A múlt héten került kalapács alá 500 darab, autós berkekben igazi kuriózumnak számító modell a Barett-Jackson aukciósház árverésén az Egyesült Államokban, ahol többek között olyan járművek találtak gazdára, mint Paul Walker Mitsubishi Lancer Evolution VII-ese, Michael Jackson Ferrari Testarossája, vagy Michael Schumacher Forma-1-es autója, ami átszámítva 380 millió forintért kelt el. 
Ezen az árverésen gurult be a potenciális vásárlók elé egy 1967-es Chevrolet Corvette C2 is, és mindössze két perc alatt elérte a 3,5 millió dolláros árat, ami után elhangzott a “Senki többet harmadszor?”, és lesújtott a kalapács. 
A 780 millió forintot érő amerikai izomautó állítólag az egyetlen, aminek piros karosszériájához hasonló színű belső kárpitozás párosul – legalábbis az L88-as kódjelű motorral gyártott példányok közül -, tehát ennek köszönheti, hogy megkapta a világ legdrágább Corvettejének járó plecsnit. 
Míg a C4-es és a C5-ös Corvette nem kapott külön nevet, az 1963 és 1967 között gyártott második széria Sting Ray néven ismert. A szó magyarul mérges ráját jelent. Korábbi Corvette-eken is látható volt a Stingray felirat, de csak a különleges modelleken, egybe írva. 
Háromféle V8-as motorral készült a második sorozat, egy 5,4 literes gép nyitotta meg a sort, amely legerősebb kivitelében 375 lóerős teljesített. A ’67-es L88-as kódjelű motor, ami az árverésre bocsátott modellben is található, már 400-435 lóerős változatokban volt elérhető. Motortól és sebességváltótól függően 180 és 240 km/óra között volt a C2-es típusok végsebessége. 
A második generációból összesen 117 663 darab talált gazdára.
A világ legértékesebb autóinak listáját egyébként két Ferrari vezeti, az “olcsóbbik” a Ferrari 275 N.A.R.T. Spider, amit mindössze 10 darabos szériában gyártottak, és tavaly augusztusban kelt el 6,2 milliárd forintnak megfelelő dollárét. A másik a Ferrari 250 GTO, melyet egy titokzatos vevő vásárolt meg 52 millió dollárét, ami mintegy 11 milliárd forint.

A Ferrari 275 N.A.R.T. Spider 3,2 literes V12-es motorját hat darab Weber porlasztó táplálta, a motor csúcsteljesítménye 300 LE. Ötfokozatú kézi sebességváltója az amerikai versenypályák hosszabb egyeneseihez igazodva a normál 275-ösöknél hosszabb végáttételt kapott, a futóműnél elöl-hátul független felfüggesztést alkalmaztak.

Érdekes végigkövetni a GTO-k árának alakulását: 1978-ban 85 000 dollárt, 1983-ban már 300 ezret fizettek az autó egy példányáért; azóta a kilencvenes évek visszaesésétől eltekintve folyamatosan nőtt az autó értéke – harminc év alatt 173-szorosára!

A 250 GTO (Gran Turismo Omologato) összesen harminckilenc példányban készült 1962 és 1964 között. Háromliteres, tizenkét hengeres motorja 300 lóerőt teljesített, aminek nem volt nehéz dolga a csupán 1,1 tonnás autóval. homologizációs céllal forgalomba bocsátott gépkocsit nem vásárolhatta meg akárki: Enzo Ferrari személyes jóváhagyása volt szükséges ahhoz, hogy a reménybeli vásárló hozzájuthasson az azóta minden idők legkívánatosabb Ferrarijának kikiáltott autóhoz.