Örök harc dúl az autósok és a kerékpárosok között. Itthon a nagyvárosok, főleg Budapest úthálózata még nem tudja tökéletesen szolgálni a két keréken közlekedőket, ezért sok a konfliktus- gondolnánk naivan, de ha beletúrunk a videós archívumokba, láthatjuk, hogy több, nyugati, fejlett országban hasonló a helyzet.

Eddig nem foglalkoztatott különösebben a kérdés. Autósként óvatosan kerültem a bringásokat, néha elmorzsoltam egy-egy halk anyázást, amint láttam, hogy átslisszolnak a piroson, vagy tekernek a 4-6-os villamos sínjei között. Később elkezdtem tekerni, és lassan megérteni a kétkerekűek látásmódját. Nem melóba járás volt a cél, vagy hogy jól mutasson a Csepel egy romkocsma előtt.

A kezdő bringás élményei


(Itt az autós a hibás – nem veszi észre az egyenesen közlekedő bringást, aki már nem tudja elkerülni az ütközést. Csodával határos módon talpra érkezik.)

Mozgás, csak azért hogy elmozduljak a punnyadt hájmassza szintjéről. Tehát amikor nyeregbe pattanok, csak az vezérel, hogy minél hamarabb kiérjek a zajos szmogfelhőből, és a várost elhagyva tudjak túrázni. Erre mi az első tapasztalatom? Dudálás, feszült grimaszok az ablakokból, ökölrázás. Hát ördögpatám nőtt? Megkarcolja a fényezést a villás farkam?


(Itt egy csokor példa arról, hogy hány alkalommal kerül életveszélybe az ember két keréken. Sokszor.)

Igen, kerültem a kátyúkat. Jobb, mint az autók elé esni. Igen, behúzódtam a sáv közepére, mikor parkoló sor mellett haladtam. Jobb, mint ha rám nyitnák az ajtót. Így nő pata, és ördögszarv a bringásra. Mert a szélvédő mögül csak idegesítő darázsnak tűnünk, aki mindig ott zizeg, cikázik, és lassú forgalomban még lehagyni is lehetetlen.

Mindenki frusztrált

A fülbe vágó dudaszó pedig felbőszíti az ördögi darazsat. Nyugodt természetem ellenére könnyen begurultam. Éledt a kerékpáros öntudat, hogy én izomból, izzadva tolom előre, ők meg a zárt acélkapszulák tökéletesen komfortos univerzumából ugatnak. Úgy, hogy fogalmuk sincs az égészről.

Természetesen a frusztráció hasonló a másik oldalon is, tudom, átéltem. A különbség annyi, hogy a kerékpáros védtelen, csupasz csiga az autóshoz képest. Ezért vigyázni kell rá, még akkor is, ha bunkó. Mert ami nekünk egy karcolás, az nála törött csukló, kifordult térd, és több hónapos lábadozás.

Nyilván sokrétű a történet, jöhet az érv, hogy ki fizet az utakért, vagy kinek, hol, mennyi joga van közlekedni. Ez szélsőséges esetben odáig fajulhat, mint a következő felvételen. A 74 éves Sherman Ralph Clark baseball ütővel fenyegette a környéken edző országúti kerékpárosokat, majd a nyomaték kedvéért áthajtott egy bringán. Bíróság elé került tette miatt, de a helyi autósok megértették a nagyobb csoportokban közlekedő kerékpárosok okozta frusztrációját.

Mindenkinek igaza van

Látni kell a másik oldalt is, a bunkó bringások is sokat tesznek azért, hogy ne javuljon a helyzet, és maradjon egyfajta állandó feszültség a közutakon közlekedők között. A következő két videó főszereplői egyaránt buszokkal izmoznak, tökéletesen feleslegesen. 


Második videónk főszereplője is láthatóan csak keresi a bajt.


Nincs szükség komolyabb elemzésre. Ezeknek a srácoknak is kisebb arccal kellene nyeregbe szállni, ekkora pofával már a légellenállás is életbevágó probléma. Következő példaként pedig jöjjön a “tipikus” piroson áthajtó bringás. A drága lendületét nem akarta elemészteni holmi fékezéssel a babakocsival közeledő gyalogos miatt.

Hazai példák és a nagy igazság

A cikk megírását nagyban motiválta két a közelmúltban, Budapesten történt baleset. Durván egy hónapja történt, hogy a 133-as busz vezetője csúnyán legyalult egy bringást a Thököly úton. Hét törött borda – amikből több áthatolt a tüdőn -, öt nap az intenzív osztályon és még három hét a kórházban. Ez lett az eredménye a busszal való találkozásnak.

A cikket újraolvasva akadtam meg az áldozat kerékpáros hozzászólásán: “Ezúttal elkaptak. Amire nem számítottam, az a fájdalom. Eltaláltam a korlátot a mellkasom jobb oldalával, eltört hét bordám, azok átszúrták a tüdőm, aminek egy része levált” – Elkapták? A buszsofőrök vadásznak a bringásokra? Ez a szóhasználat is jelzi, hogy vannak, akik a kerekek számától függetlenül, nem egyszerűen útnak indulnak, hanem harcba. Harcba a többiek ellen.


A második, frissebb videón parkoló rendőrbusz előtt sodort el egy kerékpárost a figyelmetlen BMW-s, amit szintén rögzített a biciklin ülő férfi kamerája.


A kerékpáros ugyan nem tart jobbra a rendőrautó mögött, de mivel a rendőrautó mellett már álló járművet kerül ki, nem követ el szabálytalanságot, még ha nem is tart kellő oldaltávolságot.

Melyik félnek kellene többet tennie a civilizált együttközlekedésért?

  • A kerékpárosokonak35%
  • Csak Chuck Norris segíthet34%
  • Az autósoknak27%
  • A gyalogosoknak3%

Melyik félnek kellene többet tennie a civilizált együttközlekedésért?


Minden balesetnél előkerül ez a vitatéma, és ahogy egyre többen tekernek Budapesten, valamint a könnyű kameráknak köszönhetően egyre több kerékpáros életét látjuk belülről, a problémák is más megvilágításba kerülnek. A legkézenfekvőbb, de legnehezebb feladat, hogy mielőtt gyalog, kerékpáron, vagy autóval útnak indulunk, srófoljuk civilizált szintre a bennünk bujkáló toleranciát.

Talán így csökkenhet az a szomorú szám, ami az idei baleseti statisztikákban szerepel a kerékpáros halálesetek mellett. 2014 első félévében jelentős, 50% feletti a növekedés: 23 fő helyett 37 áldozat a tavalyi évhez képest.