Mifelénk úgy tartják, hogy Nyugatra jobb Ladákat exportált a gyár, mint hozzánk. Azon ne dobjuk le a láncot, hogy Togliattihoz képest Magyarország is bőven nyugaton van, a nyugat ebben az értelemben a “tőkés országokat” jelentette. Nagy-Britanniát például, ahol ez az e-mailben terjedő katalógus eredetileg készült.

Szívdobogva nyitottuk meg a csatolmányt. Már a Lada fájlnév is kedves az én szívemnek, hát még a tartalom! Hol létezett itthon olyan modell, hogy Lada 1500 ES Estate? Ha nagyon beleéljük magunkat, a mezei kombit hívhatjuk 1200 Estate-nek, legalább három év várakozási idővel a Merkur kínálatából. No de fehér viniltetős kombi Ladáról itthon még a tanács VB titkára sem hallott. K-vonalon annyit sikerült volna megtudnia, hogy a 75 lóerős motort az 1200 kombi kipucolt karosszériájával párosították. Az ottani Lada importőr talán már akkor ráérzett a kombik átlényegülésére, kisiparos igásjárgányból családi mindentudóvá.

Ám hiába ért többet a kemény valuta, mint a transzferábilis rubel, a szovjet gyár még nyugati exportra sem tartogatott túl sok extrát. Az angol prospektus olyan felszerelésekkel szúrta ki az érdeklődők szemét, mint az önműködően bekapcsoló tolatólámpa vagy a szivargyújtó. Voltak azért tényleges extrák is, a szériában adott fűtőszál és a hátsó ablaktörlő-mosó valóban nagy szám volt 30 éve. Utóbbi például egy mai zsír új Kia Picanto alapmodellből hiányzik.

Mifelőlünk nézve az angliai Ladák csakúgy sziporkáztak felszereltségükkel. Állítható első fejtámlát az 1200-eshez legfeljebb autósboltban kaptunk. Angliában ez nem csak az előkelőbb, négy kereklámpás Ladákban volt benne, hanem az 1200-esben is. Nálunk a kardánbox iránti igényt csak a kisipar volt képes kielégíteni, míg a 6:3-ra megverteknél ez sem volt gond.

A katalógusban idilli családok követik egymást. A zsiráfokat talán azok a baráti afrikai országok küldték a Szovjetuniónak, ahol szintén kijutott a lakosságnak a szocializmusból.
Az albioni hangulat jegyében az egyik képen még egy lószállító utánfutót is a kombi Zsiguli mögé kötöttek. Egy fotó erejéig nem gond, hogy a 600 kilós vontatható tömeggel ez aligha reális.


Luxust olcsón jeligével hirdetik az 1500-as Ladát. Az Ezeröcsi műszerfala tényleg nagypályás alkotás. A decens népi motívumokkal megbolondított kürtlap mögött olajnyomás- és olajhőmérséklet-mérő demonstrálta a szocialista autógyártás nagyszerűségét.

Amint hátradől az ülésben, értékelni fogja az Önt körülvevő luxust. – duruzsolja az ismertető. Középkonzol, fűtött hátsó ablak, szivargyűjtó, ventilátoros légbefúvás – incselkedik tovább a Lada prospektus. A kiadvány szerint az autó olyan különleges felszereléseket – az eredetiben sophistacated feature – is tartogat, amilyen a kormányoszlopra szerelt ablaktörlőkar. Hoppá-hoppá! A keleti blokkban a Lada 1500 nemcsak a belső sáv királya volt, de igazi státuszszimbólum is. Itthon például a külkereskedelmi tárcánál a miniszternek járt szolgálati autóként az AI-s rendszámú sötétkék Zsiguli.

A biztonság akkor is fontos érv lehetett az autó mellett, ezért csak úgy záporoznak a vívmányok, mint a megerősített lemezek, a széria első biztonsági övek, a biztonsági szélvédő. A prospektus szerint a Lada a legerősebb autók egyike. Ha ezt a Mercedes-Benz és a Volvo tudta volna!

A reklámkiadványból egyébként is süt a Ladák korszerűsége. “A Ladákat egy ultramodern üzemben gyártják a Szovjetunióban. Az összesen 90 mérföldes futószalagokról évente akár 660 000 Lada is legördül.” Ezen kár is lenne gúnyolódni, 1970-es avatásakor a Lada gyár valóban az űrkorszakot karcolta.

A prospektus szerint akkoriban 160 márkakereskedésben értékesítettek Ladákat Nagy-Britanniában. Amikor az Avtoexport leszállította a Zsigulikat, a britek 39 ponton ellenőrizték az autókat, hogy ne szenvedjen csorbát a nyugaton elvárt minőség. A nullrevíziós szakik nem kímélték magukat, legalábbis a prospektusban hivatkozott felmérés alapján a brit Lada tulajdonosok 93 százaléka elégedett volt autójával. Talán mégiscsak kiválogatták a nyugatra szánt Ladákat?