Bő három éve egy rövidebb szakaszon már kipróbáltunk néhány fekvőbringát, most arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon mennyire állja meg a helyét ez a konstrukció a hétköznapokban, amikor nem több napos túrákról, hanem egyszerű helyváltoztatásról, munkába járásról van szó.

A gép

Könnyed, elegáns gép, sok extrával

Könnyed, elegáns gép, sok extrával


Tesztpéldányként egy aránylag elterjedt, kedvező árú, kiforrott típust, az Optima Orcát ajánlotta nekünk az AMBringa tulajdonosa. Aránylag magas építésű, igen jóindulatú kerékpár, amelyet nagy előszeretettel használnak a világjárók is. Szabványos, hegyi-bicikli méretű kerekeihez mindenhol kapni alkatrészt, van csomagtartója és a rosszabb minőségű utakon sem kell félteni. Váza könnyű, rengeteg állítási lehetőség van rajta, és még egy teleszkóp is dolgozik benne, hogy a macskakő se rázza ki a vesekövet a hatalmas ülésben fekvő bringásból.

Bár nekem a tárcsafék közelebb áll a szívemhez, a tesztbringa V-fékje is remekül lassította a járgányt, még ebben a taknyos, latyakos időben is. Markolatváltója nem volt ismeretlen, magam is ilyet használok, szerintem ezerszer jobb, gyorsabb, pontosabb, mint a nyomogatós változat, de persze ez ízlés kérdése. Ugyanúgy, mint az alsó, vagy felső kormány kérdésköre.

A márka

Állítható, hogy mennyire húzzuk magunkra a kormányt

Állítható, hogy mennyire húzzuk magunkra a kormányt


Az Optima Cycles két holland mérnök nevéhez fűződő cég, amely főként a tömegtermelésre állt rá. Ennek hála modelljeik nemcsak technikailag kiforrottak, hanem az áruk is a megfizethető kategóriába tartozik. Persze leginkább nyugat-európai szinten, hiszen a tesztelt bicikli 1700 eurós (474 000 forintos) ára szerintem a hazai átlagbringásnak egy kicsit sok. Igaz, a fekvőbringát nem is az átlagbringásnak találták ki.

Az Optima modelljeinek felszereltsége is igen gazdag, alapáron jár a sárvédő, csomagtartó, ülés-szivacs, amely a legtöbb gyártónál a bringán felül további kiadásokat jelent. Mivel aránylag kevés variáció közül választhat a leendő tulajdonos – a legtöbb, csillagászati összegekbe kerülő fekvőbringa szinte a végletekig személyre szabható – így az Optima modelljeire nem is kell túl sokat várni. Szóval első fekvőbringának tökéletes választásnak tűnik.

Bringázni télen is lehet

Télen bringán

Kerékpározni igazából minden évszakban klassz dolog, kivéve a telet. Persze nekünk mégis  ekkor jutott eszünkbe, hogy teszünk egy próbát a fekvőbringával. Minden ellentétes híreszteléssel szemben a téli biciklizést is túl lehet élni, még akkor is, ha nincsenek a NASA-tól aranyáron beszerzett űrhajóscuccaink. Nem tartom magam kerékpáros hősnek, -5 fokig mégis vidáman eltekerek egy vastagabb polárnadrágban amire még egy ócska bringás rövidgatyát is felhúzok. Felül a szintetikus pólóra – nem a legkényelmesebb viselet, de szerencsére nem tartja a nedvességet – egy vékonyabb és egy vastagabb polár következik, majd az egészet egy szintén leselejtezés-közeli állapotban lévő, egykor lélegző esőkabát zárja. Nyakba kendő, kézre kesztyű, fejre sapka, majd sisak. Ennyi. Néhány perc alatt elérjük az üzemi hőmérsékletet, és utána már semmi vész nincs. Éljen a vegyipar, amely a PET-palackból meleg pulóvert farag!

Mennyire nehéz megszokni?

Nehéz megszokni: mi már kanyarodunk, de az eleje még másfelé néz

Nehéz megszokni: mi már kanyarodunk, de az eleje még másfelé néz


Ez persze egyéntől és ügyességtől függ, de szerintem nagyjából negyed óra és egy nap között át lehet állni a fekve biciklizésre. A legnehezebb az elindulás lesz, illetve az első néhány kanyar bevétele. Induláshoz elég nagy lendületet venni, így ez leginkább bátorság kérdése, de az első fordulóknál már van mire figyelni. Egész pontosan arra, hogy nem látjuk – mivel a fenekünk előtt van – , merre is fordul a kormányzott kerék.

Ez még nem is lenne baj, de az orrunk előtt meredező, önkéntelenül is referenciának nézett első lánckerék és persze a lábunk – teljesen más íven fordul, mint maga a bringa. Ha erről leszokunk, már nem lehet nagy baj. Még egy darabig ízlelgessük a hosszú kormány érzékenységét, aztán már mindent tudunk. A megállással nem lesz gond, sokkal könnyebb időben lecsapni valamelyik lábat, mint a mezei bringán.

Az útvonal

Újpestről a Szépvölgyi útra szinte végig el lehet jutni kerékpárúton. Ez amúgy is jó dolog, de ha fekvőbringázunk, akkor szinte kötelező bicikliúton haladni. Fekvőbringával ugyanis macerás leugratni az útra, ha nincs rámpa. Biztos vannak ügyesek rekusok, akiknek ez nem okoz gondot, de én nem akartam hülyét csinálni magamból, pár látványos eséssel.

A táv alig tíz kilométer, amelyben egy felüljárót és a szuszogtatós és nagy forgalmú Szépvölgyi utat kivéve alig van szintemelkedés. Csak néhány kalandos kereszteződés, amelyekre érdemes odafigyelni. Többször gond nélkül sikerült bejárni az utat, bár a havazás miatt sokkal kevesebbszer, mint szerettem volna. Persze valamivel azért több volt a macera a rekuval, és a tempómon is lehetne még csiszolni, de élveztem vele minden napot. Persze, ha nem ilyen jól bringázható úton kellett volna vele tekernem, biztos másként gondolnám.

Autós vs. biciklis

A látszat csal, az autós nem tört az életemre

A látszat csal, az autós nem tört az életemre


Mivel nem lakom messze a munkahelyemtől – és bent zuhanyzós öltözőben válhatok ismét emberré -, így gyakran előfordul, hogy bringával járok munkába. Saját tapasztalat, hogy az autósok egyre előzékenyebbek a bringásokkal, és a legtöbben már a biciklis elsőbbségét jelző kiegészítő tábla jelentésével is tisztában vannak.

Ennek ellenére mégis érdemes úgy megközelíteni a kereszteződéseket, hogy minden pillanatban orvul lemészárolhat valaki. Főleg akkor érdemes bölcsen lemondani az elsőbbségünkről, ha telefonáló sofőrt, vagy ötvennél idősebb hölgyet látunk a volán mögött, akinek láthatóan fogalma sincs az autóján kívüli világról.

Befér a lakásba?

Éppen befér el lepusztult, állandóan lerohadó lakótelepi liftbe

Éppen befér egy lepusztult, állandóan lerohadó lakótelepi liftbe


Be. Bár több helyet foglal a rendes bringánál – jóval hosszabb annál – de mégis lehet neki rendes helyet találni. (A Feleség szerint nem, de aki háromtengelyes, csak E-s jogsival vezethető öttonnás babakocsival próbál ipszilonozni az előszobában, annak minden útban van.) Állítva simán befér a lakótelepi liftekbe is, de ha cipelni kell, akkor sincs baj, a szűk lépcsőfordulókon sem akad el.

Napi 200km? Nem probléma!

Bár városban is el lehet vele boldogulni, a fekvőbringa mégsem itt mutatja meg, mennyivel kényelmesebb, mint hagyományos társa. Igazán hosszabb biciklitúrákon gondolkodik el az ember, azon, hogy miért gyártanak egyáltalán hagyományos bringákat. Tenyérnyi ülésükön senyvedve, zsibbadó karokkal biztos sokaknak megfordult a fejében, hogy biztosan van ennél jobb megoldás is a kétkeréken közlekedésre. Na, ez a fekvőbringa. A hatalmas felületű ülésben elképesztő távokat lehet letekerni, meglepő kényelemben. Nem kell félni az emelkedőktől sem, bár a több méteres lánc elég nagy veszteséget jelent, az ülésbe belefeszülve nagyjából ugyanazt a teljesítményt lehet hozni, mintha mezei biciklin kiállnánk a nyeregből.

Furcsa szerzet

Ezt látni a fotelből

Ezt látni a fotelből


A fekvőbringát az úton mindenki alaposan megnézi, rámosolyognak a furcsa testhelyzetben tekerő figurára. Ennek azon kívül, hogy jól esik, vannak praktikus előnyei is. Például az autósok valamiért félnek az ingatagnak látszó szerkezettől, nagy ívben, jóval óvatosabban előzik, mint az átlagbringát. Persze a fekvőbiciklis is kicsit kellemetlenebbül érzi magát földközelben, így jól jön az extra figyelem.

Próba

Aki kedvet kapott a kényelmes biciklizéshez, az bátran zarándokoljon el Budakalászra, az ország egyetlen fekvőbringás szakboltjába és próbálja ki maga a gépeket. A boltban a legtöbb modellből akad tesztpéldány, és szakértelemből, segítőkészségből sincs hiány. De vigyázat, ha túljutottak az első pár kilométeren, amikor már nem okoz gondot a gépezet irányítása, akkor könnyen függővé válhatnak. És akkor nincs menekvés…