Az emelkedés hangos mutatvány

Az emelkedés hangos mutatvány


Hőlégballonozni annak ellenére vonzó dolog, hogy itt bizony nem mi mondjuk meg, mikor merre megyünk. Legfeljebb a vertikális haladás feltétlen ura a pilóta a többi a légáramlatokra van bízva, és sajnos a vitorlás hajókkal ellentétben a hőlégballon egyáltalán nem tud széllel szemben haladni. Ennek ellenére a ballonok mégsem csak tehetetlen lufikként sodródnak a széllel, ha értő kezekbe kerülnek a különös kötelek és a gázégő csapja, akkor egész kezes jószággá válik. Sőt, lehet vele versenyezni is. Mi is ezért jöttünk Debrecenbe, a XIX. Hőlégballon Világbajnokságra.

Igaz, mi kicsit korábban érkeztünk, így szerencsére még versenyen kívül próbálhattuk ki az amerikai csapat egyik ballonját, Paul Petrehn irányításával. A versenyballonokról annyit érdemes tudni, hogy kisebbek, könnyebbek és értelemszerűen mozgékonyabbak is, mint a nagyobb, sétarepülésre termett társaik. Cserébe legfeljebb két ember fér el a szűk kosárban. És nem érdemes bennük ugrálni.

Az amerikai csapat vitt minket próbarepülésre

Duplázás

A repülésben különösen fontos a biztonságos üzem. Így a repülőkhöz hasonlóan a hőlégballonokon is szeretnek mindent duplázni. Kettő – vagy több – gázpalack, dupla, egymástól teljesen függetlenül működtethető égőfejek vannak minden szerkezeten és még GPS-ből egy párat szerelnek fel a navigációra használt notebook mellé.

Negyed óra alatt menetkész

Motoros ventilátorokkal adják meg neki az első lökést

Motoros ventilátorokkal adják meg neki az első lökést


Aki azt hiszi, hogy a hőlégballonnal túl macerás a felszállás – magam is ebben a hitben éltem – ,az téved. Attól a pillanattó, hogy kirámolták a Transitokból a készletet – az amerikai csapatot a földön a Ford támogatta, rengeteg és sokféle autóval – ,nagyjából negyed órára volt szükség a felszálláshoz.

Első lépésként kiteregetik a nejlonból készült sátrat, összekötik a fonott kosárral, majd egy termetes, benzinmotoros ventilátorral elkezdik levegővel feltölteni. Amikor az egésznek már van valami formája, begyújtják az égőket. Ez az egyik legizgalmasabb része a mutatványnak, hiszen épeszű ember sátorban sem rak tüzet, itt meg több méteres lángcsóva okádja a forróságot a közel nem éghetetlen anyag közepébe. Mindezt irgalmatlan zajjal, így a második tévhit is szertefoszlott, ugyanis a hőlégballonozás korántsem csendes dolog. Néhány perc levegőmelegítés után már készen állunk a repülésre, bemászunk a fonott kosárba, én kikötöm a gyereket az egyik tartókötélhez, majd egy nagyobb gázfröccs után határozottan megindulunk felfelé.

Az emelkedés hangos mutatvány

Anyagok:

A rozsdamentes palackokban mezei propán-bután hajtógáz található, a ballon nagy része erősített nejlonból készül. Ez ugyan nem tűzálló, de pilótánk megnyugtatott, hogy ugyan gyorsan lehet rá lyukat égetni, de lángra nem kap a fejünk feletti több ezer négyzetméternyi felület. Biztos, ami biztos alapon azért az alsó részek tűzállóak. Kosara a szinte hagyományosnak mondható vesszőből készült – csak ritkán használnak más anyagot, főleg alumíniumot erre a célra – amely elég erős és könnyű ahhoz, hogy repülni is tudjon a szerkezet és el is bírja a kosár tartalmát.

A debreceni pláza a magasból

A debreceni pláza a magasból


A repülés roppant szórakoztató, szerencsére a gázégőket is csak ritkán kell bekapcsolni, így hallhatjuk az alattunk elterülő város hangját. Ami igen zajos, főleg a kutyák kapnak hisztériás rohamot a ballonoktól – állítólag a gázégő hangja nem jön be nekik – de a felkiabáló emberek szavait is tisztán lehet hallani. Szél nem fúj a kosárban, nagyjából a légáramlatokkal egyforma sebességgel repülünk, 200 és 550 méter közötti magasságban. Fentről teljesen más arcát mutatja a város. Igaz, Debrecenben nem nagyon vagyok ismerős, de a Fórumot és a debreceni református nagytemplomot simán megismerem. Elszállunk néhány lakótelep felett is, innen még ezek sem néznek ki rosszul.

Fizika:

Két égőfej melegíti a levegőt

Két égőfej melegíti a levegőt


A hőlégballon a legősibb repülő szerkezet, az ember elsőként ilyesmivel hagyta el a földfelszínt, 1780-ban. Az elv azóta sem változott, csak a technika finomodott, biztonságosabb lett a repülés és a levegőben töltött idő hosszabbodott meg. Mivel a hevített, meleg levegő sűrűsége kisebb, mint a környező levegőé, így a hőlégballon, ha kellően meleg benne a levegő, egyszerűen felszáll. Értelemszerűen érdemes hűvösebb időben és lehetőleg nem túl nagy tengerszint feletti magasságból startolni. Az átlagos méretű ballonban két-háromezer köbméter levegő van, azt száz fokosra hevítve hétszáz kilogrammnyi tömeget képes felemelni a szerkezet. Nagyjából ennyit nyom a teljes hőlégballon is – a kosár, öt utas, gázpalackok, égőfejek, kötelek és a ballon.

Templom a magasból

Ahhoz, hogy ez repüljön is, a hőmérsékletet tovább kell emelni, legfeljebb százhúsz fokig. Ugyan a nejlon olvadáspontja még ennél is jóval magasabb, kb. 230 °C az anyag gyorsabb öregedése miatt mégsem érdemes ennyire felmelegíteni a levegőt. Sokan azonban még százhúsz fokra sem fűtik fel a ballon belsejét, mert így a négy-ötszáz órás élettartamnál jóval hosszabb ideig is bírhatja vékony nejlon.

Hihetetlen, de arra a zöld sávra fogunk leszállni

Hihetetlen, de arra a zöld sávra fogunk leszállni


Miután nagyjából átrepültünk Debrecen felett, elkezdünk ereszkedni. A pilóta rádión tartja a kapcsolatot a lentiekkel – segítők nélkül veszélyes a leszállás – akik már tudnak róla, hogy hol fogunk leszállni. Várnak is a Rangerekkel, Transitokkal. Aztán nekem is leesik, hogy azon a keskeny füves placcon fogunk földet érni, amely amellett, hogy baromi keskeny, autók, buszok járnak körülötte, még lámpaoszlopokkal is tele van. Nem néz ki jól, kicsit aggódom. De mire belelovalhattam volna magam, már puhán meg is érkezünk. Kiszállni ekkor nem szabad, még várunk, amíg kicsit tovább hűl a levegő, és határozottabban áll a kosár a talpán.

Kicsavarják, mint egy vizes zoknit

Kicsavarják, mint egy vizes zoknit


Kiszállás után még végignézhettük, hogy az elrámolás sem fogható az ejtőernyősök gondos, szabályos hajtogatásához. A ballon nyílásait kitárják, majd utána kinyomják belőle a levegőt, mint egy strandlabdából, és az egészet belegyömöszölik egy termetes batyuba. A batyut meg a platóra, raktérbe, attól függően, hogy milyen autó jutott a csapatnak. Másnap pedig kezdődik az egész elölről, de már van tétje is a dolognak. Hiszen ez mégsem csak játék, hanem világbajnokság.