Érkezik a kékcédula

Igen, ismét volt egy kis botrány a parkolósdi körül. Mindenki megkapta a maga levelét, vélt vagy valós “parkolási események” pótdíjaival kapcsolatban. A várakozásokkal ellentétben a jogalkotók ezúttal nem pallosjogot adtak a parkolási társaságoknak, hanem picikét nehezítették az ő áldozatos munkájukat: mostantól nem 5 év az elévülés, ennél kevesebb idejük van arra, hogy követeléseikkel előálljanak. Ezért aztán villámgyorsan, a határnap előtt, az utolsó pillanatban szétküldték kedves hangú fenyegetéseiket.

Nagyjából havonta jön elő az ügy: korrupt parkolóőr, újabb fizető övezet, népszavazási kezdeményezés elutasítása, hamis mozgássérült-engedélyek, stb. A parkolás hazánkban komoly téma, számomra érthetetlen okból. Hosszú évek óta tudjuk, látjuk, érezzük, hogy a parkolási rendszer nagyon nincs rendben. Ha egy városházi dolgozó nem így érzi, akkor egyszerűen hazudik, vagy szellemi képességei alulmúlják a parkolóórát méltó módon oldalbavizelő tacskóét. Érdekes módon azonban érdemi felülvizsgálatra sosem került még sor, a téma maximuma, hogy itt-ott megjelenik egy írás, vagy a TV-ben lemegy egy leleplező anyag, ami után a készítők kapnak megrovást a rejtett kamera miatt. A parkolás kétség kívül hatalmas üzlet, ezt nem nehéz belátni: a közterület készen van, nincs vele munka, ráadásul a fenntartását is az önkormányzat végzi. Néhány parkolóórát kell csak beszerezni, célszerűen valami ügyes konstrukcióban, felvenni pár betanítható szakmunkást, és máris potyog a pénz a kasszába.

Nintendó a javából

Olyan ez, mintha holnaptól valamelyik áruházlánc mondjuk nekem adná esténként a bevételét. Az árut változatlanul ők szerzik be és fizetik, nekem meg csak pár pénztárgépet kell lízingelnem, meg minimálbéren foglalkoztatni a hozzájuk való pénztárosokat. Idilli üzleti modell, ugye? Van azonban egy fontos különbség: ha egy áruházlánc a saját vagyonával ezt teszi, akkor hülye. Ha viszont egy önkormányzat teszi ezt a közvagyonnal, az az én szememben minimum hűtlen kezelés, ami civilizált országokban börtönbüntetéssel szokott járni.

A parkolás körül az a legfőbb baj, hogy csak a felszínt kapargatjuk. Mennyi a türelmi idő, milyen sokára küldik ki a büntetést, milyen pofátlanul sok helyen kell már fizetni, stb. Pedig a rendszer a fejétől bűzlik: ki és milyen alapon írta alá ezeket a szerződéseket? Milyen jogon szed pénzt egy magáncég a közterületen? Persze, ők csak szolgáltatnak, és a működési költségeiket fedezik, hogyne. Nagyon érdekes dolog, hogyha bárki felveti ezeket az alapvető kérdéseket, akkor azt az illetékesek (akik nyilván nem részesülnek a bevételekből, hiszen tisztességes köztisztviselőkről van szó!) egy mozdulattal lesöprik. Miért utasították el az Emberibb Pakolásért Mozgalom népszavazási törekvését? Az indoklás szerint költségvetési kérdésben nem lehet népszavazást kezdeményezni. Emlékezzünk csak: amikor a fizetős rendszer felütötte a fejét, akkor az volt a mese, hogy itt nem a pénzről van szó, hanem egyszerű forgalomszabályozásról. Ha valakinek kérdése van, akkor mégis csak pénzkérdéssé válik az ügy.

Aki önkormányzati választást nyerne, nézzen be  a következő oldalra is. Ott a tuti tipp, és jön a mesebeli Kraz is, ami ahol tud, segít.


Ilyen a mesebeli Kraz

Legjobban azt szeretem, amikor “jogkövetés”-t kiáltanak. Biztos az, hogyha egy égbekiáltó baromságot paragrafusokba szedünk, és lehozza a Közlöny, akkor az máris követendő? Tudom, egy demokráciában… De a demokráciának van egy olyan – igaz, manapság nem annyira követett – jellemzője, hogy a többség akaratát szokás figyelembe venni. A jelenlegi helyzetben néhány bölcs kitalálta, hogy nekünk ez miképpen lesz jó, majd gyorsan alá is írta a megfelelő szerződéseket a közelben tartózkodó haverokkal. Viszont a dolog mégsem működik. Ilyenkor rendes politikus azt mondja, hogy megpróbáltuk, nem működött, elnézést. Gondoljuk újra, vagy inkább gondolják újra az utódok, mert én bizony lemondok.

Ezzel szemben mi történik nálunk? A politikus nem mond semmit, ő most inkább nem nyilatkozik. Vagy elböffent egy “más európai nagyvárosokban is…” kezdetű ostobaságot, aminek értelmét nem keresem, mert az nincs neki. Természetesen elfelejti melléböffenteni az említett városok tömegközlekedési paramétereit, P+R parkolóit, megfizethető mélygarázsait, a befolyó pénzek felhasználását, hogy egy kicsit demagóg is legyek. A parkolási társaság szóvivője szintén nem akar nyilatkozni. Szépen csöndben dagad a fizető övezet, már a külvárosi lakótelepek között is akad olyan, ahol parkolóórákkal találkozhatunk.

A vidéki városokban is terjed a rendszer, ami számomra külön érdekesség. A “fizető parkolás” nevű forgalomszabályozó eszköz ugye arra szolgál, hogy távol tartsa az autósokat. De miért is kell távol tartani a vendégeket, mondjuk egy Hévíz kategóriájú településről, ahol kizárólag az odalátogatókból élnek? Régen a vidéki települések tanácselnökei majd polgármesterei szerelmesek voltak a “rendőrlámpába”. Attól lett az ő kis községük nagyváros, hogy a főúton valahova kicsaptak egy jelzőlámpát. Manapság a parkolóautomata vette át ezt a nemes titulust, a legváratlanabb helyeken szembesülhetünk a pénzszerzés ezen szánalmas módjával. Szánalmas, mert hogy néz ki az, amikor egy apró település töküres főterén unatkozó parkolóőr lézeng a parkolóórák között kedden délelőtt?

Már a külvárosban sem ritkák

A kór tehát látszólag megállíthatatlanul terjed. Egyre több övezet egyre több településen, emelkedő díjak és bírságok. Átgondolatlanság – gondoljunk csak a több budapesti társaságra, akik egymás automatája mellett büntetik az amúgy jeggyel rendelkező autóst, csak mert az illető nem tudja, hogy a Kátrány utca épp melyik társasághoz tartozik. Komolyan fel nem foghatom, hogy egy ilyen szinten gyalázatos rendszer körül miért nem bukkan fel egy darab komoly ember, mondjuk a városházán, és kiált megálljt. Meggyőződésem, hogy egy ilyen lépéssel önkormányzati választásokat lehetne nyerni. Igaz, sok haragost is, meg talán az illetőhöz közeli tanácsadó cégek bevételei is csökkennének. Mindenesetre most 3,5 évünk még biztosan hátravan ebben a dágványban, hacsak valaki egy éjszaka ki nem húzogatja az összes órát egy Krazzal, és gyújt belőlük egy nagy-nagy tüzet, ahol megmelegedhetnek az emberek. Sokáig vártam arra, hogy a dolog szépen rendeződik, de már minden hitemet elvesztettem. Egyre inkább úgy gondolom, hogy rajtunk tényleg csak a mesebeli Kraz segíthet…