Mielőtt jelenlegi Ford Focusomra

Fenyegető kinézettel rendelkezik a kis Punto

Fenyegető kinézettel rendelkezik a kis Punto


szavaztam volna, három olasz autóm is volt. Az elsőt szerettem (Fiat Punto S), a másodikat imádtam (Fiat Punto HLX), a harmadik azonban kiábrándított (Fiat Stilo). Azóta sem vágyom rá, hogy ismét birtokoljak egy olaszt.

Ennek ellenére megértem azokat, akik életérzésként tekintenek ezek birtoklására, s nem egyszerű használati tárgyként kezelik azokat.

Olasz autók a repülőtéren

Ők gyűltek össze szeptember 4-én – immár negyedik alkalommal – a kiskunlacházi reptéren, hogy megmustrálják egymás autóit, elbeszélgethessenek, összemérhessék tudásukat, ügyességüket.

Tervbe volt véve

V6, hátsókerék-hajtás, halálra ítélt gumik

V6, hátsókerék-hajtás, halálra ítélt gumik


megannyi komoly és komolytalan program, s valószínűleg a szervezők terveztek a jó idővel is, ám az nem tette tiszteletét a találkozón.
Talán ennek köszönhető, hogy kissé lassan kezdtek gyülekezni az olasz autót imádók és szemük fényét képező járművek.
A lelkesebbek egy kicsiny csoportja azonban már 11 óra körül a helyszínen volt, s egy részük szorgalmasan gyakorolt a minirali-pályán.

A legkitartóbb egy Alfa Romeo 75-ös gazdája volt, aki egymás után rótta a köröket, nem kímélve a technikát és a gumikat. Igaz, hogy a hajtott kerekekre olyan abroncsok voltak szerelve, amik a kivégzésükre érkeztek ide.
A sok gyakorlás

Mérges Seicento

Mérges Seicento


ellenére minden körben volt egy pont, ahol az autó feneke lecsúszott az aszfaltról, ám ez nem szegte kedvét, addig próbálkozott, míg össze nem jött neki egy tiszta kör.

Az újonnan érkezők sem parkolták le autóikat, hanem szépen beálltak a sorba a pálya elején. Úgy látszik, hogy sokan nemcsak a szépség-, hanem az autóversenyt is szerették volna megnyerni.

A legszebbek

Míg az edzőket szemléltem, szépen összegyűltek a nap főszereplői, így megérte egy sétát tenni köztük.
Az utóbbi évek típusaiból szinte csak mutatóban akadt, amit személy szerint kevéssé bántam. Az igazi szépségeket véleményem szerint úgyis a múltban készítették. Az akkori éra képviselői meg tudják dobogtatni a szívemet. Leginkább a Lancia Delta, melynek látványa néha most is beindítja a birtoklási vágyat.

Lancia Delta HF, a legenda


Rally a kifutópályán

Mivel az olasz autók

Családi versenyautó, boldog utasokkal

Családi versenyautó, boldog utasokkal


táborát hamar végigjártam, dolgom végeztével akár hazafelé is vehettem volna az irányt, ám szerencsére nem tettem.
A repülőtér egy másik részén ugyanis rally zajlott, rendkívül színes autófelhozatal és szurkolói gárda mellett.

Már a bejáratnál mosolyogva néztem arra a Ladára, amely előttem érkezett, hiszen még az amúgy látványos mezőnyből is sikerült kitűnnie.
Benne a család apraja-nagyja, akik arcukon boldog mosollyal hajtottak be a többi Lada közé.

Igazából ekkor következett a nap legérdekesebb része. Figyeltem a rajtnál álló autókat, s azt próbáltam megtippelni, hogy a feltűnőre matricázott autók vajon hogyan teljesítenek majd a pályán.

A pálya szűk

Csak az erő hiányzott

Csak az erő hiányzott


fordítóiban jól kijött az első-, és hátsókerék-hajtás különbözősége. Az utóbbiak fordultak jobban, míg az előbbiek rendesen tolták az orrukat a kanyarokban.
Természetesen minden versenyző ki akarta hozni magából és az autójából a legtöbbet, aminek gyakran az lett a vége, hogy célba éréskor csúsztak ki.

Lelkesedésből nem volt hiány, és éppen ez az, ami megadta a báját ennek a versenynek.

Rövidre vágva

Nos, a zord időjárás megtréfált, akárcsak az olasz autók barátait. Gyanítom, hogy a hangulat sokkal jobban alakult volna, ha több autós kilátogat és nem 15 fokos hőmérséklet várja a látogatókat.
Mindenesetre számomra a rallye megmentette a napot.