Ma már nagyon sok autót kínálnak digitális műszerfallal és hatalmas, érintőképernyős középkonzollal, ez nem újdonság. Az azonban már inkább meglepő, hogy mindez már 30 éve is létezett az autóiparban, az ötletek nem változtak, csak a felbontás lett sokkal szebb.

Lamborghini Athon (1980)

A Bertone alkotta a Lamborghini számára a jövőbe kacsintó koncepciót, mely az Urraco alapjaira épült, ennek megfelelően hengerenként kétszelepes V8-as motorja bő 260 lóerőt teljesített, mellé pedig 320 Nm nyomaték társult. Ritka, hogy egy tanulmányautóról ilyen adatok álljanak rendelkezésre, de az Athonról az is tudható, hogy nagyjából 7,5 másodperc alatt gyorsul 100 km/órás sebességre és akár 270-es tempó felett is száguldhat. A műszerfal a jövőt jelentő digitális, a kormánykerék pedig tényleg csak egy kerék, a kezelőszerveket a volánhoz közel helyezték el, figyelemreméltó az utasülés közelében lévő ezüst kütyü, mely tudományos számológépre emlékeztet.

Nissan CUE-X (1985)

Több mint 30 éves, de a japánok tanulmányautója minden tekintetben mainak mondható, hiszen minden megtalálható rajta, amit az autóipar jelenleg használ. LED-es fényforrások világítanak az autón, aktív aerodinamika segíti és a beltere is illeszkedik a mai trendekhez, csak a ’80-as évek formátumában. A digitális műszerfal már szinte szokványos, de a középkonzol hatalmas, színes képernyője tényleg hihetetlen, és még navigációs rendszer is van rajta. Motorja 3 literes, turbós V6-os, hozzá automata váltót és összkerékhajtást kapcsoltak. A 300 lóerős teljesítmény és 400 Nm nyomaték pedig bőven elegendő ma is egy ilyen limuzinba.

Mazda MX-03 (1985)

A külső tervezésekor fő szempont volt az aerodinamika, ezért kapott csupán egy külső tükröt és hatalmas hátsó szárnyat a letisztult formájú, kétajtós kupé. Meg is lett az eredménye, az MX-03-as alaktényezője 0,25, mely ma is kiemelkedően jó érték. Az autóban háromtárcsás Wankel-motor dolgozik, melyhez turbófeltöltőt is dobtak, így a teljesítménye 315 lóerő. Összkerékhajtás és összkerékkormányzás is található az újszerű koncepció alatt. Hivatalos adatok nem állnak rendelkezésre, de a pletykák szerint 5 másodperces százas sprintidőre és 290 km/órás végsebességre is képes az autó. Kétség kívül a repülőgépeket idéző kormány a beltér legfeltűnőbb eleme, pedig a digitális műszeregységen túl szélvédőre vetítő HUD is akad benne.

Toyota Soarer (1986)

A második generációs Toyota Soarer igazi prémium kupé volt, melyben olyan megoldások tették kényelmesebbé az utazást, mint az aktív, légrugós felfüggesztés vagy az isteni, soros hathengeres motorok, melyeknek 200 lóerő körüli teljesítménye kiválóan passzolt az autóhoz. Nem aprózták el a belteret sem, ahol a legmodernebb digitális képernyőt rakták a Soarer sofőrje elé, a középkonzol alján lévő képernyőről pedig többféle adat is lehívható, nem mellesleg TV-t is lehet nézni rajta.

Volvo Tundra (1979)

Nem véletlenül olyan ismerős a Volvo Tundra formája, melyet a Bertone stúdió kínált fel a svédek számára. A tanulmányautót 1,4 literes, négyhengeres motor hajtotta 70 lóerős teljesítménnyel, de jóval lényegesebb volt az előremutató forma, melyet a konzervatívabb svédek nem igazán tudtak befogadni a lapos, digitális műszeregységgel együtt. A franciák azonban lecsaptak a futurisztikus megoldásokra, így készült el a Citroen BX.

Vector W8 (1990)

A Vector W8 nem feltétlenül volt egy sikertörténet, de az autós kártyákban ma is előkelő helyet foglal ez a széles és lapos amerikai sportkocsi. Motorja 6 literes V8-as, melyre két turbófeltöltőt dobtak, így a teljesítmény bő 600 lóerősre nőtt, melyhez 880 Nm nyomaték társult, de a gyári prototípusokkal állítólag sikerült elérni az 1200 lovas teljesítményt is, mely bizonyára drámaian lecsökkentette a motor élettartamát. A beltér szűkös volt, ezért a kezelőszerveket – tehát rettentő sok gombot – a vezető balján helyezték el, ahol még egy képernyőnek is jutott hely a megfelelő tájékoztatás kedvéért.