Új, kisautós rovatunkban ifjú kollégánk autós kalandjairól olvashatnak a jövőben. Dániel – akinek néhány autóját már bemutattuk korábban – ugyanazt csinálja mint mi, a szerkesztőség szenior tagjai, csak kisebben. Meg persze őt nem büntetik meg a rendőrök, nem kap defektet, és nem megy tesztautóval külföldre sem. De a többi stimmel. Íme az első 1:18-as teszt, nemcsak modellbolondoknak, amelyet reményeink szerint modellautós hírek, újdonságok, tesztek és garázsépítési tanácsok is követnek majd.

A történet teljességéhez vissza kell nyúlni egy kicsit az időben.

Vesék és szemek

Vesék és szemek


Úgy két évvel ezelőtt teljesedhetett ki a BMW-k iránti rajongásom az E60 valamint az E65 hatására. Ebben az időben fedeztem fel a modellgyűjtők hazai zarándokhelyén a Kyosho 1:18-as sötét olívzöld-metál 745i-jét.

Elegáns megjelenéséhez hozzátartozik az is, hogy az alkalmazott festékben található metálszemcsék mérete is parányi. Sajnos gyakori hiba a modellgyártók részéről a túlméretes szemcse. Itt szerencsére optimálisan választották meg a fényezés összetevőit, így minőségi hatást kelt ebben a méretarányban is.

Hívogató kényelem


A többszöri vizsgálgatás és bizonytalan elhatározás után mindig hagytam pihenni a már mások által is megszokott helyén: az autómodell-szalon egyik vitrinjének sarkában.  Bizonytalanságom egészen 2009 szeptemberéig tartott, amikor gondoltam egy merészet és próba-szerencse alapon bevittem az Autoart gyártmányú W124-es Mercimet.


Pletykaszinten hallottam gyűjtőtársaimtól, hogy alkalmasint megoldható az efféle cserebere, ha a kínálat és kereslet – vagy a csillagok állása – találkozik.  Szerencsém volt, mert az említett Merci újdonságnak számított a palettán, ellenben a BMW 745i méltatlanul magányos, majd elfeledett mivoltával. Mivel a felkínált alany amúgy sem hagyott maradandó emléket számomra, és köszönhetően a szalonvezető rugalmasságának, új otthonába vittem a két éven keresztül csak megsimogatott és mustrált 7-est.

Burkolt motortér pici részletekkel


Az autót a kissé viseltes, régi típusú, fekete BMW-s doboz hungarocell páncéljából szabadítjuk ki. Ki tudja, hogy ez a doboz mióta várja, hogy a vitrinben pihenő tartalma visszakerülhessen. Ahogy említettem, ezt a típust – a modellvilágban is igen hosszú időnek tűnő – öt-hat éve gyártották, s több éve már, hogy a gyártó csomagolási színt váltott. Míg a gyári példányokat fényképekkel és adatokkal ékesített csomagolásban találjuk, a márkakereskedői szín szürke lett. Mindkét újabb dobozverzió megtalálható a palettán, és általában nincs különbség a tartalmat illetően.

Ebben a műanyagokkal telített és könnyített világban feltűnő, hogy autónk bajorosan masszív, súlyos, amely tán utalás az eredeti járgány ilyetén jellemzőire; ne feledjük, hogy az sem éppen kis darab.

Volt ám határtalan öröm, boldogság, aztán hirtelen megdöbbenés! Hiányzik a jobb első ajtókilincs! Rettenet! Rögtön telefon a szalonba, nincs-e esetleg a vitrinben valahol a kis műanyagdarab. Hát persze, hogy nincs! Másnap felhívtam egy gyűjtő barátomat, aki rendkívül kitűnően és kreatívan javít, alkot és átalakít modelleket. Igazán ügyes kezű ember lévén, már előre biztos voltam az eredményben. Előzőleg egy totálkáros X3-asom járt nála kezelésen, amely mára teljes értékű modellként éli miniatűr életét itthon.

Tekintet

Tekintet


A tízmilliméteres alkatrész pótlásához komplikált lett volna megkevertetni az eredeti színt és a hozzá való lakkot, ezért úgy döntöttünk, hogy az összes kilincset a keréktárcsa színével harmonizáló ezüstre festjük.  Cirka három-négy hét türelmes várakozást követően kaptuk a hírt: elkészült! Igen, három-négy hét, mert a művészeket nem illik siettetni! Mentünk hát átvenni a művet. Beteljesülés! Szuper lett, valamint egyedi. Egyedi, mert senkinek nincs ilyen autója ezüst kilinccsel! Hazaérve ismét rövid vizsgálódásra, gyönyörködésre kerül sor, majd a fotózás következett.

A megfelelő képek elkészítése és néhány felvétel publikálása, valamint a fórumtársak dicsérő szavai után komolyabb felfedezésre indulunk előbb a kocsi körül, majd a lehetőségekhez mérten, a beltérbe is bekukkantunk.

Formája erőt sugárzó, magabiztos és elegáns. Szinte mindenhol szép illesztéseket találunk, az ablakok körüli leheletfinom króm keret is jól idomul a karosszériához. A jellegzetes táskás szemek tűnnek fel elsőre, és a fényszórók a lámpabura alatt is kellő részletességgel készültek. Az évek során a rendszám ugyan elkezdett megválni az autótól, de ezt igazán könnyen javíthatjuk.

Motorterében a 2002-ben Motor Oscar díjas 4.4-es benzines lapul, szépen kidolgozva, BMW logóval díszítve. Bár sok a műanyag borítás, azért van egy-két jól látható részlet, ezek főleg matricák és kábelek. Nagy könnyebbség a modellgyártóknak a szinte teljesen elfedett gépház kivitelezése. Nem kell sokat bajlódniuk és álmatlan éjszakákat az íróasztalnál tölteniük azon gondolkozva, hogyan oldják meg a finom, apró részleteket.

Szépen formázott ülések, mini iDrive és a maszatos fabetét


A szürke belső térben szép plüssözéssel és komfortos fotelekkel találkozunk, melyeket varrásimitációkkal és gyűrődésekkel tettek élethűvé. Sajnos a műszerfal műanyagjai nem túl eredeti hatásúak és illesztésük sem feltétlenül hibátlan. A fabetét sem a kategória legszebbje, kissé maszatosnak hat, szerencsésebb lett volna inkább csiszolt fémet megmintázni. Mindemellett hiányzik egy apró részlet, az A-oszlop burkolata. Találkozhatunk ilyen apró hiányosságokkal még az elitebb modellgyártóknál is, de gyakori jelenség, hogy a következő széria kiadásakor már javítják. Az első kartámaszon található iDrive és ülésállító gombok, a kormány valamint annak kezelőszervei részletesek.

Nagyobb az illesztési hézag, mint kéne

Nagyobb az illesztési hézag, mint kéne


Sajnos a csomagtér fedelének illesztése hagy némi kívánnivalót maga után és a beltér részletei sem az igaziak, de – a szerszámtartóval együtt – szürke plüssel borított. Pár fekete műanyag kiegészítőt, mint rögzítő füleket és fogantyúkat találunk.

2001-es megjelenésekor Chris Bangle formaterve sokaknál kicsapta a biztosítékot merészségével, így a modellnek sem indulhatott könnyen az élete. Sokak szerint – szerintem is – nem a Kyosho legszebb munkája, de valahogy mégis az egésznek lelke van. Ne felejtsük el azt, hogy a modell gyártói is folyamatosan alakítják, fejlesztik a termékek minőségét, követik a szabványokat, s főként igyekeznek kielégíteni az újabb igényeket. Összességében azért kellemes benyomást kelt a kisautó, s nem csak a márka iránt elfogult rajongók számára lehet fontos része a gyűjteménynek.