Íme, a kis gyűjtemény! Mikor először megláttam őket, egyből bevillant – nagyapám történeteiből – a havas sztyeppén és fenyőerdőkön átkanyargó földút, melyen határozott dübörgéssel halad célja felé az Ural, s ponyvája alatt ott zötykölődik vagy két tucat usankás elvtárs a dobtárassal. A Kamazok mögött szinte láttam a kékes-szürkén gomolygó füstöt, melyet nem csak a nehéz teher alatt tudnak produkálni, s a fülkében Pista-bá utánozza ezt a jelenséget egy szájából hanyagul kilógó cigarettával.

Hát ez itt meg micsoda?

Kedves Olvasó! Ebben a rovatban Csepreghy Dániel, a modellautók nagy ismerője mesél a gyűjtögető életmód szépségeiről, elárulja, mi tesz igazán érdekessé egy-egy modellt, illetve miből és hogyan építhetünk méltó környezetet kisautónk köré. Mindezt szigorúan 1:18-ban. Kivéve, amikor nem. :)

Már a csomagolás fakó celofánablakán keresztül látszik, hogy olyan oroszos nagyvonalúsággal és elnagyoltsággal alkották meg szorgos Szása-, Iván- és Vlagyimir-kezek, de 1:43-as méretarányukhoz képest egész jól néznek ki. Nem véletlenül mondom ezt, hiszen a birodalom széthullását követően az ilyen üzemek szinte mindegyike bezárt. Sokáig olyan modellekhez lehetett csak hozzájutni, amelyeket házilag raktak össze a gyárból annak idején “kimentett” alkatrészekből.

Origami dobozok

Kezdjük talán a kifinomult érzékkel megtervezett origami-dobozokkal. A mai napig nem értem, hogy miért kell egy papírdoboz nyitásához és zárásához öt(!) behajtókát kreálni úgy, hogy a sorrend is fontos. Képességfejlesztés már az elején? Emellett azt sem értettem egészen – bár tanulmányaimból, és szüleim történeteiből némiképp ismerem az egykori nagytestvér népeinek ízlésvilágát, s a világért sem kívánom bántani őket -, hogy egy teherautó csomagolását miért kell bilikék-rózsaszín kombinációjúra nyomtatni, ráadásul ilyen csapnivaló papírminőséggel. De, mindenképp említésre méltó, hogy a belső oldalon található némi technikai információ az eredeti alanyról. Kiemelném, hogy egy doboz kivételével, mindben ott leledzik becsúsztatva az igénytelen kis cetli, amely tanúskodik egyfajta minőségbiztosításról vagy ilyesmiről. Ennek az apróságnak a jelentősége a modell kézbevételekor nő meg igazán! Majd láthatjátok a képeken!

Nem egyforma a civil és a katonai változat


Kezdjük vizsgálódásunkat a tekintélyt parancsoló URAL-oknál!

Az egyik egy tisztes polgári kivitel, billencs felépítménnyel, a másik egy ízig-vérig katonai szörnyeteg, fix-platóval, ponyvával. A fülkealapanyag persze ugyanaz, ám a gépházban más erőmű dolgozik. Mint látható, a nem elhanyagolható mennyiségű üzemanyag elégetéséhez szükséges levegőt is más irányból kapják a nagyteljesítményű motorok.

Mások a tükrök, máshol helyezkedik el a cserélhető (!) pótkerék, s a gumik is az alkalmazásnak megfelelően szereltek. A fényszórók igazán szépek, szemből igazi vaddisznókban gyönyörködhetünk. A dupla hátsó híd természetesen – vagy természetellenesen – rugózik, és a kardántengely jó szolga módján követi a differenciálművet. Ne felejtsük el, hogy 1:43 léptékkel készült! Nem semmi egy ilyen méretarányú kivitelnél!

A lámpákat talán még szépnek is mondhatjuk

A lámpákat talán még szépnek is mondhatjuk


A katonai kivitelnél döbbentem rá a dolgos kézimunkával történő gyártás nehézségeire. Történt ugyanis, hogy feltehetően már a minőségi ellenőrzés után, – vagy nevezzük akkor már ideillően műszaki vizsgának ezt a folyamatot -, az elszabadult sárfogó visszaépítésével, mintegy fél órát bíbelődtem. Szerencse, hogy a bonyolult ördöglakatként funkcionáló dobozajtón nem esett ki a hosszú út során, amit a modell (nem játék) megtett a manufaktúrából a vásárlóig. A billentő teleszkóp még a dobozolás előtt eltörhetett, de ilyen apróságon miért akadjak fenn, ha a meós sem tulajdonított neki nagy jelentőséget!

Térjük rá a Kamaz teherautókra! Három darabot sikerült beszerezni annak idején, s mindhármat a jellemző narancsszínben! Nem kis meglepetésemre a két egyforma sem egyforma. Igen-igen! A puttony árnyalatnyi színeltérést mutat. Ajjaj! Bizonyára lefagyott a színkeverőgép számítógépes vezérlése, és másodszorra nem ugyanolyan lett a recept. De sebaj! Ezeknek legalább működik a billentője!

Üzem közben a hidraulika

Üzem közben a hidraulika


Az már-már elvárás ezen a szinten, hogy a fülke előre bukjon, s így feltáruljon az erőgép-szíve. Csodálatomat ennél a résznél az a tény vívta ki, hogy a váltókar – szinte valósághűen – marad a motorblokkon, s nem billen a fülkével! Mint az jól látható, itt sem egyforma a két típusnál a kivitelezés. A platós felépítménnyel felszerelt tehergépkocsin a fülke mögé került a csutora, valamint más – a bizonyára aerodinamikai és biztonságtechnikai szempontból – a lökhárítóba integrált lámpatest.

A minőség a Kamazok esetében is hűen tükrözi a manapság érvényes megállapításokat. Pont, mint az igazin: az illesztéseknél a pengét baltára cserélhették, és itt is a végtelennél sokkal hamarabb találkoznak a párhuzamosok. Azt is csak ők tudják, hogyan lehet ilyen kis távolságon ekkora ferdeséget előidézni, mint a platós kivitel fülke-lökhárító viszonylatában. De ez így szép, vetekszik a Vaszilij-Blazsennüj székesegyházzal, s ideidézi nagypapám egykori Zaporozsec 968M kisautójának szellemét. A “gépsárkányok” mögé kerülve is jól kivehetők a gondosan megmunkált eltérések. Gondolok itt a lámpatestek különbözőségeire, valamint a bizonyára nehéz terhek cipelése nyomán keletkezett alvázcsavarodás okozta ferdeségek sokaságára. A fixplatós verziónak például nem ér le a bal hátsó dupla-kereke a talajra.

Jól áll neki a távolság

Jól áll neki a távolság


Másik érdekesség a keleti blokkot is elért technikai fejlődésnek tudható be: míg a billencseknél ezüstre alkották a tükröket, addig a fixplatósé fekete. Természetesen a vakítás-mentesítő automata fényerő-szabályozó lehet az oka. 

Összefoglalva az előbb leírtakat, úgy gondolom, minden, nosztalgiát kicsit is kedvelő modellgyűjtőnél ott a helye ezeknek a csodáknak. Amikor szert tettünk a bemutatónkban szereplő teherautókra, még nehézkes volt a beszerzésük. Manapság szerencsére megújult a játékautók gyártása is Oroszországban, s az igen széles palettának köszönhetően, gyakorlatilag mindenféle orosz kisautó kapható. Ha a normál kereskedelmi forgalomban esetleg nehezebben talál valaki, akkor csak meg kell várni a soron következő autómodellbörzét, ahol hatalmas kínálat várja új gazdáit.

Békefenntartó

Békefenntartó


Nem kívánom összehasonlítani a kivitelezést más gyártókéval, mert bizonyára a Kyosho vagy az Autoart is különbül elkészítené. Kétlem, hogy bárkinek eladnák a jogokat a gyártáshoz, s ez így sajnálatos dolog, mert ugyan megmosolyogjuk a gyártási minőséget, de nem élvezhetjük igazán a modellben rejlő értékeket. Egy profin kivitelezett minőséggel tán sokkal többet el lehetne adni ezekből, azonban fenn áll a veszélye a retro-érzés, és a semmihez nem hasonlítható “russzki-feeling” elvesztésének. Hát, nem tudom, hogy melyik felállásban járnánk jobban. Nekem így is tetszenek, és örülök, hogy vannak nekem.

A korábbi modellautós cikkekért nem kell messzire menni, elég erre a linkre kattintani.