A gyártók ma teljesen másra koncentrálnak, mindenki sorra gyártja az egyre magasabbnak és terepesebbnek tűnő SUV-ket, elektromos autókat és okos kompakt modelleket, közben pedig szinte eltűnt egy egész kategória, mégpedig a sportos kupék. Nem minden esetben a vezetési élmény, hanem inkább a stílusos forma vagy az olcsón kínált remek hangulat miatt is volt létjogosultságuk ezeknek az autóknak. Egyes esetekben ráadásul szabad kezet engedhettek a tervezőknek is

Alfa Romeo GTV - Jeremy Clarkson szerint egyike a legjobb sportkocsiknak, ráadásul nem sokkal később 2001-ben felkerült a legjobb 100 autó listájára is, mégpedig a 29. helyre. A külsőért a Pininfarina volt felelős, a belteret Walter de Silva rajzolta, a motorháztető alatt pedig akár a Busso V6-ost is megtalálhatjuk.

Toyota Celica – Az ötödik és hatodik generáció talán a legnépszerűbb a Celicák közül, képünkön az utóbbi látható, melynek elődeihez hasonlóan erős rallys kötődése is akad. Nem csak 100 lóerő körüli elsőkerekes változat készült belőle, hanem akadt GT-Four név alatt 240 lovas, összkerekes verzió is, melyben 2 literes turbómotor dolgozott.

Nissan 100NX – A 90-es évek elején jelent meg az öreg kontinensen a japánok kicsi sportkupéja, aminek egyik legvonzóbb eleme a kétrészes targatető.

Hyundai Tiburon – Talán minden idők egyik legszánalmasabb tekintetű kupéja a koreaiaké, nem csoda, hogy hamar eljött a modellfrissítés ideje. A teljesítménye egyik változatnak sem túl acélos, 110-től 140 lóerőig terjed a skála, cserébe az egyik legolcsóbb sportos kinézetű autó a piacon.

Fiat Coupé – A BMW forradalmár formatervezője, Chris Bangle rajzolta a kétajtós 2+2 üléses Fiatot, melyet egyszerűen csak Coupénak neveztek el. Legerősebb változatában 5 hengeres turbómotor dolgozott 220 lóerős teljesítménnyel és 310 Nm nyomatékkal, ami 6,3 másodperc alatt gyorsította 100-as tempóra az 1,3 tonnás autót.

Mazda MX-3 – Az 1991-es Genfi Autószalonon mutatkozott be a japánok kicsike sportkupéja, melynek csúcsváltozatába szokatlanul sok henger jutott. A 130 lovas változatban ugyanis 1,8 literes, 60 fokos hengerszögű V6-os motor dolgozott.

Opel Calibra – Csupán a háznál fellelhető alkatrészekből dolgoztak a kicsit unalmas Vectra alapjaira, mégis a világ egyik legszebb kupéját sikerült összehoznia az Opel mérnökeinek. Népszerűsége töretlen és a kevés gyári állapotban megmaradt példány után ma is megfordul bármelyik autóbolond. Szívó V6-os, négyhengeres és turbós összkerekes változat is készült az aerodinamikában sokáig verhetetlen Calibrából.

Honda CRX – Apró méretű, elsőkerék-hajtású sportkocsi volt a cél a CRX tervezésekor és ezt tökéletesen sikerült kiviteleznie a japánoknak. A bevált formán a második generációnál sem változtattak, pedig a lemezek alatt már nagyobbacska változások történtek. Megújult a futómű és egyes változatok hátra is tárcsaféket kaptak. A motorválaszték igencsak nagy átfogású, 62 lovastól egészen 150 tagot számláló ménesig tart a skála.

Pontiac Fiero – Kicsit kilóg a sorból, hiszen gyártását 1988-ban fejezték be, de sokáig volt alternatíva sokak számára, akik sportos autóra vágytak. A pici kétüléses, középmotoros autót ráadásul rengetegen használták Ferrari-replikák alapjául, így rendszeresen felbukkan elbaltázott kísérleteket tartalmazó összeállításokban.

Ford Puma – Inkább divatos városi autó, mint sportos kupé a Puma. Gömbölyded formáival inkább a női vásárlók szívét hódította meg. Készült azonban 500 darab igazán potens kis pályanapi játékszer is Racing Puma néven négydugattyús fékekkel, Speedline Corse Turini felnikkel és alumínium karosszériaelemekkel. Ebben 1,7 literes turbómotor szolgált közel 200 lovas teljesítménnyel, egyes változatokba pedig gyárilag önzáró differenciálmű került.

Célba vettük a hírhedt Stelvio-hágót az új Suzuki Swifttel. Ha kíváncsi vagy rá, hogyan hódította meg a Suzuki a világ leghíresebb szerpentinjét, akkor kattints ide!