Hiába álcázták, a kémfotókon tisztán látszik a lényeg: az Opel Meriva harmadik generációjánál már hagyományosan nyílnak az oldalajtók.

Nincs miért csodálkozni: az ehhez hasonló, jópofa ötletek (ld. még a Ford B-Max B-oszlop nélküli tolóajtaja, vagy az ezredfordulós Fiat Multipla emeletes békalámpái) rendszerint megmaradnak ergonómiai kísérletnek, egyszeri gegnek, és hacsak nem rendkívül indokolt, a gyár a legelső alkalommal visszatér a hagyományos, olcsóbban gyártható, egyszerűbb rendhez.

De hogy mégse legyen olyan unalmas a dolog, a Meriva (és nagyobb testvére, a Zafira) egyaránt szabadidő-járműves jegyeket ölt magára, beállva a Renault Espace mögé a sorba: enyhén megnövelt hasmagasság és robusztusabb arányok jellemzik az autót.

A márkaarculathoz igazodva keskeny, szaggatott kontúrú fényszórók, LED-es nappali fények, valamint döntött, látszólag lebegő C-oszlop teszi opelessé az autó megjelenését. A szögletes far tágas csomagtartóra utal, a zárófények magasra kerültek.