Tejfölöspohár vékonyságú műanyagokból készült targoncamotoros golfautók: pár éve, de még tavasszal a Genfi Autószalonon is nagyjából ebből állt a valóban megvásárolható elektromos járművek inkább komikus, mint izgalmas flottája. A mosolyogtató szapantartók egy pillanatig sem tűntek komoly váltási lehetőségnek a kőolajégető füstokádók lecserélésére.

Az elektromos autó előnye, hogy csarnokon belül is kipróbálható

Á, nem megy még ez, kell még a benzin, ha kevesebb is elég belőle: a hibrid, az a jövő, mondták a nagyok. És páran beszéltek a hidrogénről, sőt, készítettek is pár vizet kipufogó, vezethető, szériaérettnek tűnő prototípust.

Minidömper, ilyen kéne nekem a ház körüli melókra

Minidömper, ilyen kéne nekem a ház körüli melókra


És számtalanszor elmondták, hogy a villanyautó egyelőre nem reális alternatíva a belsőégésű motoros autók kiváltására. Nincs gyorstöltő hálózat, drága az akkumulátor, a vásárlók félnek, hogy ott ragadnak az út szélén egy csepp áram nélkül. Esetleg majd az Opel Ampera, vagy a konnektorról is tölthető Prius hoz némi áttörést, de az se valószínű. (A mai napig nem veheti meg földi halandó egyiket sem.)

Itt, Magyarországon pedig aztán végképp nem látszott, és most sem látszik, hogy bármi is kiválthatná a benzint, a gázolajat. Drágák a hibridek (jellemző abszurd viszonyainkra, hogy a legjobban a tizen-milliós és tizen-literes fogyasztású luxushibridek fogynak, melyekre milliós nagyságrendő adókedvezményt ad a jóságos Magyar Állam), elektromos járművel pedig csak pár megszállott vállalkozó foglalkozik, a nagyok nem törődnek a pici és csóró magyar piaccal. (A Renault ugyan kitolt egy tévés kampányt, de mára visszavonultak, várnak a kormányzat lépéseire forgalomzöldítési ügyekben.)

Már a szerencsekerék is elektromos autóval kecsegtet

Már a szerencsekerék is elektromos autóval kecsegtet


De most, 2010 őszén, ha felemeljük fejünket a magyar ugar porából, azt látjuk, hogy gigászok készülnek valami nagy dobásra a fejünk felett.

A gazdag kormányok több ezer eurós egyedi támogatást adnak az elektromos autók vásárlóinak. Hatalmas állami pénzek mennek gyorstöltő hálózatok kiépítésére. A Párizsi Szalonon elektromos autót, egy Peugeot Iont lehet nyerni egy biztosítóvállalat standján szerencsekerék-forgatással. És ami a lényeg: komolyan beszállt a bizniszbe pár olyan vállalat, amely képes felvenni a harcot az olajcégekkel. Akiknek ugye nem annyira érdekük az elektromos átállás.

Az EDF beszáll az autópiacba

Például az EDF, a francia Villamos Művek. (Újabb magyar abszurdum: ugye épp az állami tulajdonú Electricité de France vásárolta fel a magyar államtól a mi villamos hálózatunk jelentős részét, amit azért adtunk el, mert, emlékeznek: az állam rossz gazda.) Az EDF töltőhálózatot fejleszt, autógyártókkal működik együtt; bizonyára ráébredt, hogy neki jó, ha a benzinre, gázolajra költött eurómilliárdok szép lassan villanyaszámlára kezdenek fordítódni.

Golfkocsik kasztnival

És ha ekkora monstrum lendül akcióba, annak hamar látszatja lesz. A Párizsi Autószalonon az elektromos autók igazán izgalmas része, a megvásárolható, közúti közlekedésre alkalmas járművek vonala az ilyesmit még alig-alig mutató tavaszi Genfi Szalon után fél évvel kivonult az alagsori sötétségből a reflektorfénybe. (Természetesen áramot alig fogyasztó modern LED-es fénypanelekről beszélek – a Renault, az EDF fő partnere a forradalomban ilyeneket használt a sajtóbemutatókon.)

A Renault elektromos autói, a Nissan már meg is vásárolható villanyautója, a Mitsubishi, Peugeot és Citroen emblémával egyaránt kapható villanyautó (i-Miev, Ion, C-Zero) a nagy gyártók prototípusai, koncepciói mellett azért még Párizsban is volt egy külön elektromos pavilon, egy kis etanolos és földgáz-autózással színesítve.

Az elektromos autót ki is lehet próbálni egy kiállításteremben

Apró, de szerintem jópofa érv az elektromos autók mellett a benzinesekkel szemben: ezeket mozgásban, működés közben is be lehet mutatni egy expón. A csarnokban műgyantapályán sutyorgott körbe-körbe csendesen a Leaf, az Ion, a C-Zero, az i-Miev, a Berlingo elektromos változata.

Golfautók a süllyesztőben

Egy Toi-Toi vécé hangulata odabent

Egy Toi-Toi vécé hangulata odabent


Szomorú volt látni a pár éve, sőt, pár hónapja még oly különlegesnek tetsző sok-sok majdhogynem házilag összeszerelt golfkocsit, vagy annál alig nagyobb városi járműnek szánt izét, a játék-sportautókat, városi teherszállító-koncepciókat, robogókat, tricikliket, ahogy elhagyatva állnak az alig lézengő közönség előtt a standokon. Ahogy a nagyok beléptek erre a piacra, nekik leáldozott.

A Mini csúnya, csicsás elektromos robogója több vakuvillanást kapott tíz perc alatt, mint a sokkal izgalmasabb, kapcsolóval kioldható központi rugóstagú Bump nevű városi triál-játékszer a két sajtónapon összesen.

A háttériparban, kis szegmensekben lesz lehetőségük a kicsiknek

Volt viszont pár érdekes új ötlet is, az elektromos átalakulást segítő érdekes találmányokkal. A legjobb ilyen a Modulowatt nevű parkoló-töltőállomás. Az elektromos Citroen C1-ekkel és Mega miniteherautókkal bemutatott rendszerben a kocsi vezetője öt méterre megközelíti a töltőcsatlakozót a mélygarázsban, megáll, kiszáll, kiveszi a nagyméretű mobiltelefonhoz vagy iPadhoz hasonló vezérlőegységet és kiadja a parancsot: csatlakozz! Ekkor a kocsi automatikusan rágurul a töltőre, bedokkol és tölteni kezd.

A Modulowatt fejlesztői olyat is csináltak, hogy nem csak a kocsik elejébe építettek töltőcsatlakozókat, hanem a feneke alá is egy konnektort. Vagyis a következő garázsba érkező kocsinak már nem kell külön csatlakozó, hanem rácuppan az előtte álló autóra, és így tovább. Ha pedig reggel munkába indul egy tulajdonos, a rendszer addig mozgatja az összekapcsolt kocsikat, amíg pont az övé kerül elébe.

Jópofa kiránduló-izé, sofőrállás nélkül

Volt egy olyan kocsi is, amiben nem volt kormány, műszerfal, egyáltalán, vezetőülés. Az Induct Cybergo nevű valami egy körpados bulizós busz-szerűség, ami előre programozott úton, vagy az út alatti vezérlősínt követve viszi az utasokat városnézni, gyárt látogatni.

Villanykút, mondom én, most ilyen gyártótól kell részvényt venni

Villanykút-stand. Azt mondom, most ilyen gyártótól kell részvényt venni


Esetleg úgy teccenek gondolni, ezek álmok, nem valóság, ne is álmodjunk ilyenekről, amíg a Vár felé menet sorra gyulladnak ki a húszéves békávé-buszok? Valószínűleg igazuk van, de a világ autópiacának alakulását nem a magyar viszonyok határozzák meg.

Párizsban nem csak a rendszerváltás utáni Ötödik Ötéves Terv része a kölcsönbringa-rendszer, hanem a dolog már rég működik. Nem az a kérdés az utcákon, hogy a 17-es villamos útjában megint ott felejtett-e valaki egy parkoló Suzukit pár órára, hanem a megállókban üzemelő automatánál bankkártyáról tölthető kártyáról húzza le a kreditet a csendes, gyors, füvesített pályán suhanó villamos.

A Honda Gold Wing nem álommotor, tucatjával viszik ilyeneken a sietős utasokat a robogótaxisok. Nincs orrba-szájba korlátozás, tábla, útfelbontás az utakon, hanem a forgalom halad, minden működik. Ugyanakkor nem BMW-k, Audik és Mercik határozzák meg az utcaképet a Champs Elysées-n, mint nálunk a Körúton, hanem praktikus, kicsi városi kocsik. Hát ide szánják a nagyok a tízmillió forintnyi euróért kínált Leafet, az utcai töltőállomásokat, nem hozzánk, ebbe az olajválság nélkül is összeomlott autópiacú kis keleti országba. Ez van.

Sosem leszünk elégedettek

Ugyan nem az elektromos pavilonban láttam, de nem mehetek el szó nélkül a Venturi rekordautója mellett. A francia, sportkocsikra és villanyautókra szakosodott márka az 1899-es Jamais Contente (Sosem Elégedett, irodalmian inkább Örök Elégedetlen) rekordautó kópiáját állította ki. Ez a szürke szivar arról nevezetes, hogy ő érte el először az autók között a 100 km/h álomhatárt. És ez az autó elektromos autó volt.

Felül kilógó ember, alul szekérváz, de középen áramvonalas

A 111 éve rossz irányba indult motorizáció tehát talán most képes lesz rátalálni egy hosszabban fenntartható, a Földet és saját magunkat kevésbé gyilkoló fejlődési vonalra. Pár igazi nagy hal már ráfordult erre az irányra, pár kicsi hal be lesz kebelezve, de összességében, azt hiszem, jól járunk.