A feladat:

Csak nem egy traffipaxos Škoda?

Csak nem egy traffipaxos Škoda?


Dénes kollégánk fejlett szépérzékét – no meg a világvárosi látképet is – rettentően zavarja az a hónapok óta az Árpád fejedelem útja és nagyjából az Üstökös utca sarkánál, a két sávot elválasztó járdaszigeten álló, lebombázott elejű Škoda Favorit. Rendszám nincs rajta, feltehetőleg mozgásképtelen, és az állapotát elnézve a gazdája sem fog érte jönni soha. A lámpánál kolduló figura kezdi belakni, ugyan nem alszik még benne, de a munkaeszközeit előszeretettel halmozza az oszladozó autótetem orrára.

Innen már csak egy lépés a közszolgálat oltárán saját ereit szívesen nyiszáló főszerkesztő ötlete: takaríttassuk el onnan a szemetet. Mármint hogy én, akinek amúgy titkos hobbija a hivatalokba betelefonálás, érdeklődés. Hát jó, lássunk neki.

Kezdet

Innen indulunk

Innen indulunk


Átlagembernek a Google jelenti a kályhát, így innen indulok, a varázsszó a Fővárosi Közterület-felügyelet volt. Telefonszám megvan, gyorsan hívom is.

8:24 Stirlitz feltárcsázza a Hivatalt. Második csengésre felvették. Előadom, mi járatban vagyok – bár az öreganyámnak szólítás elmarad, mégis segítenek – majd jön az első kapcsolás. Pár perc zenehallgatás után visszaugrunk a startra, a kapcsolt nem veszi fel a telefont. Nem baj, van mááásik és kezdődik ismét a zene. Az ötödik perc után megint a rajtkockán toporgok, jön a tanács, próbáljam meg később. Rendben, kilenc után visszatérek. Addig ők is, én is kávézhatunk egyet.

9:03 Újabb telefon, a célszemély azonnal felveszi. Ismét elmondom, mit szeretnék, majd megtudom, hogy egyes kerületek – III., IV., VIII., XI., XII., XV., XVII., XXII. – saját maguk intézik többek között az útjaikon lévő roncsok eltakarítását is. Mivel úgy gondoltam – mint később kiderült hibásan, a földrajz elégtelent bevéstem magamnak – , hogy az Árpád fejedelem útja Óbuda, így a III. kerület telefonszámának megszerzése után elköszöntünk egymástól.

A legtöbbet a harmadik kerületi hivataltól tudtam meg, 11 perc beszélgetés után

A legtöbbet a harmadik kerületi hivataltól tudtam meg, 11 perc beszélgetés után


9:12 Az óbudai hivatalban csörgetem a telefont. Jön a szokásos menetrend, felveszik, kapcsolom az illetékest, közben idegesítő zene. Sokadszor adom elő, mit is szeretnék, így már gyorsan megy. A vonal másik felén lévő ember megpróbál ugyan lerázni – közben a félig eltakart telefonból hallom, ahogy a hátországgal egyeztet, hogy “ez a csákó valami cikket akar ebből írni” – de megnyugtatom, nem nyilatkozatot várok tőle, csak segítsen már, hogyan tovább.

Így hamar megtudom, hogy hasonló esetben a bejelentés után kimennek, megnézik az áldozatot, ha van a kocsin rendszám, akkor a rendőrségi nyilvántartásból kikeresik a tulajdonos címét, és küldenek neki egy levelet, hogy legyen kedves, vigye már el az autóját valahová máshova. Ha nem járnak sikerrel, akkor szép, nagy matricát kap a rom, hogy ha arra jár a gazdája, még észbe tudjon kapni. Ha erre sincs reakció, akkor összezsuppolják és elviszik a jószágot. Innen még további negyed éve van a tulajdonosnak, hogy megmentse a kocsit. Aztán jön a szomorú vég.

Figyelemre méltó dolog, hogy hiába vannak még az autón olyan azonosítók, mint motorszám, alvázszám, ezzel nem mennek sokra a hivatalban. Legfeljebb új autóknál vannak ezek benne a rendszerbe, új autót meg aránylag kevesen hagynak sorsára az út mellett.

Gyorsan a végére is érünk, már akár el is kezdhetném a lassan darabokra hulló roncs bejelentését, amikor kiderül, hogy hohó, ez bizony II. kerület, így nem úszom meg az újabb telefont. Megkapom a számot és már csörgetem is.

Végül a bontóban végzi minden közterületen álló, gazdátlan jármű

A második kerületben sem sikerül azonnal hozzáértővel beszélni, de már hiányozna is a kapcsolás alatt hallható debil zene. Újabb hang, újabb előadás. Szerencsére hamar kiderül, hogy ez nem kerületi, hanem fővárosi meló lesz. Éljen, bő félóra elteltével ismét felhívhatom azt a hölgyet, akivel ma már egyszer beszéltem.

Ő már ismerősként köszönt, majd újabb telefonszámot kapok, amely sokáig foglalt, de fél tíz előtt végre itt is felveszik. Közben az is megtudom, hogy ha valakinek a szemét hasonló roncsautó bántja, esetleg habzó szájú kóbor kutya tartja rettegésben az utcát, vagy más zavaró dolgot észlel, akkor milyen zöld számot lehet hívni, ahol 24 órás ügyelet várja a panaszt.

Zöld számok

Ezen a két telefonszámon a nap 24 órájában lehet bejelenteni kóbor kutyát, elhagyott roncsot és egyéb rémségeket: 0680-220-220, 0680-330-330

Az utolsó láncszem


9:37 Egyedül itt, az legutolsó láncszemnél nyúltam mély, ragadós zselébe. A megadott számon lévő emberből dőlt a megfoghatatlan, roppant mennyiségű ál-információ. Címszavakban erről volt szó: apparátus, rendelkezés, tervek, összehangolás, jogszabályok, rizsa. Persze semmi konkrétum, de nem adtuk fel, megpróbáltuk lefordítani magyarra a cirádás, barokk körmondatokat. A kérdésre, hogy “akkor ott fog megrohadni az a rakás szemét”? határozatlan “reméljük, azért nem” választ kaptunk. Ennyi.

Valahol ott áll már hónapok óta

Valahol ott áll már hónapok óta


A magyarázat szerint a fővárosnak sem pénze, sem apparátusa nincs arra, hogy elszállítsa a roncsot. További baj, hogy senki nem tudja, mi minősül roncsnak.

Mellékesen jegyzem meg, hogy a negyedik kerület önjáró közterületes kommandója mindenféle figyelmeztetés, papír kiragasztása nélkül egyik napról a másikra, egész határozottan roncsnak nyilvánította és rajtaütésszerűen elrabolta a csupán lejárt műszaki vizsgájú autómat. Mindezt egy parkolóból. Hogy a bőr hűljön rájuk!

Szóval elméletileg bejelentettük a hónapok óta oszladozó tetemként kísértő, törött Favoritot. Sok pénzt nem tennénk rá, hogy valaha a főváros elszállíttatja onnan – nincs rendszám, így bajos behajtani a szállítási költséget – de mivel gyakran járunk arra, ha meglátjuk rajta a figyelmeztető cédulát, esetleg eltűnik a roncs, mindenféleképpen jelezzük majd.