A tavaszi rajzás minden évben az első országos találkozó, amire előbújnak a bogarasok, a vidéki klubok tagjai, a télen garázsban tartott, féltett Bogarak és ellepik Budapestet egy napra. 2006. április 8-án lezajlott az eddigi talán legnagyobb bogártalálkozó a klub életében. A szokásos pesterzsébeti helyszín helyett a Hungaroringen volt a rendezvény, amin 962 Volkswagen vett részt. A helyszín varázslatos volt, jó érzés beparkolni egy boxba, amiben előtte talán Raikkönen parkolt.

Buszparádé

Feltűnő volt, hogy egyre több a szépen rendbe tett, csillogó bogárhátú és busz. Lehet, hogy azért, mert a találkozón kevés volt a napi használatban lévő Bogár, és előkerültek a hobbi darabok. Aki családias légkörre számított, annak csalódnia kellett, mert ez nem az a hely volt.

Nekem hiányzott a felvonulás Budapesten keresztül, mert eddig minden évben vártam, hogy a sok kis gömbölyű, színes hát átvonuljon a Szabadság hídon és előtte az alagútban. Ez látványnak sem rossz, a hangulata pedig kimondottan megdobogtatja a szívem.

Bár most fellélegeztek mindazok, akik ilyenkor türelmetlenül topognak a rendőrök mögött, és az első alkalommal bevágódnak a sorba, hogy a hihetetlen fontos szombati programjukra a felvonulással elfoglalt egyetlen útvonalon eljussanak.

Még, még, még Bogarat!

A gyönyörű autók megcsodálása mellett, lehetőség volt a vezetéstechnikai pályán próbára tenni a Bogarak és a vezetők képességeit, ezt 229-en meg is tették. A gyorsulási versenyen 116 autó indult, vegyesen víz- és léghűtésesek. A legnagyobb derültséget egy-egy léghűtéses győzelem aratta egy újabb vízhűtéses modell felett.

Néha bele is kell nézni a Bogárba, kincseket találhatunk bennük. Nem minden a külcsín, egy-két darab igen jól futott (ezt üzenem azoknak is, akik rendszeresen bevágódnak, sőt, megpróbálják leszorítani a szakadt Bogarakat az utakról).


A találkozón különböző kategóriákban győzteseket hirdettek: a leggyorsabb magyar Volkswagen Zsichla Gábor 225 lóerős Volkswagen Golfja lett. A rendező különdíját Magyarország legidősebb működő Volkswagenjének tulajdonosa vehette át. Az 1943-as VW Kübelwagen a második világháborúban harcolt az Afrika Korps hadrendjében. A találkozó legszebben restaurált VW-je Gombos György 1959-es Transporter Kombi mikrobusza lett.

Ilyenkor találkozhatunk furcsa autókkal is. Színekben nincs határ, és nem mindenki ragaszkodik a gyári színekhez, kislányom nagy örömére, aki rajong a rózsaszín bogarakért, mert az “nekem való”. (Mentségére legyen mondva még csak 2,5 éves).

Tajvani műszerek

Számomra a legnagyobb meglepetés az a Transporter volt, aminek a platójára daru volt szerelve, és láthatóan nem díszítőelemként. A buszok között gyönyörűen felújított T1-esektől kezdve (Samba, Samba!) Westfalia tetős T2-esen keresztül lepukkant T3-asig széles volt a skála. Örömömre felbukkant jó pár OT-s rendszámú bogárhátú is, ami felülmúlta várakozásaimat.

A kirakodóvásáron, illetve csak úgy is sok alkatrész cserélt gazdát, mindenféle kiegészítőt lehetett kapni, felnitől a műszerfalra illő kerámia vázáig. Sokan felvetették, hogy egy ilyen találkozón mennyire van helyük a vízhűtéses autóknak, a nem márkatársaknak és tulajdonosaiknak. Őket nyilván a hely vonzotta, nem a találkozó, ezt viselkedésükkel demonstrálták is. Más a mentalitásuk, kevesen értik meg közülük, mi a vonzó egy szépen felújított T1-es buszon, és hogy a bogarasokat miért nem érdekli a kéken villogó, dübörgő mélyláda vagy a pirosra fényezett műanyag műszerfal egy csomó beépítet tajvani mérőműszerrel, főleg nem egy Bogár-találkozón.