A hetven lóerős alapmodellhez képest már a sima Abarth 135 lova is túlmegy minden határon, a Romeo Ferraris alkotása pedig semmilyen emberi vagy természeti törvénnyel nem összeegyeztethető. Persze a milánói tuningműhelynek nem is célja, hogy igába hajtsa a fejét.
Cinquone névre hallgató alkotásuk a maga viharvert nyersfémet imitáló felületkezelésével minden, csak nem megalkuvó. A modell alaphelyzetben nem több egy kiszélesített Abarth 500-asnál, amely új motorházfedelet, módosított lökhárítókat és átrajzolt küszöböket kapott, kipufogóját középre költöztették, kerekeit 18 colosra cserélték.
Ez azonban csak a kiindulási alap: a karosszériaelemek egy része szénszálas panellel váltható ki, amivel az autó tömege 60 kilóval csökkentve egy tonna alá tornázható (970 kg), amit rögtön kompenzálhatunk a gyárból megrendelhető bukókeret beépítésével.
Utóbbira alapszinten nincs szükség: az 1,4 literes turbómotor 160 lóereje inkább kellemesnek, mint ijesztőnek hangzik; a 7,4 másodperces gyorsulás és a 210 km/óra végsebesség pont elegendő a dinamikus helyváltoztatáshoz.
Több is kifér azonban ebből a motorból, mondjuk 210 lóerő, ami változatlanul ötfokozatú kézi váltón át jut az első kerekekre; a végsebesség 232 km/óra, százra 5,7 mp alatt gyorsul az autó.
Már ez is veri minden idők leggyorsabb gyári Abarth modelljét, a 695 Bipostót, a csúcshoz azonban nem  elég. Ott ugyanis a Cinquone Corsa modell tanyázik: ennek 284 lóereje és 330 Nm nyomatéka 5,5 másodperces sprintet tesz lehetővé, a végsebesség meghaladja a 240 km/órát.
A Cinquonéval egyetlen gond van: drága. Fémtetővel közel 48 ezer euróba (14,7 millió Ft) kerül, a kabrióért több mint 69 ezret (21,3 millió Ft) kérnek el.