Okos gumi a Goodyeartól!

A Ford 2005 januárjában a detroiti Cobo arénában mutatta be legújabb modelljeit a sajtónak. A show sztárja ezúttal azonban nem egy friss sorozatgyártású modell, hanem egy koncepcióautó, a Shelby GR-1-es volt. Izgalmas forma, bivalyerős motor, mindez egy kupéba csomagolva: garantált recept a sikerhez.

Az igazi technikai csemege azonban nem a karosszéria, vagy az erőforrás, hanem az autó gumijai voltak. A Shelby GR-1-esen mutatkozott be a Goodyear és a Siemens VDO Automotive közös fejlesztésű, Tire IQ elnevezésű abroncsa és annak információs rendszere. A Siemens VDO és a Goodyear ugyanis elkészítette a keréknyomás ellenőrző rendszerek harmadik generációjának előfutárát.

A rendszer újdonsága, hogy a guminyomást és az abroncsok hőmérsékletét folyamatosan méri, és az eredményt a műszerfalon található kijelzőn jeleníti meg.

A Tire IQ emellett egy, a kocsi oldalába szerelt érzékelő segítségével képes a kanyarvételkor fellépő centrifugális erő mérésére és annak alapján az ideális pályaív és a fékerő kiszámítására is. Technikai értelemben a Tire IQ egy, az abroncsok belső falához rögzített passzív szenzorból és miniatűr antennából áll.

Mindössze hat gramm tömegű a gumiba kerülő szerkezet, ami magában foglalja a computer chipet és a szenzort is. Az érzékelő a gumi oldalfalába kerül, közvetlenül a felni abroncsrészéhez. Az általuk küldött jeleket egy-egy, a kerékjáratokba rögzített vevőegység fogja és továbbítja az autó fedélzeti számítógépének. A vevőegység ezt követően energiaimpulzust sugároz vissza az abroncsszenzornak, amely működteti az elemek nélküli szerkezetet.

A szenzort sokkal gyakrabban lehet lekérdezni, mint az aktív rendszerek esetében, 0,005 másodpercenként képes adatokat szolgáltatni így közvetlen, élő adatokat kap a rendszer.

Hogy ezt biztosítsák, el kellet érni, hogy a szenzor minden esetben megkapja a gerjesztő jelet függetlenül a kerék pozíciójától. Ezért a rendszer magában foglal egy drótszálból készített antennát, ami a körbefut a gumi peremében, így mindig a jeladó közvetlen közelében van.

Az antenna nem mereven kapcsolódik a jeladóhoz, mert amikor a kerék egy nagyobb kátyúba kerülne, az oldalfal mozgása miatt tönkremehetne az egész. Emiatt egy speciális "kötőanyagot" alkalmaznak, ami kapcsolatot biztosít közöttük, de tényleges fizikai kapcsolat nincs. Helyette egy elektromágneses mezőt alkalmaznak, hogy az adatokat szállítsa.

Mivel a szenzort magába a gumiba építik, az sokkal több információt képes szállítani, mint a légnyomás vagy a hőmérséklet. Egy sor adatok képesek kiolvasni, köztük olyanokat mint gumi merevsége és deformációja ha az autó kanyarodik vagy fékez.

Ezzel pedig jelentősen javítani lehet az autó futásán és irányíthatóságán. Ez azért fontos, mert a jelenlegi irányítási rendszerek (menetstabilizáló elektronika) számításai előre betáplált adatokon alapulnak, nincs ugyanis azonnali (real-time) adatuk.

Ezentúl azonban a másodperc tört része alatt több adat is érkezik, ami pontosabbá teheti a beavatkozást. Jó példa erre az, amikor az abroncs túlhevül használat közben, a gumi stabilitása, tapadása teljesen más, mint amire a menetstabilizáló elektronikát kalibrálták.

Az elmúlt száz évben a járművek teljesítménye kizárólag az abroncsok mechanikai tulajdonságaira alapozódott. A Tire IQ az autó elektronikáját a gumikra is kiterjeszti és ezzel a irányíthatóság és kontroll megnőtt. Bár a Tire IQ egyelőre csak egy koncepcióautón létezik, a rendszer gyors ütemben terjedhet el a közeljövőben.

A Tire IQ-t arra tervezték, hogy megfeleljen az amerikai Nemzeti Közúti Közlekedésbiztonsági Felügyelet, a National Highway Traffic Safety Administration (NHTSA) új előírásainak. A Tire IQ a tömeggyártásban előre láthatóan egy 2008-ban gyártásra kerülő platformon mutatkozik be.

A Tire IQ lehetővé teszi, hogy a jármű oda-vissza „beszélgessen” az abroncsokkal. A rendszer nemcsak elküldi, hanem memorizálja is a fejlett menetstabilizáló rendszerek kiszolgálásának érdekében az abroncsokra vonatkozó információkat.

Bár a Tire IQ napjainkban még forradalmi újításnak tűnik, de számos, napjainkban már megszokottnak számító technológia hasonló módon indult hódító útjára. A mai ABS-, vagy ESP-rendszerek ősei egykor szintén radikális újításnak számítottak, de ma már mindennapos dolgok.