Az elmúlt tél utolsó tréfájára még jól emlékeznek a magyar autósok: a márciusi hosszú hétvége előtt bénította meg a Dunántúlt a szokatlanul intenzív tavaszi hóvihar és a hatósági felkészületlenség, közös erővel. Az idei télnek bizonyára az autósok is, a hatóságok is felkészültebben és tapasztaltabban vágnak neki, de azért mi is segítünk néhány tanáccsal, ami jól jöhet majd a havazásban.

Az olyan általánosságokat, hogy legyen nálunk meleg ruha, feltöltött telefon, a kocsin téli gumi, most hagyjuk – akár felkészültek vagyunk, akár gondatlanok, ha ott állunk az első komoly hóátfúvás előtt, már eső után köpönyeg. Mi hát a teendő a mély hóval borított útszakaszon, ha már elkerülni nem sikerült a kalandot?

Ha már kialakult a sor, buddhai nyugalomra lesz szükségünk, ne próbáljunk előzni, tolakodni, hacsak nem traktorral vagyunk

Az első a hólánc – ha van. A hóláncot nem akkor kell felszerelni, ha már felfeküdt a kocsi hasa a hóra, hanem még előtte, ha láthatóan behavazott az út és átfúvásokkal is számolni kell. Pár perc vacakolás, némi káromkodás és a kihűlt két kezünk nem nagy ár ahhoz képest, hogy ha későn jut eszünkbe a hólánc, órákig várhatjuk a segítséget a hóra futott kocsiban.

Ha megérkezünk az első komolyabb hófúváshoz, rendszerint már csak két dolgot tehetünk: megállunk és félünk, vagy nekifutunk és átvágunk. Megfordulni ilyenkor már nemigen van esély, de ha mégis elég széles hozzá az út, mindig legyünk tudatában, hogy az út szélén a hó nem biztos, hogy a padkát takarja, lehet, hogy az árkot. Vagy egy sziklát. Vagy Pista bácsit, aki még tegnap dőlt el itt a bringával.

Ha nem ismerjük az utat, bizonytalan, hogy mi vár minket a hóátfúvás után, ne vágjunk bele lesz-ami-lesz alapon! Nagy felelőtlenség, gondoljunk arra, hogy mit érzünk majd, ha fennakad a kocsi, vagy beszorul két átfúvás közé és esetleg egy szirénázó mentő nem tud majd továbbmenni miattunk! Ne restelljünk akár félreállni, jól látható helyen, vészvillogóval, kiszállni és gyalog felmérni a helyzetet (persze fényvisszaverő mellényben és mindig figyelve, nem jön-e át lendületből egy másik versenyző).

Személyautóval télen néha meg lehet tapasztalni, milyen igaz az Ember tervez, Isten végez mondás

Ha csak kicsit is kétséges, át tudunk-e menni, és ha átmentünk és találunk egy másik, immár számunkra átjárhatatlan torlaszt, vissza tudnánk-e jönni, inkább ne kockáztassunk! Akkor is felelőtlenség nekifutni, ha nincs a csomagtartóban lapát, nincs vontatókötelünk – ha se magunkat nem tudjuk kimenteni, se másnak segíteni a magunk mentésében, mire fel kockáztatjuk, hogy útzár legyen a kocsinkból? Ha a hóátfúvás méternél hosszabb szakaszon magasabb a kocsink hasmagasságánál, vagy tenyérnyivel a hasmagasság fölé nőtt, szinte biztos, hogy el fogunk akadni, és még szerencse, ha nem marad ott egy lökhárító majd a hóban a kaland végén.

Ha viszont leküzdhető a torlasz mérete, ismerjük az utat, vagy legalább egyértelmű, hogy a túloldalon nem kerülünk csapdába, és nekifutunk a torlasznak, a következőkre érdemes figyelni.

Kipörgésgátlót, menetstabilizálót kapcsoljuk ki; kellemetlen, amikor a mély hóban az elektronika túlbuzgón elveszi a gázt és megrekedünk. Ha nekivágtunk, nyomjuk végig, vagy a torlasz túloldaláig, vagy a megállásig, ne végezzünk félmunkát. Ha elakadunk, legalább legyünk közelebb a másik oldalhoz, hogy kevesebbet kelljen ásni, vagy érjen át a túloldalra a vontatókötél. Törekedjünk az út közepén maradni, de ha nagyon lassulunk, húzódjunk félre, amennyire lehet, hogy elférjen mellettünk, aki sietne és tudna is menni.

Ha elakadtunk és se előre, se hátra – hát az nem jó, jöhet a neheze. Vészvillogó be – és gondoskodjunk arról, ha hosszabb ideig maradunk foglyok a hóban, hogy mindig látható legyen a fény, ne lepje be az indexeket a hó, legalábbis addig, amíg előttünk-mögöttünk még nem rekedt meg senki. Jöhet a lapát, kezdhetjük az ásást, de ha modern kocsink van, még előtte célszerű megkeresni a vonószemet a csomagtartóban és előkészíteni a furatot a lökhárítóban. Legyünk felkészülve a mentésre, ha érkezik egy terepjáró.

Félrehúzódni, elakadt autó kikerülésével próbálkozni nagy hóban nagy rizikó

Innen már nehéz újat mondani. Ha hosszúra nyúlik a fogság, jöhet a telefonos érdeklődés vagy segítségkérés (Útinform: 06-1-336-2400), hallgassuk a rádiót, takarékoskodjunk az üzemanyaggal, de ne engedjük lemerülni az akkut. Vigyázzunk, hogy a kipufogógáz szabadon távozhasson, ne jöhessen be a hó alatt a kabinba, és várjuk a tavaszt, a TEK-et vagy a Mikulást.

Ha hófúvás, akkor én...

  • Nem szeretem, de ha menni kell hát menni kell64%
  • Alig várom, hogy belefussak, kaland, izgalom, adrenalin, a hó az élet sója!19%
  • Nem ülök autóba, még a mamuszból se lépek ki, félek16%

Ha hófúvás, akkor én...