Superleggera, azaz szuperkönnyű: az olasz elnevezés az autó- és motorkerékpár-iparban a legsportosabb, leginkább fókuszált modelleket illeti meg. A Touring Superleggera pedig egy milánói manufaktúra neve, amely 1926 óta épít sportautókat ugyanazon recept szerint: könnyű és merev acél térvázra erősített alumínium karosszériaelemekből. 

Hogy a brit-német MINI-nek miért éppen az olasz carrozzeriára esett a választása, nem tudni, az eredmény mindenesetre lenyűgöző. 
A MINI Superleggera Concept csupán néhány stíluselemében emlékeztet a megbízó modelljeire: a kerek fényszórók, a motorházfedelet tagoló, hosszanti sávok (itt festés helyett az alumíniumlemezből megformálva) valóban MINI-sek, az egybefüggő alumíniumlemezekből, kézzel megformált karosszéria azonban még régebbi hagyományokat idéz. 
Az autó egyszerűségét csak néhány diszkrét elem – a polírozott alumínium tükörtalp vagy a szénszálas küszöbök – vadítja meg, a széles, lapos fart a brit zászlót mintázó, különleges lámpatestek és szénszálas diffúzor zárja. A hatalmas, függőleges farok az ötvenes évek versenyautói előtt tiszteleg.
Az utasteret polírozott alumínium sáv választja el a külsőtől. Belül az automobil hőskora köszön vissza: nyers alumíniumlemezek, csőprofilú szerkezeti elemek töltik ki a teret, a műszerfal maga egyetlen egybefüggő, fényezetlen alumíniumlemez. A középre helyezett mérőműszer a MINI öröksége, jobb szélen időmérő órát találunk, míg egy különálló kapcsolóval a két ülés közötti kamera aktiválható. 
Az ajtó belső szerkezete ismét csak a brit zászlót formázza, fekete króm kivitele szándékosan elüt a másutt nyers fémtől. Az ülések régimódi kagylók.