Milyen jó volna egy ratrakkal gázolni a szügyig érő hóban! Ahol egy terepjáró száraz aszfalton még éppen feljut, ott a lánctalpas méteres porhóban is elboldogul. Még az sem gond, ha egy meredélyen túlvállaljuk magunkat. A túl meredek lejtőkön a ratrak drótkötélen leereszkedik, majd visszacsörlőzi magát. Miénk a világ!

Hát igen, csak ehhez kell, mondjuk 20 millió forint. A Kässbohrertől egy alap ratrakot hazavihetünk 80 000 euróért, de ha rászorulunk egy mindentudó gépezetre, akkor 300 000 euróra (75 millió Ft) is levehetik az embert.

Mint a haszonjárművekből általában, ratrakból is sokféle létezik. Aki luxusra vágyik, fűtött vezetőüléssel is megrendelheti a járművet, amelyhez fűthető kartámasz is tartozik. A Tucker Sno-Cat sorozatból olyan ratrakot is vehetünk, amely egy zsugorított amerikai iskolabuszra hasonlít, épp csak lánctalpra szerelik és nem fényezik sárgára. Igény esetén 20 személyes kabinnal, vagy a különböző sí- és snowboardpályák előkészítéséhez szükséges szerkentyűkkel szereltethetők fel a gépezetek. Ratrakkal mozgathatunk hóágyút, de szerep jut nekik a reptéri hóeltakarításban, a sarkvidéki expedíciókban, illetve az olaj- és gázkitermelésben is.

Általában botkormánnyal irányíthatók a járművek, de egyes típusokat kormánnyal, gáz és fékpedállal látnak el. Az egyszerűbb vezethetőség akkor jön jól, ha kiokított gépkezelő helyett egy civilnek kell beugornia vészhelyzet esetén. A ratrak is úgy manőverez, mint a tankok, tehát az egyik oldali lánctalp fékezésével képes kanyarodni, és akár egy helyben megfordul.

Terepen vagy munka közben nincs értelme rombolóként haladni, ezért sok ratrakban a padlógáz 20-as tempót jelent. Ezen járművek között a PistenBully 300 igazi nagyágyúnak számít. Motorját a Mercedes szállítja, a 7,2 literes turbódízel a völgy alján 330 lóerős.


Feljebb haladva a csökkenő oxigénmennyiség miatt hanyatlik a teljesítmény, 2800 méteren nem egészen 300 lóerő marad meg. Kellenek is a lóerők, mert az extrém emelkedőkön kívül a megtermett ratrakok 9 tonnás súlya is zabálja a teljesítményt.

Bár ratrakot senki nem vesz otthonra, meglepően sokfelé készül lánctalpas hótoló. A Bombardier inkább a vasúti ágazatról és a motoros szánokról híres, de ők is gyártanak ratrakot. Ebben a műfajban a Kässbohrer, a Tucker, a Lamtrac vagy a Prinoth is ismert szereplő. Nem meglepő, hogy a hóban és sárban bővelkedő Oroszországban is gyártanak mindenütt boldoguló lánctalpas járműveket. Prototípus korukban a ratrakok svájci és új-zélandi gleccsereken mennek át kíméletlen teszteken.

Lánctalp nélkül mély, puha havon semmire nem jutnánk. Mivel lánctalpon a járművek súlya nagy felületen oszlik el, így nem süppednek a talajba. A ratrak lápos talajon is jól jön, nem csak hóban. Természetvédelmi területeken kímélő műanyag láncot használnak lekerekített élekkel. A fedett sícsarnokban bevetett ratrakokat részecskeszűrővel látják el, hogy ne okádják tele korommal a zárt teret.

A ratrakosdit élelmes vállalkozók is felfedezték maguknak. Nem kevés pénz fejében a megfáradt dolgozó alaposan kikapcsolódhat a robotolásból. Mi 200 000 forint feletti áron találtunk ratrakozási lehetőséget ausztriai sípályán, amiben az örömködésen kívül a négycsillagos szállodában töltött két éjszaka és a félpanzió is benne van.