Előrebocsátjuk: ez a cikk, ez a rövid videó nem a rendőrség lejáratásának, a rendőrök piszkálásának céljával készült. Csupán azért készítettük el ezt az anyagot, hogy megmutassuk: a magyar közlekedés értelmetlenül túlszabályozott, a magyar rendőri bírságolási gyakorlat pedig képmutatóan álszent. Nem törődik a valósággal, a forgalom önszervezésével, és inkább pénzbehajtó, állampolgár-ellenes zaklatásban merül ki valódi baleset-megelőzési tevékenység helyett.

Kis kameránkkal átmenetileg mi lettünk a pandúr, a rendőrség a rabló

Kis kameránkkal átmenetileg mi lettünk a pandúr, a rendőrség a rabló


Mindössze egy óra munka; ennyit szántunk rá erre az anyagra. Fogtuk kicsi, de okos, sebességet is rögzítő fedélzeti kölcsönkameránkat, felpattintottuk egy szélvédőre és kiálltunk a Teve utcába, áldozatot várni. Ahogy elindult egy villogós, felmatricázott rendőrautó, a nyomába eredtünk. Pár kilométeren, pár percen át követtük, majd visszamentünk újabb induló kocsira várni. Aztán letöltöttük a videót, kimazsoláztuk a lényeget. Ennyi.

Négy autót követtünk, négy hétköznapi módon, nem veszélyesen, nem is különösebben gyorsan közlekedő autót, sofőrt láttunk. Természetesen mind a négyen pillanatok alatt belefutottak valamilyen szabálytalanságba. Nagy pozitívum, hogy mindenki indexelt, egy kivételével senki nem volt veszélyesen agresszív a négy rendőr közül. De ettől még tény: ha náluk van a kamera és ők követnek minket, súlyos százezrekbe fájt volna nekünk, ahogy ők vezettek.

Íme, négy rendőrautó pár perces közlekedésének sűrített kivonata:

Sárga lámpán áthajtás (nem én találtam ki, hogy büntetendő, hanem épp a rendőrség), jobbkéz-szabály meg nem adása, átgurulás a STOP-vonalon, gyorshajtás minden mennyiségben. Pár perc alatt jött össze ez a lista, 315 ezer forintra taksáltuk szabálysértési árfolyamon. Nettó felvételi időben kameránk nem forgott tovább negyedóránál.

Nehogy bárkinek baja essék

Vigyáztunk arra, hogy a rendszámok ne legyenek láthatók. A felvételek időpontját sem áruljuk el. Nem akarunk senkinek sem bajt, hiszen teljesen mindegy, ki után, melyik rendőr után eredünk. Aki ma Magyarországon, főleg Pesten napi, heti rendszerességgel autót vezet, szabálytalankodik is. Akkor is, ha rendőr. Pont.

És ezek fényhidas, matricás, jól beazonosítható kocsik voltak, egyenruhás sofőrrel. A civil rendszámos Borák, Octaviák, Lacettik, amiket láttunk még kifordulni a Teve utcából (de nem mentünk utánuk, annak az akciónak kisebb lett volna a sportértéke) többnyire már az első indexelési kötelezettségnél megbuktak volna.

Szóval; köszönjük szépen, hogy hihetetlen mennyiségű traffipaxszal védi az életünket a kedves rendőrség. De ha már szerintük a gyorshajtás (ami véletlenül a legegyszerűbben mérhető és büntethető, az objektív felelősség rendszerének hála gyakorlatilag nulla munkával pénzre váltható szabálysértés) a vezető baleseti ok, hát legalább mutassanak példát! A többiről nem is beszélve.

Persze csak vicceltünk. Isten ments’, hogy a rendőrautók kék-fehér, mozgó forgalmi akadályokká változzanak az úton. Mindenki, aki vezet, tudja, hogy a rohadt sok 30-as tábla, soha véget nem érő útépítéses korlátozás, az országúti 90, az autóutakon kereszteződések előtt kirakott 70 szinte betarthatatlan. Hogy a néptelen, jól belátható kereszteződésben csak vizsgán áll meg az ember a STOP-nál. Hogy a halványsárgánál nem fékezünk hirtelen, mert belénk jönnek.

Aki magabiztosan, jól vezet, így vezet. Olyan, aki minden szabályt betartana, nincs. (Valószínűleg olyan sincs, aki egyáltalán ismerné az összeset.) A rendőrök között sem. Legyen hát akkor legalább egy hallgatólagos megállapodás rendőr és polgár között, ha már a jogszabályi háttér, a táblakihelyezés gyakorlata az istennek se bír megváltozni.

A rendőrség ne jól eldugható háromlábú lézerekkel bujkáljon a bozótosban, és küldözgesse a csekkeket. Inkább tegyenek ki fix traffikat oda, ahol tényleg veszélyes a gyorshajtás. A felszabaduló munkaerő meg menjen és vonja ki a forgalomból a valóban nem oda valókat, kövesse le a rendszám nélkül motorozó időzített bombákat, vágja csíkokra a Stohl Andrások jogsiját, még mielőtt sokadik ittas vezetésüknek valaki más is áldozata lesz.

Az tényleg rendőri munka volna, amire büszke lehet minden egyenruhás. Nem pedig szégyenletes látszatmeló, amire tisztelet helyet utálattal reagál az a társadalom, amelyet védeniük kellene az abajgatás helyett.

Egy rendőr véleménye a szabálysértési eljárásnak nevezett adószedésről

Egy – természetesen itt meg nem nevezett – rendőr ismerősünk véleménye: “A közlekedésrendészetről átkerültem a nyomozókhoz. A változás legnagyobb előnye, hogy nem kell hülyeségekért szívatnom az állampolgárokat. Harmincezres csekkek lámpa nélküli bicikliseknek nappal, miközben tudom, hogy egész hónapban él kétszer ennyiből a családjával, csak mert a főnök kiküldött sarcolni – nem hiányzik ez nekem. “