Hatvanéves az első magyar trolibusz

Kulcsszavak: trolibusz, Ikarus, Troli

A trolibusz-közlekedés kezdetei a XIX. század végére tehetők. Az első trolibusz 1882. április 27-én indult el a Berlin közelében fekvő Halenseeben, de a kísérlet ekkor még kudarcot vallott, elsősorban a rossz utak miatt. A rendszeres troliközlekedés 1901-ben kezdődött szintén Németországban, majd 1904-ben az akkori Magyarországon, Poprádfelka és Tátrafüred között.

1952-től jártak az IK-60T típusok

Budapesten 1933. december 16-án indult el az első trolibusz-járat Óbudán, a Vörösvári út és a Bécsi úti temető közti 3,8 kilométeres távon. Az ostrom során a vonal tönkrement, és a rendszeres trolibusz-közlekedés csak 1949. december 21-én, Sztálin 70. születésnapján indult újra: a Kossuth Lajos tér és az Erzsébet királyné útja között közlekedő első járat ezért viselte a 70-es számot.

A járműparkot kezdetben a szovjet MTB-82-es típusú trolik alkották, 1949-ben 26 (1953-ig összesen 53) darab érkezett belőlük. A Szovjetunió az 1950-es évek elején leállította a trolibuszok exportját, így az itthoni szükségletek kielégítését az autóbuszokra szakosodott Ikarusz kapta feladatul. A vállalat a sorozatban gyártott IK-60-as autóbusztípus tervei szerint építette meg az IK-60T típusú troli kocsiszekrényét, az elektromos berendezés eleinte jórészt megegyezett a szovjet MTB-82-esekével.

A kormány szuszogó hangja miatt Szuszinak becézték a 60-as években megjelent ZIU-5D trolibuszokat

Az első IK-60T trolibuszban még teljes egészében szovjet gyártmányú alkatrészeket alkalmaztak, az 1952. október 30-ig elkészült következő hét járműben már magyar motort, de még szovjet menetkapcsolót használtak, majd 1953-tól minden troli teljesen magyar gyártmányú lett.

A járművekre 1958 után csak a hátsó ajtón lehetett felszállni, az első ajtón pedig leszállni, közben el kellett haladni az ülőkalauz előtt. A vezetőállás teljesen el volt választva az utastértől, a sofőr a jármű bal oldalán lévő ajtón szállt fel. Az 1952-től forgalomba helyezett IK-60T típusokat 1967-től kezdték leselejtezni, az utolsó hat kocsi a 75/A vonalon (a Thököly út és a Népliget között) üzemelt 1975-ig. 1961-ben jelentek meg az első csuklós trolik.

A magyar trolibuszok száma évről évre gyarapodott, ahogy a vonalak száma is nőtt. 1951-ben indult a 71-es, 1952-ben a 72-es és 73-as, 1953-ban a 74-es, 1954-ben a 75-ös, 1955-ben a 76-os és a 77-es, 1956-ban a 78-as, 1957-ben a 79-es járat. A hetvenes számkört 1979-ben lépték át. Jelenleg 15 trolijárat üzemel Budapesten, a legmagasabb, 83-as számú járat az Orczy tér és a Fővám tér között szállítja az utasokat.

A budapesti trolibuszokat eredetileg a szűk, kanyargós belvárosi utcákban futó, elavult villamosvonalak kiváltására, a Rákóczi út tehermentesítésére szánták. Távlati tervként felmerült a peremvárosok közti összeköttetés megteremtése, hegyvidéki vonalak kiépítése is, de ezek az elképzelések csendben kimúltak. 1968-ban határozat született a trolibusz-hálózat fokozatos leépítéséről, közbejött azonban az olajválság, így a sokak által kedvelt, halk és környezetbarát trolik megmenekültek.