Át a bozóton

Át a bozóton


Igeeeen! Végre eljött ez a nap is. Nem utcai gumis, metálfénnyel, elektronikával meghintett, okostojás szobaterepjárót kell óvatosan, karcmentes környezetben kipróbálni, hanem valami teljesen mást. Egy igazi, Ferrari-piros varacskosdisznóval vágtunk neki a környékbeli bozótosnak.

Salma Hayek helyett Liptai Claudia

Annak ellenére, hogy a praktikus, számtalan felépítménnyel felszerelhető teherautót a forgalmazó egyfolytában az Unimoghoz hasonlítja, azért a két gép nem egy kategória. Az olasz Bremach olyan az Unimoghoz képest, mintha Salma Hayek helyett Liptai Claudia hullott volna az ölünkbe, de nem ér panaszkodni, hiszen alapfunkcióikban megegyeznek, csak az extrák terén vannak különbségek.

Egy kerék a levegőben

Egy kerék a levegőben


Az alváz megkapóan egyszerű, nem vacakoltak vele sokat. Fogtak némi vascsövet valamelyik dél-olasz vastelepről, homokfúvóval leverették róla a rozsda nagyját, itt-ott hozzáhegesztettek pár mázsa zártszelvényt, majd lekenték ízléses hússzínű festékkel. Ránézésre elég stabilnak látszik, bár a hegesztési varratokat jegyző dolgozó szakmunkásvizsgáját vidáman át lehetne engedni egy iratmegsemmisítőn. Kétszer is. Megérdemelné. Szerelni biztosan remekül lehet a Bremachot, hiszen minden alkatrészhez könnyű hozzáférni. Csak egy sámlit kell húzni az autó alá, ahonnan kényelmesen, ülve elérhető minden.

Piros is, olasz is

Sportkormány, Barbie-pedálokkal

Sportkormány, Barbie-pedálokkal


Utasterének méreteit, elrendezését nagy valószínűséggel valami kisautóban erős mérnökre bízták. Kormánya amellett, hogy teherautós szemmel borzasztóan kicsire sikerült, még idétlen szögben is áll. Tekergetni viszont hasonlóan szórakoztató, mint Kelemen Annával sakkozni, cseppet sem izzaszt meg.

Pedáljait valamelyik stratégiai készleteket felhalmozó kispolski-szakos alkatrészboltból szerezhették, így szinte lehetetlen egyszerre egy pedált taposni. Fékezésnél jut a cipőtalpból rendesen a gázpedálnak is, és néha még a pedálok alá is sikerült beakasztani a cipőt. Ez főleg városban, nagyobb forgalomban tudja megpörgetni a pulzust. A többi kezelőszerv működik és a kapcsolgatásukhoz szükséges erő nagyjából arányban áll a gép méreteivel. Egyszóval büntetlenül lehet ütni-vágni, nem hullik azonnal miszlikbe.

Haspáncél

Haspáncél


A terepváltó, differenciálzár környékét sem bonyolították agyon a talján mágusok, sehol nem találunk sem elektromos, sem pneumatikus kapcsolókat. A kapcsolási szándékot egy tisztességes méretű kar és a hozzá tartozó bovden rángatásával tudjuk jelezni a kiválasztott vasdarabnak. Egyszerű, megbízható és olcsó megoldás is egyben. Örülünk neki. Az azonban egy kicsit bosszantó, hogy a difizár bekapcsolása után borzalmas sípolás kezdődik, így egy pillanatra sem tudunk megfeledkezni róla és még véletlenül sem hagyjuk egy másodperccel sem tovább összezárva a féltengelyeket, mint amennyire feltétlenül szükséges.

Még gyorsan lendüljünk túl a műszerfalra összeválogatott különböző színű-szagú kapcsolókon, és ha kiborzadtuk magunkat, akkor kezdődhet a móka. Már aszfalton is vidám vele közlekedni, 80 körül már vérpezsdítő vezetési élményt nyújt a Bremach, és tovább már nem is érdemes vele gyorsulni. Jobbik arcát sárban, meredek hegyoldalon mutatja meg. Az aszfaltot elhagyva az első bokron való átgázoláskor a szemünk sarkából még odasunyítottunk a forgalmazó által delegált gardedámunkra, de ő nem aggódott sem a sár, sem a bokrok miatt, így boldogan vettük tudomásul, hogy itt most nem lesz hiszti, és valóban megnézhetjük, mit bír a gép.

Lapozás után felbőg a motor, néha egy kerék a levegőben lesz és számba vesszük a könnyen elhulló alkatrészeket is Árkon bokron át


Még néhány perc és a difizár sivítása mellett pattogtunk felfelé néhány borzalmasan meredek domboldalon. Ez nagy öröm, végre nem a túltenyésztett elektronika koptatja a fékbetéteket, hanem igazi acél alkatrészek kapaszkodnak egymásba. És mindezt bovdennel lehet kapcsolni, pedig azt hittem, ilyet már csak az időutazás feltalálása után lehet majd ismét új autóban látni. A Michelintől származó XZL-abroncsok is szépen állták a sarat, egyedül talán a túl könnyű, üres plató nem volt a segítségünkre. Oda elkelt volna néhány mázsányi vizes homok.

Lelkesen próbálgattuk a terepszögeket, oldaldőlést is, de az idegeink itt is előbb sokalltak be, minthogy a borulásnak egyáltalán a közelébe jutottunk volna. Azért egy kisebb sziklán sikerült megemelni az egyik kereket, mindenki őszinte örömére.


Minden azért nem lehet tökéletes, így sajnos a kipróbált Bremachban nem volt teljes a difizárarzenál, de a katalógusuk szerint akad olyan modell, amiben mind a három megtalálható. Igaz, felezővel szép lassan így is felküzdöttük mindenhová a piros jószágot.

Fogyóeszközök

Annak ellenére, hogy nehéz terepre szánták, a tervezés során néhány apróság elkerülte a készítők figyelmét. Kevésbé óvatos vezető első körben az üzemanyagtankot hagyja majd el, amit nem sokkal ezután a leszakadt kipufogódob követ. További kitartó, szorgos földtúrás után még a fellépőket kell majd előkotorni, várhatóan a legnagyobb ganéjból, de a többi létfontosságú alkatrész nagy eséllyel megmarad. A masszív első difi a saját, jelentős acéltartalmán túl még pluszvédelmet is kapott.


A műanyagból készült gépháztető 2,3 literes Iveco motort takar, amely 116 lóereje hatfokozatú ZF váltón, illetve terepváltón keresztül jut el a kerekekig.

Az állítható csillapítású, finoman rugózó vezetőülésből jó magasról tekinthet le a sofőr az alant közlekedő többi autósra, míg a jobb egyben illetve a hátsó sorban ülők minden úthibáról azonnal értesülnek, földúton pedig életüket féltve kapaszkodnak, amibe csak tudnak.


A piros szörnyeteget az amúgy Iveco-forgalmazásban jeleskedő ETS Kft. árulja, barátinak mondható, egy igazi Unimog árának tört részéért. Bár minőségben nagy valószínűséggel az olaszok nem vehetik fel a versenyt a legendás Unimoggal, de kispénzű önkormányzatoknak érdemes jobban körbejárni a két típus előnyeit, hátrányait, hátha megfelel az olcsóbb modell is.

Erre épít a forgalmazó is, hiszen a Bremach egyik legfőbb vonzereje az árában rejlik. A Bremach úgy tervezi, hogy a kategória 200-250 darabos piacának akár 20-22 százalékát is megszerezhetik néhány éven belül.

Reméljük a mostani platós után hamarosan a zárt, expedíciós célokra is alkalmas modellt szintén kipróbálhatjuk.