Egyik szemünk sír, és igazából a másik is: hiába az észérvek, a világ szegényebb lesz a Defender nélkül. Persze alighanem ugyanezt mondták a Series I (1948-58), II (1958-71) és III (1971-85) modellek rajongói is, amikor a klasszikus modellt felváltotta az a puhány külsejű, komfortos valami, ami most, 32 év után szintén a süllyesztőbe kerül.
Keressünk tehát inkább egy harmadik szemet, ami tud örülni az eljövendő új modellnek, és amíg az megjelenik, intsünk búcsút a legendás Definek három limitált típussal.
A Defender Heritage Edition a legkorábbi ősök előtt tiszteleg, különleges zöld fényezése és fehér tetőlemeze mellett archaizáló hűtőmaszkot és az ős-Land Rover rendszámát idéző HUE 166 grafikai díszítést kapott. 
A 400 példányban készülő álveteránhoz képest kifejezetten sok, 600 darabot gyártanak a Defender Adventure Editionből, amely a múlt helyett a jelen praktikus problémáira keres megoldást: extra hasvédelem, Goodyear MT/R terepabroncsok, egyedi matricák és bőr kárpitozás járul hozzá a strapabíró hangulathoz.
A limitált szériák leglimitáltabbika a Defender Autobiography Edition, amelyből mindössze 80 darabot gyártanak, kétszínű fényezéssel, LED-es fényszórókkal és igényes bőr üléskárpitozással. A csúcsmodell motorjának teljesítménye 122 helyett 150 lóerő lesz, a nyomaték 360-ról 400 Nm-re nő. A luxus-Defit egyedül rövid tengelytávú kombi, azaz 90-es Station Wagon kivitelben forgalmazzák; míg az olcsóbb és kevésbé exkluzív sorstársak 110-es kivitelben is kaphatók.
Az újdonságok tiszteletére egyébként egy külön geget is bevállalt  a Land Rover: egykilométeres Defi-rajzot karcoltak az észak-nyugat walesi Anglesey tengerparti homokjába; a különleges alkotáshoz hat darab, különböző korokból származó Land Rovert használtak.
Az utódról egyébként vajmi keveset lehet eddig tudni. Még tavaly annyit árultak el a gyár képviselői, hogy az eredeti modellek értékeihez híven tartós, megfizethető, strapabíró modellt fejlesztenek, a DC 100 formatanulmányhoz azonban semmi köze nem lesz az újoncnak.