Évekig egy szívódízel kisautóval jártam autós pályafutásom hajnalán, amit még Svájcból, a regadó előtti korszakból sikerült beszerezni. Hangosan kerepelt, télen alig akart beindulni, lassan melegedett, mégis tökéletesen megfelelt a célnak. Sőt erősségei közé még talán az igénytelenség is besorolható lettvolna, már ha ez pozitív egyáltalán.

Itt még olcsó

Itt még olcsó


Az viszont abszolút és minden esetben szívderítő élmény volt, hogy bárhogyan osztottam-szoroztam, komolymatematikai műveletek elvégzése után sem jött ki 6,5 liternél magasabb városi fogyasztás. Egy időszakot kivéve, amikor potom 2 forintos literáron sikerült nagy mennyiségben tüzelőolajat szerezni. Ebből 7 litert fogyasztott 100 kilométerenként.

A gázolaj a kúton akkoriban 200 forintba került, viszont a cirka százszoros ár mellett nem tudtam semmi ütős érvet felsorakoztatni, így simán bevállaltam a veszélyes és amúgy illegális párlat elégetését.

Szaladtam is a talált olajjal hónapokig, boldogan pumpáltam a kert végében a csapot és szűrtem a másik végében, amíg csak kitartott. A büntetés végül egy megmakacsolt, eldugult adagoló formájában jelentkezett, de nem tudtam igazán haragudni, mivel a pár ezres javítási számlával szemben száz ezres nagyságrendű nyereség állt.

Ezek után megint jöttek a hagyományos benzinkutas tankolások, hiába ajánlgatták különböző kamionos és vasutas források a jóval olcsóbb gázolajat. Valahogy nem volt bizodalmam hozzájuk.

A feltöltős benzinesé a jövő

A feltöltős benzinesé a jövő


Manapság ugyanilyen gyanakvó és szkeptikus hozzáállást javaslok azoknak, akiket ilyesmivel szédítenek. A modern turbódízeleknél már komoly rombolást végezhetünk, ha a precíz gépezetbe valami vízzel kevert szutykot adagolunk. Nem ússzuk meg néhány ezresből a javítást, ne kockáztassunk. De akkor mégis mit tehetünk?

El kell felejteni

Nem tudunk mást tenni, mintsem elfelejteni a dízelt. Mondjunk le a korán ébredő nyomatékról, a kedvező fogyasztásról, és a rugalmasságról, jelenleg egyik sem kifizetődő. Most 320 forintot is elkérnek a gázolaj literjéért, ez már túl van minden észszerű határon.

A lélektani határ kifejezést már rég nem is használjuk, jóval afölött vagyunk. Abban sem érdemes bízni, hogy a jelenleg 15-20 forinttal drágább gázolaj olcsóbb lesz a közeljövőben a benzinnél, mert ez Európában, sőt azon kívül sem jellemző. Nincs miben bíznunk, szomorúan, magatehetetlenül kell figyelnünk az árak alakulását, ha egy dízel volánja mögött ülünk.

Itt sem álltunk meg olcsó gázolajért

Itt sem álltunk meg olcsó gázolajért


Van viszont választásunk, ha épp mostanában vacilálunk egy dízel és egy benzines között. Hiába erősebb, nyomatékosabb és sokkal takarékosabb egy hasonló méretű benzinmotorhoz képest a turbódízel, jóval drágább is. Annyival, hogy szinte teljesen biztos: soha nem hozza majd be a felárat.

Érdemes számolni picit a gyári fogyasztási adatokkal. Takarékos dízelmotorok ide vagy oda, majdnem biztos, hogy a benzines fogja nyerni a számháborút. Átlagos használat mellett csak hosszú évek után térülhet meg a dízel, és akkor még nem számoltunk a magasabb szervizköltségekkel, vagy a cserére szoruló részecskeszűrőkkel. A gázolaj jelenleg nem a spórolás, hanem a gazdagság szinonimája. Egyszerűen nem éri meg dízelt venni.