Napra pontosan két évvel ezelőtt mutatta be a helyi harmincéveseknek szánt Friend ME szedántanulmányt a Nissan kínai részlege. Merész C-oszlopával, a mai formanyelvet akkor még előzmények nélkül előre vetítő orrkialakításával, sportos farával kifejezetten optimista, vágyakozást gerjesztő jószág volt a négyszemélyes koncepció, amiért már majdnem irigyelni kezdtük a távoli ország feltörekvő generációját.
Most bemutatkozott a Friend ME örökösének tekinthető szériagyártású szedán, a Lannia, és bizony alma még nem esett ilyen baromi messze a fájától. Az orrkialakítás, az oldalfalat tagoló lemezhullámok és a tarajként magasba emelkedő, a kilátást nullára redukáló C-oszlop ugyan emlékeztet az eredeti tanulmányra, a kettő között azonban valójában csak a célcsoport teremti meg a kapcsolatot: ha nem tudnánk, hogy a Lanniát a huszon- és harmincéveseknek szánják (meg ha nem írná konkrétan a sajtóközlemény), eszünkbe sem jutott volna, hogy a szedánnak köze lehet az egykori koncepcióautóhoz.
A már említett, burjánzó C-oszlop a józan méretű kerekekkel együtt a kisautóbók faragott limuzinok jellegzetes arányaival ruházza fel a Lanniát. A 2015 őszétől forgalmazott belpiacos modellt modern biztonsági rendszerekkel szerelte fel a Nissan, motorjai állítólag takarékos, tiszta üzemű darabok.
Az utastérben már kedvezőbb a kép, és ha a Friend ME űrhajó-konzolja szemétdombra is került, a sportos, kéttónusú műszerfal, valamint a kifejezetten és kizárólag a kínai piacra kifejlesztett, érintőképernyős, telefon-csatlakozásos infotainment rendszer világszínvonalú elgondolást követ.