A mostani árvízhelyzet mindenki számára világossá teszi, hogy a közlekedés gyerekcipőben jár még az országban. A helyzet nem lesz jobb, kár reménykedni. Azért érdemes tovább olvasni a cikket, hátha magunkra ismerünk a tipikus bénázók között.

Mazsolás, sapkás, kalapos, skodás, almerás…

Vannak az úgynevezett vasárnapi mazsolák, akik nevükhöz hűen főleg hétvégén borzolják az idegeinket. Szerencsére nem, vagy csak ritkán merészkednek hétköznap az utakra. Ők a ladás, wartburgos, trabantos üregurak, a friss jogsis T betűs középkorú hölgyek, vagy a híres kalapos skodások.

Utóbbi már történelmi kategória, bár kedvenc vezetéstechnikai oktatónk szerint a kalap önmagában még nem baj. Sőt, növeli az agy vérellátását, ezáltal javul a reakcióidő, amit persze ritkán veszünk észre, illetve lehet, hogy a viszonyítási alapunkat választjuk meg rosszul. Mostanában ritkán látni kalapban vezetőket, bár télen azért megvillannak még kucsmában vezetők is.

Teljesesen más eset a baseball-sapkában karcoló fiatal korosztály, akik nemhogy nem látnak ki a sildtől, de általában az ordító zene is elvonja a figyelmüket a vezetéstől. Ennél még veszélyesebb – mellesleg szabálytalan – a vezetés közbeni telefonálás kihangosító vagy headset nélkül. Aki így vezet, általában látványos hülyeséget csinál, túl lassan poroszkál az úton, beragad egy kereszteződésben, rosszabb esetben súlyos balesetet okoz figyelmetlenségével.

A legbotrányosabb autósoknak nem a skodásokat, nem is a suzukisokat, hanem a Nissan almerásokat szavaztuk meg házon belül. Az igazi almerás reakcióideje zöld lámpa után is legalább 5 másodperc, dugóban 4, haladó forgalomban 25 méter követési távolságot tart, és a 70-es táblánál maximum 50-nel halad a belső sávban. Ők azok, akiket elsőként ki kellene iktatni a közlekedők sorából.

Vidékiek, nők és vidéki nők

Vigyázni kell főleg az idősebb vidéki autósokkal, akik, ha tehetik, nem jönnek fel Budapestre, mert szerintük itt túl agresszívak a vezetők, de néha beszabadulnak a pesti forgalomba. Őket messziről ki lehet szúrni határozatlan mozgásukról.

A legveszélyesebb kategória a jogosítványát későn (30 év felett) megszerző női csoport, kevés gyakorlattal, akiket szintén messziről észrevesz még az avatatlan szem is. Görcsös kormányfogás, egyenes testtartás és előremeredő tekintet jellemzi őket. A tükörbe csak akkor néznek, ha hosszas dudaszót hallanak, vagy beléjük hajt valaki hátulról. Nem szeretnek vezetni, zavarban vannak az autóban, mint Ádám anyák napján. A legveszélyesebb kategória a kettő keveréke a nagyvárosi forgalomban.

Ezek a nők véletlenül sem engednek maguk elé, ha indexelünk. Valószínűleg nem azért, mert alaphelyzetben kegyetlenek, hanem mert sokkal egyszerűbb nem fékezni, esetleg gázt adni, mint lassítani. Nem erősségük a parkolás, de ezzel ritkán okoznak dugót, és akkor is csak egy szűk belvárosi utcában.

Akármennyire is esetlenek, ne küldjük a pokolba a női vezetőket, próbáljuk inkább ráébreszteni őket a helyes magatartásra anélkül, hogy elküldenénk őket melegebb éghajlatra. Ha ez lehetetlen, könyököljünk a dudára inkább.

Az igazi bajkeverők

Nemtől és kortól függetlenül rengetegen fokozzák a káoszt, esetleg tudtukon kívül is. Ennek legfőbb oka, hogy határozatlanok, nem érzik az autó határait, vagy egyszerűen csak pofátlanul arrogánsak.

Általános megfigyelés, hogy a legkisebb mennyiségű csapadék esetén is többszörösre sűrűsödhet a forgalom, holott annak semmi oka sincs. Ilyenkor sokan indokolatlanul lassan haladnak, teherhajónak is elegendő féktávot hagynak, és ennek tetejébe még a hátsó ködlámpát is az arcunkba tolják.


A pofátlan kategória az, aki azért tartja fel a forgalmat, mert lusta parkolóhelyet keresni, vagy éppen nem siet sehova. A kukásautók, az áruszállítók, a költöztetők szintén az agyunkra mennek néha, de rájuk ne haragudjunk feltétlenül, mert a munkájukat végzik.

A dugó oka

Azt szokták mondani, hogy a legrosszabb fajta a határozatlan vezető, amivel többé-kevésbé egyetértünk. Nagy bajban vannak dugóban, sőt, nagy részben miattuk alakul ki a dugó. A torlódás igazi oka sokszor nem az útfelbontás, nem az eső, nem a koccanás, nem is az árvíz, hanem az, hogy fogalmunk sincs, miként kell az ilyen helyzeteket kezelni. Ott kezdődik a hiba, hogy a vezetők nagy része nem figyeli a jelzéseket. Zöld lámpánál kezdik sebességbe dugdosni a váltót, későn indulnak, és egymást csak tisztes távolságból követik. A feleslegesen nagy távolságokat a biztonsággal magyarázzák, de mögötte inkább a bénaság áll. A legszánalmasabb, hogy még fel is háborodnak, ha valaki kihasználja a helyet előttük.

Dugóban a legproblémásabb helyek egyértelműen a lámpás kereszteződések. Sokan csak bután nyomják a gázt, nem néznek előre, majd hirtelen egy kereszteződés kellős közepén találják magukat. Két eset lehetséges: vagy feltartják a forgalmat, vagy nem!

Ha nem tartja fel a forgalmat, akkor is könnyen hibázik az egyszerű vezető, jellemzően úgy, hogy megpróbál átpofátlankodni, és nem várja ki, amíg újból zöldet kap. Ezzel lassítja a szabályosan közlekedőket és felesleges agressziót szít.

Ha feltartja, akkor hirtelen cserbenhagyja a problémamegoldó készsége. Hihetetlen, de a legtöbben ilyenkor szétteszik a kezüket, vagy egyszerűen nem néznek oldalra, nem vesznek tudomást a környezetről. Gyorsan kiderül, hogy az emberek nagy része nem tud, vagy nem akar tolatni, pedig sokszor ez jelenti a megoldást. Persze az is lehet, hogy nincs hova, vagy hogy simán átférne, ha az előtte álló nem 3 méterre állna az őt megelőző kocsitól. Egyszerű helyzetek, mégis bonyolultnak tűnik, aztán kezdődik az anyázás.

Amikor a rossz példa a jó

Van a kanyarodósávból előző, bevágó fajta, aki ugyan sokszor szabálytalankodik, esetünkben mégis a legkisebb kárt okozza. Ők azok, akik határozottan sietnek, és ha megszegik a szabályokat, azt jó tempóban teszik. Ha mindenki ennyire tudná, mit akar, biztosan elfelejthetnénk a dugókat!

A megoldás: sci-fi

Sosem lesz mindenkiből Fittipaldi, mindig lesznek idősek, kezdők és egyszerű bénázók az utakon. A belvárosi dugókat a számítógép által vezérelt autók oldhatják meg, amik centiméterekre haladnak egymástól automatikusan, és ezzel kizárják az emberi hibázás lehetőségét. Amíg eljön ez az idő, fogadjunk meg néhány jó tanácsot!

Ne hajtsunk be a kereszteződésbe, ha nem vagyunk biztosak, hogy át tudunk menni rajta!
Ha beragadtunk, ne álljunk tétlenül, próbáljunk megoldást keresni!
Ne zöld lámpánál kezdjük az egyest keresgélni!
Ne tartsunk értelmetlenül nagy követési távokat!
Használjuk a visszapillantókat, nézzünk oldalra is!
Ne haladjunk feleslegesen lassan, ha szemerkél az eső!
Lehetőség szerint mindig tartsunk jobbra – ne csak az autópályán!
Legyünk magabiztosak, de ne agresszívak!
Használjuk az irányjelzőt!
A kilométeróra csal, mehetünk öttel gyorsabban a megengedettnél!