Nem akarom túlragozni, hisz az egész történet van annyira abszurd, hogy önmagában is megálljon. Semmit nem kell hozzátenni, magyarázni, az is épp elég ütős, ha felidézzük, mi történt. Mert mi is történt?

1, A Zállam 2007-ben kitalálja, hogy az iskolabuszban gyerekülésbe kell kötni a 135 centiméter alatti gyerekeket. Fura gondolat, tán a világon sehol nincs példa ilyesmire, de hát első az emberélet, szemeink fényei, miért ne.

2, Közeledik a bevezetési határidő, kiderül, hogy a busztársaságok, akik az önkormányzatokkal szerződve üzemeltetnek iskolabuszokat, nem bírják el a szükséges beruházást.

3, Kibújik a szög a zsákból: a gyerekülés kötelezettségének bevezetése valószínűleg arra való, hogy a busztársaságok megszüntessék az iskolabusz intézményét, ezáltal az államnak ne kelljen megadnia azt a normatív támogatást, ami iskolabusz-üzemeltetésre egy másik törvény szerint jár.

4, Végül három minisztérium és az ország busztársasága mintegy a gordiuszi csomó átvágásaként, bölcs döntésnek beállítva megállapodik, hogy nem változtat a buta jogszabályon, nem kötik be a gyerekeket, mert tényleg veszélyben vannak, hanem átnevezik az iskolabuszokat (“iskolabusz”-ról “meghatározott közcélú, menetrend szerinti, szerződéses vagy különjárati személyszállítás”-ra). Viszont a normatív támogatás is megmarad. Nem történt semmi, volt egy kis vihar a biliben, ami most elsimult. Íme, a Tökéletes Magyar Megoldás. Szabadalmaztatni kéne.

Na jó. Ha egy gyermekbiztonsági intézkedés valójában egy pénzügyi megszorítás fedőakciója, ha egy KRESZ-gond megoldása, hogy mostantól valamit máshogy hívunk a papírokban, hát azt javaslom, zárjuk be az Államot, a Törvényt, a Szabályokat, meg a többi nemes civilizációs vívmányt. Égessük el a könyveket, bontsuk le az épületeket, felejtsünk el beszélni, és kezdjünk elölről mindent a makogástól meg a kőpattintástól. Mert abban a társadalmi fejlődésen, amivel idáig jutottunk, valahol valamit nagyon elrontottunk, az tuti.