Mit tehet az irodai kifőzde Fradi-kolbásszal (gyengébbek kedvéért: mindent bele!) túltelített rakottkrumplijától és a közeli gyorsétterem nutriaalapú szendvicseitől megcsömörlött dolgozó, ha eljön az ebédidő, és mardosó éhség kezdi gyötörni?
Elkezdi számba venni a közelben fellelhető élelmiszer-lerakatokat.

A menza és hamburger mellett akad még a környéken szusi is, de az drága, és döglött nyers halat nem ehet minden nap az ember, igaz, végszükség esetén az irodai folyosón lévő akváriumból ingyen is meríthet, aki algára és aranyhalra vágyik.

A már unalmasba hajló pizza mellett a kínai kaja lehet a legígéretesebb befutó, de honnan szerezzük be, és mi legyen az?

Kínairól itthon majd’ mindenkinek a valóban kínaiak által üzemeltetett, de az ehetetlenség határát súroló fogásokkal operáló kifőzdék ugranak be. Azok az üzletek, ahová jó érzésű ember engedve a csábításnak egyszer-egyszer ugyan benéz, de aztán az Erős Pista, káposztasaláta, egérízű rizs triumvirátusa által okozott kiábrándultság újabb fél évig távol tartja ennek a gasztronómiai terrortámadásnak a közelétől is.

Szerencsére rövid keresgélés után találtunk jóféle kínai falatokat készítő konyhát, olyat, amely még házhoz is jön. Nem is akármilyen járgánnyal, hanem az ázsiai utcaképhez szorosan hozzátartozó félig motor, félig autószerű színes tuk-tukkal.

Bátorságpróba

A felfedezést tett követte. Felhívtuk a frappánsan Tuk-tuk névre keresztelt céget, ahol összeállítottak egy batyunyit a szerkesztőség ázsiai kajákból vegyes felkészültségű tagjai számára. Szerencsénkre sem kutya, sem tengerimalac nincs az étlapon (feltüntetve), ezért merészen megettünk mindent.

A tuk-tukosok által készített ételek természetesen hozzáértő szakemberek felügyelete mellett születnek meg. Az amerikai James és a szingapúri Grace duója felel a tökéletes alapanyagokért és ízekért, kettősük a tradicionális ázsiai ízek mellett nyitott a kulináris újításokra is.

Étlapjukon az átlátszó fülű vegetáriánusok is szépszámmal találhatnak kedvükre valót, bár megjegyeznénk: meggyőződésünk szerint a paradicsomnak is rossz, amikor durván beleharapnak. Csak szegény nem tud nyüszíteni, sem szomorúan nézni.

Minek nevezzelek?

A kiszállítást is végző járgányt tavaly nyáron vásárolta a cég, egyenesen Thaiföldről érkezett. Vezetője november óta egyelőre csak próbarendszámmal közlekedik, hiszen még a rendőrök sem tudják eldönteni, mi is ez valójában, de hamarosan csak megbirkóznak a problémával. Ha végre megoldják a talányt, akkor már a valódi, ázsiai tuk-tukhoz hasonlóan a budapesti is szállíthat majd bevállalósabb utasokat, akik nem őszülnek meg a csúcsforgalomban is száguldozó mókás járgány hátsó ülésén.

Lapozás után jönnek a részletek. Autóról, kajáról egyaránt.

Orális kínai élvezet 1

Érdekes kaland lehetett, mikor egy vietnami figura taxit kiáltva a gyors taxifogás reményében majdnem halálra gázoltatta magát az otthonról ismerős tuk-tukkal.

Délkelet-Ázsiában sokféle megoldást is tuk-tuknak hívnak, így a thaiföldi forma mellett egész érdekes példákkal is össze lehet futni. Legizgalmasabb talán a kambodzsai, nyergesvontató-szerű járgány, amit egy motorbicikli és egy hintó keresztezésével állítanak elő a helyi barkácsszakkör aranykezű képviselői.

Láb közé is jut valami

A tuk-tuk vezetési élményben is valahol az autó és a motor között foglal helyet. Váltani kézzel, a két láb között elhelyezett autóváltószerű szerkezettel kell, lábbal pedig a féket és a kuplungot lehet taposni. Kormányzása viszont teljesen motorszerű, eltekintve attól, hogy döntögetni elég macerás a háromkerekűt.

Mivel Ázsiában nem hisznek feltétlenül a KRESZ-ben, így a Thaiföldről származó, hazájában főként személyszállításra használt járgány szerkezeti elemeit bőven túlméretezték, így a tájékoztató jellegű “szállítható személyek száma” című rubrika szinte tetszőleges, egynél nagyobb egész számmal megszorozható.

A kazánlemez-kaliberű vasakból összetákolt kasztni meglehetősen masszív szerkezetnek tűnik, amit az irgalmatlan saját tömeg is igazol. Mozgatásáról háromhengeres, 650 köbcentis Daihatsu motor gondoskodik, ami nem tűnik túl soknak, de az üres, a sofőrön kívül legfeljebb ételekkel megpakolt tuk-tukot fürgén mozgatja, cserébe viszont 8-10 liternyi üzemanyagot igényel. Eredeti hazájában, az ottani taxikhoz hasonlóan, gázzal működnek, de az itthoni használathoz jobban megfelel a benzinüzem. Egyszerűbb beszerezni, és kevésbé macerás, mint gázt tankolni.

Egyedül a szivató nélküli hidegindítás okoz néha nehézségeket a hazai téli időjárás mellett, hiszen az őshazában meglehetősen ritkán kúszik a hőmérő mutatója 25 fok alá. Itthon viszont elég gyakran. Hasonló klimatikus okok méretezték túl a hűtőt is, így a legnagyobb nyári kánikulában is csekély esélye van a motornak a túlmelegedés miatti műszaki hibára.

Végül a pusztítás

Miután befutott a gőzölgő szállítmány, az igazi trópusi hangulat kedvéért az egész csapat egy szobanövényekkel körbebástyázott pokrócon kezdte bontogatni az ételeket, hadakozva a pálcikákkal és a színes, filmekből is ismerős, csinos papírcsomagolással.

Az illatozó gong bao csirkében megbúvó főtt földimogyoró egy borzasztó régi trópusi este hangulatát idézte, amikor életemben először futottam össze az üvegesre főtt mogyoróval, a sült békacombbal és trópusi mézzel nyakon öntött palacsintával, valahol az Indiai-óceán partján.

Bevált az üvegtészta is, ám a zöldséges rizsnél, amely egyszerű, finomfőzelék elől szökött mélyhűtött zöldségekkel volt megbolondítva, kicsit elszomorodtunk. Sebaj, az édes-savanyú csirke meleg narancssárgája visszahozta a lelkesedést és a kezdeti pálcikahasználati nehézségek ellenére a feladattal gyorsan végzett a sáskahad. Legközelebb már bátrabbak leszünk és rendelünk valami halfélét, édességet is.