Téli út és téli út között is hatalmas különbség lehet. Meglehet, csak a városban ugrunk át a nagyihoz egy ipari adag almás pitéért, de az is lehet, hogy országokon átívelő útra indulunk, hogy a legjobbnak ígérkező sípályán csússzuk rojtosra a lécünket. Ha már úgyis óriási csomagtartó van mögöttünk, érdemes néhány apró dolgot is bekészíteni, gondolva a nem várt kalandokra is. A jégkaparó, ablakmosó-folyadék, hólapát, hólánc négyesről valószínűleg nem kell sokat beszélni, ennek a legtöbb autóban ott a helye. A téli gumiról nem is beszélve. 
Üzemanyag:
Télen, ha vacak időben elhagyjuk a lakott településeket, bölcs dolog teli tankkal nekivágni az útnak. Ha betemet a hó, vagy csak egyszerűen elakadunk, az életünk is múlhat azon, hogy van-e elég üzemanyagunk, jár-e a motor. Az autók a rengeteg üvegfelület miatt nem túl jó hőszigetelők, így ha nincs fűtés, szinte azonnal kihűl a kocsi. Járó motorral komfortosabb a várakozás és a legtöbb autó nagyjából 1, legfeljebb 2 litert fogyaszt alapjáraton óránként, amiből könnyen kiszámolható, mennyi ideig maradhatunk melegen, ha ránk tör a hófúvás. 

Gázolajból is érdemes olyat venni, amely jól bírja a nagy hideget

Bikakábel:
Télen az akksik sem szeretnek kint éjszakázni, így reggelre nyűgössé, erőtlenné válhatnak. Egy-egy komolyabb dízelmotor beindításához, már nem is feltétlenül marad bennük elég szufla. Aki próbált már lefagyott úton autót betolni, az tudja, hogy ez mennyire hálátlan, szinte kivétel nélkül csúfos kudarcra ítélt vállalkozás. Bár a téli testmozgás dicséretes és egészséges dolog, a bikakábel használata mégis jobb ötletnek tűnik. Vegyünk belőle jó hosszút, hogy a csúszós úton ne kelljen közel lavírozni a tetszhalott akksihoz, és ha irgalmatlan áramot kell rajta átvezetni – nagy dízelmotort kell beröffenteni – akkor a vezeték keresztmetszetére is ügyeljünk. Magyarul a vastag a jobb.
Zseblámpa:
Sötétben az ember teljesen elveszettnek érzi magát, és előfordulhat, hogy a jól kivilágított autón kívül is lehet dolgunk. Akár kerékcsere, vagy hólánc felszerelés. Mindkettő jobban megy, ha látjuk is, amit csinálunk, nemcsak a sötétben matatunk. Hiába nem túl környezettudatos magatartás, de az önkisülés miatt gyorsan lemerülő tölthető akksik helyett jó minőségű elemekkel töltsük fel a kesztyűtartóba helyezett, lehetőleg megbízható, LED-es zseblámpát

A zseblámpa mindig jól jöhet, érdemes egyet tartani a kesztyűtartóban

Vontatókötél:
Nem kifejezetten téli segédeszköz, hisz nyáron is lehet rá szükség, de az elakadt autókat néha egy nagyobb, jobb téli gumival rendelkező másik autós is vissza tudja rántani az útra. Persze csak akkor, ha nem cukorspárgával kötik össze a két autót. A megfelelő vontatókötél mellett a rögzítési pontokra is figyeljünk, a hasraütés-szerűen a futómű alkatrészeihez csomózott kötél okozhat kellemetlen meglepetést, ezért inkább ragaszkodjunk az autó e célra kialakított pontjaihoz, a traktoros akármilyen lendületesen is károgja, hogy, ejj, tutira megbírja az a féltengely! Nem fogja.

Az egyszerűbb vontatókötél is megteszi, de a profik többet bírnak

Élelmiszer:
Bár télen az ember nem feltétlenül úgy ül be a kocsiba, hogy bármikor napokat tölthet a behavazott autóban, némi túlélőkészlet mégis jól jöhet ha a Belügyminisztériumtól legfeljebb egy SMS-t kapunk. Tehát egy pillepalacknyi víz – igen, fagyveszélyes, de a műanyagpalack túléli, és ha tényleg szükség van rá, akkor előbb utóbb a kocsiban úgyis kiolvad – és pár darab csoki, vagy keksz isteni kajává válhat a fagyban unatkozva. Nem érdemes ilyenkor diétás marhaságokat rágcsálni, a hideg nem játék, így puffasztott hungarocell kenyeret ne spájzoljunk a csomagtartóba.
Telefontöltő:
Autóban rekedve alaposan felértékelődik bármi, amivel hírt tudunk magunkról adni, vagy esetleg csak kommunikálni szeretteinkkel, megnyugtatni szüleinket, hogy még nem fagytunk halálra. De a tehetetlenség is könnyebben elviselhető, ha nem merül le a telefon, és tudunk netezni, vagy csak felhívni valakit, akivel amúgy is régen beszéltünk. Szóval tegyünk el egyet ebből is