Az őrült svájci álmodó, Frank M. Rinderknecht ezúttal egy egészen logikus elképzelést vázolt fel. Egyre nagyobb terhet ró az autógyártókra, hogy a szokásos hat-nyolcéves modellfrissítési ciklusok keretében megőrizzék ügyfeleik érdeklődését, hiszen a különféle szórakoztató és vezetőtámogató technológiák avulása nem években, hanem hónapokban mérhető.

A Rinspeed Snap ezért valójában két autó egyben – vagy ha úgy tetszik, nem is autó egyáltalán. Alsó része tartalmazza a kopásnak kitett, elavuló, cserélendő elemeket: a meghajtást, a legmodernebb elektronikus technológiákat, biztonsági rendszereket. A felső, leemelhető kabin ezzel szemben gyakorlatilag örök időkre szól (már ha megfelelő anyagból készítik), elektronikus tartalmát úgy méretezik, hogy évek múlva is megfeleljen az elvárásoknak.

Az alsó részt gördeszkának, a felsőt kabinnak nevezte el Rinderknecht, és egészen eltérő sorsot szánt nekik: előbbit két-három évente cserélnék, és a régit az utolsó csavarig újrahasznosítanák, a kabin ellenben akár két évtizedig is használatban lehetne. Egy felhasználó akár több kabint is vásárolhat (vagy bérelhet?): volna egy családi, egy szabadidős, egy áruszállító kabin, és a pillanatnyi igények szerint csereberélné azokat. A kabinok akár mobil irodaként is szolgálhatnának, mint a mai lakókonténerek, csak jóval elegánsabb és kevésbé otromba kivitelben.

A Rinspeed elképzelései ritkán szoktak eredeti formájukban megvalósulni, de gondolatébresztőnek annál alkalmasabbak: ki tudja, a Snap (a név a két fél összepattintására utal) egy-két részlete visszaköszönhet pár év múlva autonóm szériamodelleken.