Hova, miért?

Ahhoz, hogy kedvencünk bőre szép legyen és üde, van egy nagyon fontos szabály: lehetőleg nagy ívben kerüljük a gépi mosókat, mert azok karcolnak. Főleg a sötét színt. Az egyik kicsit, a másik jobban, de mindenképpen karcol. Egy ilyen “csiszatolás” nagyjából annyira lehet kellemes az autónak, mint amikor hátunkat szivacs helyett drótkefével kezdjük el este a fürdőkádban vakarni. Tisztának tiszta lesz, de milyen áron!?

Marad tehát a kézi mosó, vagy néhány év után egy ügyes kezű fényező. A kézi ugyan drágább, de a nagy nyomású vízsugár legalább az ép fényezést nemigen tudja károsítani. Az egyetlen veszélyforrást a kőfelverődések jelentik. Ezek közül is fokozottan káros az a fajta, amely a fényezett lökhárítót találja el. Itt ugyanis kevésbé tartós a festék, és előfordulhat, hogy a megpróbált réteg egy jó pár centiméteres darabban letörik a 180 bar körüli erővel rázúduló vízsugártól. Pech!

Az autómosóban dolgozók szerint a japán autók tulajdonosai vannak nagyobb veszélyben, mert valamiért arrafelé kevésbé tartják szem előtt a fényezés minőségét. Egy új Swift lökhárítóját például könnyedén meg lehet bontani nagy nyomású mosóval a kőfelverődés rajzolata mentén, mint egy kivágós játéknál.

Az élővilág

Hiába állunk a tápláléklánc csúcsán, az élővilág apró élőlényei mégis maradandó károsodást képesek okozni bármelyik gépcsodánkban. A csúnyább és ritkább gázolásoktól eltekintve a falkában felkenődő bogarak, és az éppen dolgukat végző madarak a legveszélyesebbek egy átlagos hétköznapon.

Nyáron minden hosszabb túra után célszerű lenne leborotválni legalább a kocsi elejét, mert a feltapadt bogarak rossz tulajdonsága, hogy képesek beleégni a fényezésbe. A tétlenség apró foltokat hagy maga után, amit szintén csak a jó öreg polírpaszta képes leradírozni.

Egy jól célzott madárürülék ennél is veszélyesebb kategóriába tartozik a meleg évszakban. A savtartalom miatt akár egy óra tűző napsütés után is maradandó sérülést okozhat a fényezésben. Egyetlen ellenszere: egy papír zsebkendővel azonnal el kell távolítani, mielőtt szabályosan megmarná autónkat. Ha nem sikerül, később itt is segíthet a paszta.

Télen-nyáron

Nyáron a napsütés a bogarak és a madárürülék beégetésén kívül más módon is árthat autónknak: jobbára a gumi- és műanyag felületeket károsítja. Ennek megakadályozására kiváló gumi és külső-belső műanyagápoló portékákat vásárolhatunk, persze kedvezőnek éppen nem mondható áron.

Talán mégis megéri beruházni, mivel ezek használatát nem kell túlzásba vinni, elég ha kéthavonta átfújjuk a kényes részeket.

Az öregedő abroncsok és műanyag felületek felfrissítésére direkt erre a célra készített szereket használjunk. A szilikon használatát hagyjuk meg az autóneppereknek és a plasztikai sebészeknek, mivel azzal csak átmeneti fényt garantálhatunk a bekent felületnek. Ezen felül ez az anyag irgalmatlanul vonzza a port.

Kattints és megtudod, hogyan lehet könnyebben eladni egy lelakott autót!


A lágy részekhez képest a felnik kicsit gyakoribb babusgatást érdemelnek, mert a könnyen ráégő fékpor gyorsan elrondíthatja őket. Az odaégett fékport megfelelő szerekkel (állítólag) még évek múlva is el lehet távolítani, de a jobb kézi mosókban – mint a vezess.hu mosója – ezt minden alkalommal megteszik, amennyiben szükséges.

Az éltető napfény évek alatt még a fényezésben is csúnya kárt tehet. A legérzékenyebb szín a piros, és a sötét színek is könnyebben fakulnak. A metálfény ugyan egy erős védelmi szintet jelent, de ha tűzoltóautóval járunk, nem kerülhetjük el a fakulást.

Télen egész más a helyzet. A hideg időjárásból adódóan sok mindentől megkímél minket a természet. A nyaranta károsító hatások nagy részétől eltekinthetünk, ilyenkor az utakra szórt só, amitől leginkább védeni kell autónkat. A latyak, és az utat borító nedvesség a fényezésben ugyan nem képes kárt tenni, de a műanyag és a fedetlen fém részeket károsíthatja. Utóbbiak érdekében néha iktassunk be egy-egy alvázmosást is a programba.

Eladás előtti praktikák – cipőboksz a bőrülésre

Van néhány tipikus olyan regeneráló program, amit érdemes eladás előtt lefuttatni kocsinkon. Ilyen lehet a motormosás, amit meg lehet úszni akár egy ezresből, de sok vesződség is kapcsolódhat hozzá.

Saját tapasztalatunk szerint a motorelektronika vagy a gyújtás előszeretettel beázik ilyenkor, és napokig furcsa hibajelenségeket képes produkálni. A mosós vélemény szerint az új autókat már bátran lehet borotválni, mindössze arra kell vigyázni, hogy egy vízcsövet ne vágjanak át a vízsugárral. Beázásra a japánok kevésbé kaphatóak, de az európaiak közül is inkább csak a régebbiek hajlamosak megfázni, állítólag.

A kopott műanyagokat és gumifelületeket is érdemes leápolni, de ha nem kétnapos ragyogást és sikamlós felületeket szeretnénk, akkor megkíméljük magunkat a szilikontól.

Ha világos bőrüléssel rendeltük autónkat, akkor már 30-40 ezer kilométernél rájövünk, hogy ez hiba volt. A kirepedt ülésekkel nem sok mindent lehet kezdeni. Egy fokkal jobb a helyzet, ha fekete a bőr, ezt a nepperek cipőboksszal szokták átkenni eladás előtt.

A használat miatt elkopott és kifényesedett kormánynak és váltónak állítólag jót tesz a folyékony súrolószer, de a leghatásosabb, ha néhány ezer forinttért áthúzatjuk rajta a bőrt, amivel látványosan felújíthatjuk a belsőt.

A mágikus paszta

Végül nem árt tudni, hogy egy tisztességes polírozás nem is olyan könnyű, mint amilyennek látszik. Persze neki lehet esni otthon is – egész jó eredménnyel – de a legjobb hatás érdekében három különböző durvaságú pasztát kell felvenni, szigorúan géppel. A bevásárlóközpontokban kapható amatőr polírozó gépek általában nem elég erősek. A világos színeket könnyebb megcsinálni, a sötéteket meg könnyű elrontani. Utóbbiakat bízzuk inkább olyanra, aki ért hozzá!