Nem egyszerű dolog ez az autóvásárlás külföldről, saját kezűleg. Iszonyatosan zavarba ejtő a választék, dühítően messze vannak a szóba jöhető alternatívák – tőlünk is meg egymástól is -, és olyan szinten képesek zsákbamacskák lenni az autók, hogy az valami hihetetlen. Megmutatjuk, milyen az, amikor hosszas kattintgatás, álmodozás, tervezgetés után a végén mégiscsak odébbrúgja a görgős széket az ember, és inkább lesétál a legközelebbi hazai használtautó-kereskedésbe, ahol legalább nem kell sok száz kilométert utazgatni ide-oda ahhoz, hogy a végén azt se tudjuk, hol áll a fejünk.

Íme, három példány az egyik legnépszerűbb, ezerszám behurcolt típusból, az E36-os 3-as BMW-ből, abból is a takarékos és elfogadhatóan dinamikus 318tds-ből, a négyhengeres dízelből, sőt: a legpraktikusabb, kombi változatból. Ugyanaz a típus, ugyanaz a motor, mindegyik hibátlannak, teljesen üzemkésznek hirdetve; ehhez képest aztán nehéz feldolgozni, hova tegyük azokat a rettentő végleteket, amiket találunk, árak, futásteljesítmények, extrák zűrzavara, minden logikát nélkülöző szórással:

Szemre a legvonzóbb, szép metálzöldben, ráadásul ez a legolcsóbb a trióból

1, Szép British Racing Green, M sportcsomaggal, félbőr ülésekkel, kisebb festékhámlással a lökhárítón, szemre elfogadható állapotban, 800 euróért hirdetve. Az extralistát végignézve már kezdhetünk sóhajtozni: egy ’97-es E36-osban kizárt, hogy legyen ESP, azaz menetstabilizáló (amit 1995-ben kezdtek szerelni világelsőként a Mercedes W140-be), de azért az eladó bepipálta a kipörgésgátló és az ABS mellé. Hiába kezdenénk telefonon, neten érdeklődni, ez is olyan kocsi, amit látni kell(ene) megvásárlás előtt. Kár, hogy 954 km-re van, egy Frankfurt előtti városkában.

Félbőr ülések, nem tűnnek kiültnek, reális lehet a 245 ezer kilométer

245 000 km-t ír a hirdetés, 800 euró az ár. Minden költségével egy 650-700 ezer forintos vételáron forgó hazai autó lehetne belőle. Motor und getriebe sehr gut technik ist OK, írja az eladó – hát, nem tudom, el lehet-e hinni a hirdetés alapján mindezt. Pláne, hogy ott egy bő százezerrel többet futott másik kocsi is a neten, ki tudja, miért, majdnem kétszer ennyiért:

360 ezer egy 1,8-as dízelnél - egy átlagos magyar vevő ezt már skippelné, pedig német sztrádás használatban a futómű, motor talán megkíméltebb, mint egy feleennyit futott magyar autóé lenne

2, Szürke, unfallfrei-nak (balesetmentes), Comfort kivitelűnek hirdetett autó, ami nagyon érdekes dolog, mert a BMW akkoriban még nem csinált stílusonként megkülönböztetett kiviteleket. Ma már van Urban, Luxury, Sport meg ilyenek, de 1997-ben még csak az volt, hogy sima vagy M-technik elemekkel dúsított. Szóval ez a hirdető se tudja, mit árul.

1450 euróért, 360 000 km-rel. Az extrák között kanyarfényszóróval (Kurvenlicht) és menetjelző lámpával (Tagfahrlicht), ami fura, mert ilyen extrák nem nagyon léteztek az elmúlt évezredben. Utólagos csodaködlámpát barkácsolt volna bele a tulaj? És az ilyen fotó is mindig gyanús: nyugdíjas orvos, nyilván:

A második autó, idős kutyasétáltatóval a háttérben. Annyira bizalomgerjesztő a fotó, hogy az már gyanús

1145 kilométert kellene mennünk, hogy (majdnem a dán határon) megtudjuk, sok-e vagy kevés az a 360 ezer. De előtte beugorhatnánk megnézni egy még drágább, ellenben feleennyit futott lambóajtós kombit is.

A legdrágább jelenlegi kombi 318tds a Mobilén. Van, akit taszít, van. akit megrészegít egy lambóajtó-airbrush kombó a dízel kombin

3, 1996-os kocsi, ami tökmindegy, mert a legtöbb látható alkatrésze nyilván sokkal későbbi keltezésű. Az optikai tuning megítélése ízlés kérdése, mindenesetre el tudok képzelni BMW-st, akinek bejön a lambóajtó, csavart küszöb, 17-es felni, csicsás AngelEye fényszóró meg a kék intarziák az utastérben, nem beszélve a sárkányos airbrush-alkotásról.

Ez a kocsi 1800 euró, ami ennyi ráköltött pénz mellett a hirdetés szerint a szürke kocsihoz képest fele futásteljesítménnyel, 180 ezer kilométerrel gyanúsan kevés. Tényleg az évszázad carstylingos üzlete, vagy valami szétrohadt, tönkretört alapra húzták rá a helyi tunerek a sok díszletet? Az autó unfallfrei-nek van hirdetve, ellenben hiányzó hátsó kipufogódobbal, rossz akkuval. Különösen biztató a hirdetés zárósora: KEINE GARANTIE KEINE RÜCKNAHME (Nincs garancia, nincs visszavásárlás). Induljunk el érte 1095 km-re?

Belül se tűnik zsákbamacskának

Három autó, három futásteljesítmény, teljesen felfoghatatlanul beárazva. Ha mind abban a városban lenne, ahol autót keresünk, vagy legalább abban a megyében, simán megérné körbejárni őket, hogy rájöjjünk, mit miért hirdetnek annyiért, amennyiért. De 1000-1200 kilométer távolságban, egymástól is több száz kilométerre esély sincs összehasonlítani őket.

Az embernek ezt a kuszaságot látva inkább elmegy a kedve az egész importőrösditől. Lehet, hogy megéri inkább leslattyogni a sarokra egy megbízható magyar kereskedésbe használt dízel kombiért?