A Z generációt a legkevésbé sem érdekli az autóvezetés, a járműveket szinte kizárólag emissziómentes hajtással hajlandóak elfogadni, és akkor is inkább digitális kommunikációs eszközként tekintenek rá, amely még mozogni is képes. A Mercedes nagyon komolyan veszi a fiatalítás gondolatát, ezért kifejezetten ennek a médiacentrikus közönségnek tervezte Vision Tokyo tanulmányát.

Nem csoda, hogy a koncepciónak semmi köze a hagyományos értelemben vett automobilhoz: egy hatékony térkihasználású téglatest, némi aerodinamikai engedménnyel. A homogén massza érzetét a karosszéria alumíniumszínére fóliázott ablakok erősítik; ezek egyébként szinte osztatlan, egységes felületet adva biztosítanak remek körkörös kilátást. A hátsó ablakot LED-mezők keretezik, ezek akár feliratozásra, üzenetközvetítésre is foghatók.

A hajtás természetesen elektromos és autonóm. Előbbire a hangsúlyos, kék környezeti világítás játszik rá, utóbbira pedig az ötszemélyes, félkör alakú kanapé, amely a hagyományos üléseket helyettesíti. Az ülősarkot LED-monitorok veszik körbe, a fedélzeti multimédiás funkciókat hagyományos gombok helyett háromdimenziós hologramok segítségével vezérelhetik az utasok.

Ha valakinek mégis kedve támad vezetni, szükség-vezetőülés hívható elő a legelöl lévő kanapészegmensből, és a kormánykerék is elővarázsolható rejtekéből.

Az F015 hidrogénüzemű hajtáslánca tér vissza a Tokyo Concept fedélzetén, a hatótávolság 980 kilométer, ebből 190 kilométert adnak az indukciós folyamattal tölthető akkumulátorok, a többit magának termeli meg az autó a padló alatti tartályokban tárolt hidrogénből.