó maga is szándékos magatartásával tehet arról, hogy a baleset bekövetkezett – dacára annak, hogy konkrétan nem szándékosan karambolozott. A kockázat növelése pl. szeszes ital és/vagy kábítószer fogyasztása, jelentős sebességtúllépés által olyan mértékben növeli ugyanis a veszélyt, hogy annak megítélését már a jogalkotó (parlament) is minősítő körülményként értékeli, ehhez jön majd a jogalkalmazói (bírói) szubjektum a konkrét ügy megítélésekor.

(A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy amíg kizárólag gondatlan a bűncselekmény, akár halálos eredmény esetén is jellemző a felfüggesztett szabadságvesztés főbüntetésként, egészen ritka a letöltendő – ellentétben a szándékos bűncselekményekkel. Ha mégis letöltendő gondatlan esetnél az ítélet, azt fogházban kell leülni, a szándékost főszabályként börtönben, stb.)

Ha a tárgykörhöz nem tartozó, de azzal mégis szervesen összefüggő más bűncselekményt is elkövet az okozó, az alapcselekményt és a többi bűncselekményt “halmazatban” bírálják el, ami röviden annyit tesz, hogy a legmagasabb büntetési tétel felső határa a másfélszeresére nő.

Jelen ügyben Stohl Andrásnak nagy szerencséje volt. Terhére ugyanis “csak” a járművezetés ittas vagy bódult állapotban (Btk. 188. §) minősített eseteként értékelt maradandó fogyatékosság okozást rótták.

Btk. 188. § (1) Aki szeszes italtól befolyásolt állapotban vagy a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt vasúti vagy légi járművet, valamint gépi meghajtású vízi járművet vagy úszó munkagépet, avagy közúton gépi meghajtású járművet vezet, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt
a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést,
b) öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást, vagy tömegszerencsétlenséget,
c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,
d) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget
okoz.

Ez azért volt meglepő, mert a bűntett kapcsán több, a tárgykörhöz nem szervesen tartozó más bűncselekmény esetleges elkövetése is szóba került.

A sértett K. Pál ugyanis a tárgyaláson is megerősítette korábbi nyilatkozatát, mely szerint Stohl megpróbálta rábírni a barátnőjét, hogy nyilatkozza azt a rendőröknek: ő vezetett.

Btk. 242. § (1) Aki mást büntetőügyben hamis tanúzásra rábírni törekszik, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel, aki pedig ezt polgári ügyben követi el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Szó volt továbbá arról is, hogy Stohl elhagyta a helyszínt mielőtt a mentő kiérkezett volna. Ezt a mai meghallgatásán K. Pál nem támasztotta alá. Stohl állítólag készült erre, de amikor már a kocsiban ült hogy elhagyja a helyszínt, megérkeztek a mentők. Így szerencséjére nem merítette ki a Btk. 172. §-ban leírt tényállást.

Btk. 172. § (1) Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a sértett meghal, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna.
(3) A büntetés bűntett miatt három évig, a (2) bekezdés esetén öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a veszélyhelyzetet az elkövető idézi elő, vagy ha a segítségnyújtásra egyébként is köteles.

Egy bűncselekmény elkövetése immár bizonyított: a kábítószerrel való visszaélés. Azonban a jogalkotó erre az áfiumra orvosságot adott a Btk. 283. § – ában leírt eltereléssel.

(1) Nem büntethető kábítószerrel visszaélés miatt,
a) aki csekély mennyiségű kábítószert saját használatra termeszt, előállít, megszerez vagy tart
feltéve, ha az első fokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban részesült, vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vett részt.

Akárhogy is, egyik fent felsorolt bűncselekményt sem rótták pluszban a terhére. Ha bármelyik belekerül, úgy beáll a halmazat, és a büntetés felső tétele 7 év 6 hónap.

Még egy mázli: tavaly július 23. óta a Btk. kimondja:

Btk. 83. § (2) Határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó. A középmértéket akként kell megállapítani, hogy a büntetési tétel alsó határához a felső és az alsó határ közötti különbözet felét kell hozzáadni.

Ennek azért van jelentősége, mert a bíróságok a büntetési tétel “átlagát” tekintik kiindulópontnak. (Ez jelen esetben, mivel 0-5 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett a bűncselekmény, 2 év 6 hónap. Halmazat esetén 3 év 9 hónap lett volna.)

Nem alkalmazzák azonban ezt a szabályt a hivatkozott paragrafus hatályba lépése előtt elkövetett bűncselekményekre, mint amilyen ez is.
A bíró ehhez rendkívül közel határozta meg a letöltendő börtönbüntetést, de figyelemmel arra, hogy rengeteg igen otromba súlyosbító és kevés, gyenge enyhítő körülmény volt, még így is lefelé torzult a középmérték. Ha a bíró alkalmazta volna a jogszabályhelyet, nyilván nem így alakul az ítélet.

Nem adott ugyan helyt a védői indítványnak az enyhébb fokozatban letöltés lehetőségére (börtön helyett fogház), az úgynevezett 50 %-os kedvezmény sem ment át (a büntetés felének kitöltése után feltételesen szabadlábra helyezhető az elítélt), az ítélet mégsem nevezhető keménynek. Az alkalmazott mellékbüntetések is átlagosnak mondhatók, a vádirathoz képest semmiképp sem enyhék.

Az ítélet annak fényében mondható kimondottan enyhének, hogy a halmazat végül nem szerepelt a vádiratban, dacára annak, hogy az első információk nem erre engedtek következtetni. (A sértett a tárgyaláson is állította, hogy Stohl megpróbálta meggyőzni a barátnőjét, vállalja el hogy ő vezetett. Ha ez a bizonyíték önmagában vádképes lett volna, máshogy alakul az ügy kimenetele, beáll a halmazat, és legalább 3 és fél éves letöltendő lett volna az ítélet.) Enyhe továbbá a később elkövetett bűncselekmények ítélkezési gyakorlatához képest is, hiszen a középmérték felfelé orientálta az addigi bírói gyakorlatot.

Az ítélet ellen csak a védelem jelentett be fellebbezést, az ügyész tudomásul vette. Így súlyosítási tilalom lépett érvénybe, csak enyhébb lehet a másodfokú ítélet, vagy helyben hagyó. Kivéve, ha ki nem derül még valami…