100 km 60 forintból

Villanybringák és egyéb rémségek

Kulcsszavak: robogó, elektromos, Bicikli, zöld

A villamos hajtású járgányoknak egyik legnagyobb vonzereje, hogy nem kell utánuk horribilis összegű, az üzemanyagárba beépített mindenféle adót fizetni. (Persze ha majd jobban elterjednek, gyorsan kitalálnak valamiféle zsíros adót ezekre a járművekre is, attől egy percig se féljünk, hogy nem így lesz.) Addig csak az akkumulátorok cseréjénél veszik le valamiféle környezetvédelmi díjjal a gyanútlan embereket.

Lopakodó

Elsőként egy másfél kilowattos példányt - ez egy közepes porszívó teljesítménye - próbálgattunk, amin még valami kezdetleges váltóimitáció is található. A dzsunkán, ahol fáradhatatlan gyermekmunkások kalapálják a szögvasat, hogy villanyrobogó legyen belőle, erre a feladatra filléres központizár-motort jelöltek ki. A tesztelt példányt a biciklizés fellegvárában, Kínában álmodták acélba és műanyagba, ennek ellenére nem néz ki rosszul.

Elektromos szépség

Kinézetre egészen kellemes a vas, megszólalásig hasonlít egy igazi robogóra, csak a kipufogót keressük rajta hiába. Az elektromos motor a hátsó kerékagyban kapott helyet, a tápegység pedig az ülés alatt, jó magasan fért csak el, amivel rendesen megnehezíti a kanyarokat. Gyújtáskulcs az kell, anélkül nincs meg az élmény, de hallani nem hallunk semmit a motorból, egészen addig, amíg meg nem lódul a kegyetlen mosógépmotor.

Teljes pompában

Ereje nem meggyőző, a garázsfeljárón, izmosabb emelkedőn a gyermekkori lábbalhajtós-bringás élményeket kell feleleveníteni. Különben nem megy fel, az tuti. Száguldás közben felemelő érzés egy hangtalan, szagtalan járgánnyal hasítani, az olajos kormot okádó Kamazok között.

Beltéri használat

Előnyei között említenénk, hogy bő tízperces liftbelimádkozás után, akár az iroda folyosóján is randalírozhat vele a félőrült motorfüggő, hiszen nem tűzveszélyes, nincsen hangja és cseppet sem büdös, valamint csúf foltokat hagyó levek sem folydogálnak belőle. Ha megunta, akkor meg mehet töltőre, a telefon mellé.

Gyártói 60 kilométer/órás csúcssebességet ígérnek és közel 50 km-es hatótávot. A sebességet még csak-csak elhisszük, de a hatótávval kapcsolatban szkeptikusak vagyunk. Dombos terepen például már csak 30 km-t tud megtenni két feltöltés között.

Hajtani kell

Minimáldizájn

Második tesztalanyunkra egy mátyásföldi garázsban találtunk. Ez inkább kerékpár, a legnagyobb jóindulattal sem mernénk motornak vagy akárcsak robogónak is szólítani. Kivitelezése itt-ott mosolyt csalt az arcunkra, talán egyedül az első fékek láttán nem volt kedvünk nevetni. Ezt filléres anyagból hajtogatták, még szerencse, hogy a hátsó fék strapabíróbb anyagból készült. Ennél a járműnél a gyári specifikáció meglepően hitelesnek bizonyult, papíron 25 km/órás csúcsot ígérnek, nekünk sík úton többször is sikerült elérni a 23,5-ös álomhatárt. Tulajdonosa szerint a 20 kilométeres hatótáv is fedi a valóságot. A butább, könnyebb konstrukció óriási előnye, hogy ha ne adj' Isten végleg lemerülnek a telepek, akkor a hagyományos jól ismert pedálmozdulatokkal még haza lehet evickélni, nem kell szégyenszemre tolni a kétkerekűt.

Lapozás után kiderül, olcsóbb-e verejtékezve a pedált taposni, mint esténként a villanyórát pörgetni