Március 26-án hajnali négy órakor kétségbeesett telefonhívás futott be Karacu város tűzoltóságára: “Segítsenek, elgázolt egy vonat!” A tűzoltóság és a mentők nagy erőkkel vonultak ki a helyszínre, ahol valóban megtalálták a szerelvény alatt fekvő férfit – csakhogy a vonat személyzete nem volt sehol. 

Nem véletlenül: a menetrendet átvizsgálva kiderült, hogy a kérdéses szerelvény üzeme előző este 22.30 körül véget ért, az ötvenes éveiben járó férfit tehát több mint öt órával korábban gázolták el. 
Mint elmondta, előző este barátaival kocsmázott, és a jelek szerint annyira berúgott, hogy miután a pályaudvaron beesett a sínek közé, elájult, és arra sem ébredt fel, hogy az üzemszünetre beérkező szerelvény térdnél csaknem teljesen levágta a bal lábszárát; mint ahogy a vonat vezetőjének sem tűnt fel, hogy elgázolt egy embert. 
A hírek szerint kormányzati hivatalnokként dolgozó férfi saját elmondása szerint a 21.30-as vonatot szerette volna elérni, de nem tudott felszállni rá. Állapota kielégítő, nem tudni, hogy van-e esély lába visszavarrására.
Az incidensről egy japán hírcsatorna precíz animációs filmet készített – ha nem lenne ilyen súlyos a helyzet, akár bájosnak is mondanánk a kis rajzfilmet.
A meg nem nevezett japán irodista története előkelő helyezést érdemel a Darwin-díjas vasúti balesetek között, bár nem mérhető annak az amerikai fiatalembernek az esetéhez, aki szintén kocsmából hazafelé menet gondolta, hogy a vasúti sínek mentén könnyít magán. Szerencsétlenségére pont eltalálta a metró harmadik sínjét, és ezzel egy szemvillanás alatt halálba pisilte magát. Még ő sem vetekedhet azonban azzal az ukrán párral, akik az alábbihoz hasonló tolatómozdonnyal osztoztak utolsó intim pillanatukon