Valószínűleg hallottatok róla, láttátok a képet a Facebookon, hogy pár napja egy kerékpáros lány érdekes akcióval hívta fel magára a figyelmet. Az Andrássyn bringasávban hagyta szlovák rendszámos BMW-jét egy autós. Megesik az ilyesmi, tahóság városszerte előfordul. Egy arra tekerő bringás mégsem hagyta annyiban a dolgot, és akcióba lépett.

Azaz inkább ült, egyenesen az ötös BMW motorháztetejére. Meg akarta várni a tulajdonost, de végül két rendőrjárőr tett pontot a történet végére, akik rávették, hogy fejezze be a rendhagyó demonstrációt.

Lassan lecseng az ügy keltette első hullám, de az autósok és kerékpárosok közti viszony olyan téma, mint Prométheusz mája. Marcangolhatjuk óriás sasként naponta, mindig újraterem. Ezt a ciklust pedig nem tisztem megszakítani, sőt inkább segítek, hogy görögjön tovább, ebben az esetben pár kiemelt mondattal a Criticalmass.hu-n megjelenő blogbejegyzésből.

Ezek a gondolatok a motorháztetőn fészkelő kerékpárostól származnak, a teljes írás ezen a linken érhető el.

“Nagyon kíváncsi voltam már évek óta, hogy mi történne, ha egyszer végrehajtanám ezt a társadalomra rendkívül veszélyes tettet. És egyszer csak ott volt a pillanat, a visszautasíthatatlan helyzet: jó idő, szabadidő, vészvillogós kerékpársávon parkolás, ráadásul még szlovákrendszámos is, tényleg igazi különlegesség. :) Heves szívdobogás következett, valami földöntúli erő visszatartott, és megállított a lerobbant autó előtt. Egyszerűen nem bírtam ki, muszáj volt elkövetnem ezt a borzalmas bűnt: felültem egy kerékpársávon parkoló, szlovákrendszámos fehér autó motorháztetejére.

Jött sok-sok bringás, akiknek mind a külső sávba kellett áttérnie, és még utána sem tudtak visszatérni a kerékpársávba a furgon miatt. Jöttek dudáló autósok. Jöttek járdázó bringások, kérdezték, hogy miért csinálom, lázadok? Jah, “lázadtam” és tovább figyeltem az emberek reakcióját.

Aztán egyszer csak igazi csoda történt, a rendőrautó megfordult, beállt a biciklim elé, és kiszálltak a rendőrök, én pedig mosolyogva felkiáltottam, hogy végre. Kérdezték, hogy enyém-e a BMW (addig fogalmam sem volt, hogy milyen autón ülök, mert baromira nem érdekelt, felőlem trabant is lehetett volna). Mondtam nekik, hogy nem. Erre mondták, hogy ennek nem ez a módja, hanem, hogy be kell telefonálni stb. Mondtam, hogy tudom.

Kérdezték még a rendőrök, hogy és mi van, ha lekever egy pofont, erre mondtam, hogy nem érdekel, nem félek tőle. Mellesleg jobban örültem volna, ha valóban találkozok is a rejtélyes szlovákkal, mert ha felpofoz, akkor még egy becsületsértést is a nyakába lehetett volna varrni, szemtanú volt elég, valaki még videózott is közben a járdáról.

Aztán még megkérdezték, hogy nem félek-e, hogy sokba fog kerülni a károkozásom, mondtam, hogy nem, mert vállalom, ha kárt okoztam. (Természetesen semmi baja nem lett a motorháztetőnek.) Igazoltatás után mondták, hogy menjek tovább, majd ők intézkednek. Aztán elindultam, de ezt már bánom egy kicsit, ott kellett volna maradnom még egy pár percet, hátha történik valami, mert így félő, hogy sosem tudjuk meg, mi történt.”

Szomorú tömegkarambol történt, sajnos két embert megölt a részeg autós.

Megszólalt a BMW-re ülő bringás 1