Tavaly márciusban emlékezetes vírusreklámot forgatott a Pepsi: az észak-amerikai autóversenyzés egyik legnagyobb élő alakját, Jeff Gordont kérték fel, hogy játssza el a tutyimutyi autóvásárlót, és tréfálja meg a kereskedőt. A film rendkívül szórakoztató volt, különösen, miután kiderült, hogy az egészet megrendezték, senkinek egy percig sem volt veszélyben az élete. 

Csakhogy volt itt még valami: a sofőr személye. Egy neves amerikai autós portál újságírója tudni vélte, a felvételeken nem Jeff Gordon vezette az autót. Ez érthető módon rosszul esett a négyszeres NASCAR-bajnoknak, ezért a tamáskodó újságíró egyik barátjával (no meg az üdítőipari óriással) együtt nemes bosszút forraltak. 
A sztori egyszerű, de hatásos, akár nyelvtudás nélkül is követhető: Jeff Gordon börtönből szabadult taxisofőrt alakít, akit “még egyszer nem visznek be a sittre”…
 
Az újságíró reakciói megfizethetetlenek, és ha nem volna közszereplő, és/vagy nem félne attól, hogy végleg hülyét csinál magából, alighanem feljelentené az egész bagázst veszélyeztetésért. 
Felmerül persze a kérdés, hogy az eredeti után vajon ennek a filmnek mennyi a valóságtartalma, de végül is mindegy, a lényeg a minden nézőben felbuzgó, lélekemelő káröröm – és közben annak is örülhetünk, hogy mindez nem a világnak egy olyan táján zajlott, ahol máshogy szokás megleckéztetni az orrukat mindenbe beleütő újságírókat.