Bár a Ford Mustang jelképe az észak-amerikai vadló, a névválasztásban az amerikai hadtörténelem egyik legsikeresebb és legikonikusabb alkotása: a North American Aviation P-51 Mustang típusú hosszú távú vadászrepülőgépe / vadászbombázója is szerepet játszott.

Ennek a típusnak egy továbbfejlesztett változata, a buboréktetős, így jobb kilátást nyújtó P-51D állt modellt ahhoz a tanulmányhoz, amelyet most a Shelby GT350 műszaki alapjaira húzott fel a Ford.

A dizájnereknek volt ideje megfigyelni a repülőgépet: annak egy példánya, az Ole Yeller (Öreg süvöltő) húsz éven át lépett fel a legkülönfélébb amerikai légi bemutatókon, és mivel a Ford amúgy is szoros kapcsolatot ápol ezzel a közösséggel, kézenfekvő volt, hogy a jellegzetes megjelenésű repülőgép szín- és formavilágát átültessék négy kerékre.

Az autó sötét üvegfelületei alól felsejlő méregzöld világítás az ötvenes, hatvanas években uralkodó „ilyen autóink lesznek 2000-ben” hangulatot eleveníti fel, rikító sárga fényezése az öreg repülőgép színét tükrözi, ahogy a matricák, szénszálas elemek és tükrök is repülőgépes stílusúak.

Az utatérben egyedi kialakítású Recaro ülések, speciális küszöbök és padlószőnyegek, valamint a repülőgépek műszereire hajazó kijelzők találhatók.

A motorhoz nem nyúltak: a Shelby GT350 5,2 literes V8-asa a maga 526 lóerejével és 581 Nm nyomatékával több mint elég a felszállási sebesség eléréséhez. A váltó kézi, hatfokozatú, a fotóművet pedig minden eddiginél sportosabbra hangolták: a Ford állítja, versenypályán is helyt állna alkotásuk. Ez elvárás is volt, hiszen az Ole Yeller a világ leggyorsabb P-51-ese, amely 1985-ben 5 óra 20 perc alatt repült el az USA egyik partjától a másikig – ezt azóta sem tudta egy légcsavaros gép utána csinálni.