Hétvégi kocsimosás

Hétvégi kocsimosás


A hadsereg legendás gépei… Dübörgő lánctalpasokat, füstokádó Csepeleket, benzinzabáló Krazokat, Uralokat vártunk, de sajnos csalódnunk kellett. A jó öreg Csepeleket eldugták, ezek talán már csak a katonaviselt férfilakosság kollektív emlékezetében léteznek, és lánctalpasok sem tűntek fel a hajmáskéri mezőn. Helyettük többé-kevésbé hazai gyártású Rábák, G-Mercik , Unimogok, nyolckerekű BTR-ekkel látták el a rosszfiúk baját.

Hajmáskér felé tartunk, akik nem tudták semmiféle kifogással megúszni a sorkatonai szolgálatot, azoknak sokat mond ez a helységnév. Több évtizedes múltja során számos hadgyakorlatot rendeztek a település melletti lőtéren, most is hasonlóra vagyunk hivatalosak. A “Bevetési Irány 2006” névre hallgató gyakorlat nyílt napjára igyekszünk.

Európa legnagyobb játszótere

Mi sem választanánk mást

Mi sem választanánk mást


Már az odajutást is parádésan megoldották, lehetetlen volt eltévedni. Rikító sárga mellénykés forgalomszabályzók segítettek az autósoknak, és az irányt is mutatták, hogy az Európa talán legnagyobb, több száz négyzetkilométeres lőterére érkezők gond nélkül befuthassanak. A bejárat környékén komikus volt, amint civil ruhás biztonsági őrök vigyáztak a katonákra: szétszedették a kamerát, benéztek a fotóstáska minden zsebébe. A készültség azonban jogos volt, hiszen a honvédelmi miniszteren, vezérkari főnökön kívül a köztársasági elnök is megjelent a bemutatón.

A tribün lépcsőjén lépkedve még felrémlett előttem néhány ostoba hollywoodi képkocka, amikor is a “fontos embert” és párszáz fős környezetét egy eltévedt rakéta szabdalja apró darabokra, de egy harci helikopter zaja visszarántott a valóságba.

Tömegoszlatás hatékonyan

Egy távoli galaxisból érkezett vendégek

Egy távoli galaxisból érkezett vendégek


Az alaptörténet bármely háborús játékból ismerős lehet, apró katonai tábort kell megvédeni a méltatlankodó, a külföldi erők távozására vágyó helyiektől. Ennek keretében elsőként azt láthattuk, hogyan kell gyorsan, hatékonyan elkenni egy kővel, palackokkal dobálózó csoport száját, majd visszaverni egyre keményebb rohamokat. Persze végül az összes garázda elem letenni kényszerült a lantot, így végre közelebbről is meg lehetett nézni a vasakat.

A rosszfiúk UAZ-zal vannak

A közeli ismerkedés során kiderült, katonáéknál már nem dívik a jó öreg UAZ, helyette inkább a G-osztályú Mercedesekkel érkeztek a hadgyakorlatra. Kiváló választás, mi sem vennénk mást, ha hadakozni indulnánk. Még a matt fényezése sem rossz, hiszen a választható színek listájából a narancssárgát, pirosat csak az erősen szuicid hajlamú harcosok választanának.

A Mercik belsejébe is bekukkanthattunk, a ledönthető szélvédő és az ajtók keret nélküli ablakai is elütnek a szériaváltozatok megoldásaitól. PDA-alapú, szélvédőre tapasztott navigáció sincs a terepjárókban – helyettük valami komolyabbat kapott a magyar véderő -, és láttunk műholdas telefont is.

Következő oldalon: A svéd múmiák támadása, lézerfegyverek, no meg autó, amely a madárinfluenza ellen is véd.


UAZ-t már csak a rosszfiúk használnak. Legalábbis a hadgyakorlaton úgy tűnt, hogy a katonaéveinkből ismerős orosz jószág egyedül a hőzöngők közt divatos. Ismerve azonban a honvédséget, különös tekintettel annak anyagi körülményeire, mi arra gyanakszunk, itt csak a legszebb, legmutatósabb cuccokkal vág fel a sereg, de hétköznapokon vidáman használják a Vorosilov idejében rendszeresített holmikat is.

Céges autómosó

Remek lakóautó lenne belőle

Remek lakóautó lenne belőle


Nyitott szemmel járva a rengeteg modern, csúcstechnikával felszerelt Mercedes Rába közt azért volt pár megmosolyogtató járgány: ilyen volt a számítógépes központ feliratú, kopottas Gaz 66-os is, amelybe bekukkantva egy őskori, 14 colos CRT monitor nézett szembe a kíváncsiskodóval. A hozzá tartozó PC korára már tippelni sem mertem, mindenesetre a kellő tisztelettel köszöntem neki.

Voltak még takarékos 5,5 literes V8-as benzines motorral megáldott páncélozott járművek, ezekről a gaz terroristák H5N1-es csirkebombái is lepattannak, de a vegyi szennyezés sem tesz kárt a fényezésében. Pláne, hogy rendszerető személyzet is állt mellettük, akik talpig gumiban, gázálarcban mostak kocsit. A nálam lévő tesztautó belső mosását nem vállalták el.

Nem lehetett kihagyni a BTR-80-asok felfedezését sem, ezeknek a belseje kettős képet nyújtott. Régi, cirill betűs feliratok mellett katonai kivitelű számítógépek nyújtottak furcsa látványt.

“Tűzoltó leszel s katona!”

Előbb-utóbb ezt is kipróbáljuk

Előbb-utóbb ezt is kipróbáljuk


A bemutatón úgy tűnt, nagyon vonzó dolog katonának lenni, már ameddig nem lőnek éles lőszerrel az emberre. Addig viszont nagyon szórakoztató hadgyakorlatok sora múlatja az időt. Legjobban a helikopterezés kötélen lógva fogott meg, ezt mindenféleképpen kipróbálnám, de a gigantikus számháborúzás sem lehet rossz foglalatosság.

Ezt profi felszereléssel játsszák: minden “játékoson”, járművön érzékelők jelzik, ha az ellenséges fegyverekre felszerelt lézeradókkal találatot kapnak. Ezentúl még mindenkinek saját GPS-e és ahhoz kapcsolt adója is van, így a parancsnokságon mindenkiről tudják merre jár, és hogy sérült-e. Így vidáman lehet gyakorlatozni, nem kell még vaklőszert sem használni, és a valódi harchoz hasonló szituációkban is próbára tehetik a katonákat.

A svéd geronto-kommandó

Az UAZ-ban rosszfiúk ülnek

Az UAZ-ban rosszfiúk ülnek


A nap végén még találkozhattunk egy rakás vérszomjas svéd veteránnal is, akiknek szemmel láthatólag évek óta más dolguk sincs, mint hasonló rendezvényekre járni. Legjobban a rangjelzések, és a megszerzésükhöz szükséges szolgálati idő izgatta őket. Meg a fiatal magyar katonanők.

Összegezve jó volt látni, hogy pár kivétellel a korábbi katasztrofális felszereltség és szervezettség helyét kezdi átvenni valami olyan, határozottan honvédségszerű dolog, amely akár még a feladatát is képes ellátni. Ja, és a bablevest sem a szombathelyi laktanya legendás gasztro-barbárai jegyezték. Igazán, tényleg jó volt. Ez kéne, hogy legyen a “Bevetési irány”.